Andrew Feldman, a Cerebras Systems vezérigazgatója és társalapítója úgy véli, hogy az úgynevezett „AI doomer” — vagyis az apokaliptikus kimeneteket hangsúlyozó — narratíva nem használ az iparágnak. A TechCrunch Disrupt 2026 rendezvényen Feldman megjegyezte, hogy „egyesek az AI világának vezetői talán nem kellene, hogy nyilvánosan beszélhessenek”, ezzel a mostanra széles körben elterjedt pesszimista diskurzusra utalva.
A beszélgetés kontextusa az a növekvő aggodalom, amelyet olyan témák váltanak ki, mint a modellek elszabadulása vagy az AI-belsősök közti számolgatások arról, milyen valószínűsége van annak, hogy az AI a következő évtized végére a teljes emberiséget veszélyezteti. A vita annyira elterjedtté vált, hogy Anthropic vezérigazgatóját, Dario Amodeit a „Saturday Night Live” is kifigurázta egy jelenetben, ahol a fiktív figura a diskurzust így összegezte: „We do not condone what we are doing.”
Feldman azonban úgy gondolja, hogy a fejlesztésekhez kapcsolódó ígéret és potenciál háttérbe szorul. Arra biztatta az AI-vezetőket, hogy több időt szánjanak arra, hogy elmagyarázzák: az AI olyan jövőt is hozhat, amelyben például az unokáid „soha nem fognak találkozni senkivel, aki rákban hal meg” — még ha fennállnak is aggályok a kockázatokkal kapcsolatban.
Kölcsönös érdek és gyakorlati megközelítés
Feldman érdekeltsége a téma sikerében érthető: a Cerebras ügyfelei között neves cégek szerepelnek, például OpenAI, Block, Figma, a gyógyszeripari óriás GSK és a Lovable. Ugyanakkor a vezér pragmatikus a kockázat és haszon mérlegelésében. A Disrupton így fogalmazott: „Szerintem nincsenek olyan erőteljes technológiák, amelyek ne járnának azzal a kihívással, hogy 'mi történik, amikor ezek erőteljes technológiák rossz kezekbe kerülnek?' Szerintem nem lehet megcsinálni az egyiket anélkül, hogy ne lenne a másik.”
Hozzátette: „Azt kell mondanunk, hogy ez a technológia erőteljes. Gondosan kell vele bánnunk. Ésszerűen szabályoznunk kell.”
Adatközpontok, közösségi kapcsolatok és NIMBY-jelenség
Feldman szerint a AI körüli negatív hangulat részben abból fakad, hogyan reagált az adatközpont-ipar az AI miatti beruházásokra és bővítésekre. Szerinte az iparág az elmúlt években nem volt elég jó a helyi közösségekkel való együttműködésben, különösen az Egyesült Államokban: „— az iparág — nem úgy dolgozott együtt a közösséggel, mint amit mások, például az energiapiac, az olaj- és gázszektor tettek. Nem léptek kapcsolatba a közösséggel úgy, ahogy kellett volna, és ez probléma volt.”
Feldman a NIMBY‑jelenséget ("not in my backyard") vetette össze más országok hozzáállásával, és megemlítette Brazíliát, Kanadát, Finnországot, Izlandot, Norvégiát, Mexikót és Svédországot mint olyan piacokat, ahol ösztönzik a vállalatokat adatközpontok építésére.
Hatékonyság, verseny és a hardver iránti kereslet
A Cerebras vezérigazgatója nem tart attól, hogy a számítási hatékonyság javulása csökkentené a cég vagy más, az Nvidia-val versengő gyártók iránti igényt. Kiemelte, hogy a hardvergyártóknak az a feladata, hogy hatékonyabbá tegyék a számítást, míg a modellalkotóknak a modellek hatékonyságán kell javítaniuk ahhoz, hogy ugyanazokat a célokat elérjék. „Ennek együtt kell működnie ahhoz, hogy valódi előrelépést érjünk el” — mondta.
Összességében Feldman üzenete kettős: elismeri az AI-hoz kapcsolódó valós kockázatokat és a szükséges szabályozás igényét, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a félelemközpontú narratíva elrejti az AI potenciális társadalmi előnyeit, és az iparágnak többet kell tennie a közösségi együttműködésért és a pozitív hatások kommunikálásáért.
