Pintér Róbert szociológus, információstársadalom-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem docense azt hangsúlyozza: a dezinformáció nem a generatív mesterséges intelligenciával (AI) kezdődött, bár az AI új eszközöket ad a manipulált tartalmak előállításához. Több mint huszonöt éve foglalkozik a digitalizáció társadalmi hatásaival; az utóbbi években vizsgálatai közé tartozik a mesterséges intelligencia, a vállalati digitalizáció és a dezinformáció.
Hol kezdődik a probléma?
Pintér szerint a technológiára önmagában nem érdemes korlátozódni: meg kell érteni a közösségimédia-környezetet is, ahol algoritmusok, hirdetési rendszerek és gazdasági ösztönzők alakítják az információ terjedését. A közösségi platformok reklámalapú működése miatt gyakran a felhasználók figyelme válik „árucikké”, így az algoritmusok a forgalom növelésére optimalizálnak — s ez bátoríthatja a dezinformációs tartalmak előállítását.
Pintér kiemeli, hogy a motivációk keverednek: politikai, gazdasági, háborús és más információs indítékok is szerepet játszanak. A 2016-os amerikai választási kampány idejéből ismert példa szerint macedón fiatalok álhíroldalakkal kerestek jelentős bevételt, noha nem feltétlenül politikai szándékkal, mégis politikai hatásuk lett.
A dezinformációt láncként kell kezelni
Pintér tanulmánya szerint a dezinformációt láncként érdemes szemlélni: a motivációtól a létrehozáson át a terjesztésig több ponton lehet beavatkozni. Nincs egyszerű, mindenre kiterjedő megoldás és nincs egyedüli felelős szereplő.
- Motiváció: csökkenteni kellene a gazdasági ösztönzőket, hogy álhíreken alapuló forgalomból ne legyen könnyű pénzt csinálni.
- Létrehozás: egy beavatkozási pont az AI-val előállított tartalmak jelölése — ezt az európai szabályozás is próbálja kezelni, de a szabályok kijátszhatók (például nyílt forráskódú modellek saját gépen történő futtatásával vagy rossz szándékkal).
- Terjesztés: szerinte ez a legfontosabb pont. A hagyományos médiában a szerkesztői felelősség és tényellenőrzés kulcsfontosságú; a platformokon viszont az algoritmusok és reklámrendszerek logikáját kell vizsgálni és korlátozni, mert jelenleg ezen szolgáltatások pénzt keresnek akkor is, ha dezinformációt terjesztenek.
A tényellenőrzés fontos eszköz, de önmagában nem elegendő: az emberek gyakran beillesztik a hallottakat saját világképükbe, és a sokszori ismétlés hatása akkor is működik, ha az adott állításról tudjuk, hogy hamis.
Deepfake-ek, gazdasági visszaélések és bizalom
Pintér felhívja a figyelmet, hogy az AI új visszaélési formákat kínálhat, amelyek súlyos gazdasági következményekkel járhatnak. 2024-ben Hongkongban egy multinacionális cég pénzügyi dolgozóját állítólag deepfake-videóhívással rábeszélték, hogy nagyjából 25 millió dollárt utaljon el csalóknak.
Ugyanakkor Pintér emlékeztet arra is, hogy hasonló jellegű csalások már jóval a generatív AI előtt is előfordultak: a 2010-es évek elején például egy vezérigazgató nevében érkező sürgős pénzkérés próbálta meg elcsalni a tranzakciót, és csak az utolsó pillanatban derült ki a csalás.
A deepfake-ek egyik legnagyobb társadalmi kockázata szerinte a bizalom aláásása: ha bármiről felmerülhet, hogy manipulált, akkor a valódi bizonyítékok hitelességét is könnyebb lesz kétségbe vonni. A bizalom lassan épül és gyorsan bomlik — egy támadás, rossz kommunikáció vagy adatvesztés hosszú távú bizalomromboló hatású lehet.
Oktatás, kutatás és a „Brain First” megközelítés
Pintér hangsúlyozza, hogy az AI hasznos eszköz lehet, de nem szabad kiszervezni neki a gondolkodást. Javasolja a "Brain First" megközelítést: előbb gondolkodjunk, állítsuk össze saját vázlatunkat, majd használjuk az AI-t asszisztensként, hogy megtaláljuk a vakfoltokat, javítsunk struktúrát vagy kiegészítsük tartalmat.
Az oktatásban például hasznos gyakorlat, ha a hallgatók előbb AI nélkül készítenek vázlatot egy cikkről, majd a saját verziójukat átdolgozzák AI segítségével. Ez növeli a munkát és a gondolkodási folyamatot, ahelyett hogy automatizálná azt.
A kutatásban is előnyt jelenthet az AI — irodalomkeresés, összefoglalások, szerkesztési javaslatok — de veszélyt rejt, ha a kutatók nem ellenőrzik az AI által kiemelt állítások forrását: ha például egy adatot (pl. 82 százalék) említünk, mindig vissza kell keresni az eredeti forrásban, hogy ott valóban szerepel-e.
Digitális realizmus a technopesszimizmus és technoptimista narratívák helyett
Pintér szerint a diskurzus gyakran két pólus között mozog: technoptimisták hisznek a technológia megoldó erejében, technopesszimisták pedig katasztrófát jósolnak. Ő ehelyett „digitális realizmust” javasol: a technológia önmagában nem jó vagy rossz, a társadalmi, gazdasági és politikai környezet dönti el a következményeket.
Az internet kezdeti mítosza — hogy önszabályozó és szabályozás nélkül jobb lesz — helyét a piac és a profitlogika vette át, ami új problémákat hozott.
Következtetések
Pintér Róbert szerint az AI valóban új eszközöket ad a dezinformáció előállításához és terjesztéséhez, de a megoldás nem kizárólag technológiai: szabályozásra, platformfelelősségre, gazdasági ösztönzők átformálására, oktatásra és a kritikus gondolkodás erősítésére egyaránt szükség van. A cél az, hogy kevesebben legyenek kitéve a dezinformáció társadalmi hatásainak, és a kár mérsékelhető legyen.
A cikk megjelenését a Budapesti Corvinus Egyetem támogatta.
