Cory Doctorow, díjnyertes sci‑fi szerző, újságíró, digitális jogi aktivista és az Electronic Frontier Foundation (EFF) különleges tanácsadója arra figyelmeztet, hogy a mesterséges intelligencia körüli világvége‑retorika részben önámítás és részben üzleti narratíva, amely elfedi a technológia mostani, kézzelfogható gazdasági és munkaerőpiaci kockázatait. Egy átfogó interjúban Doctorow azt állította, hogy az AI‑ipar közvetlen veszélye nem az öntudatra ébredés, hanem a fenntarthatatlan befektetési lufi, valamint a szervezeti tudás visszafordíthatatlan elvesztése.
Két szereplőcsoport és az „ember nélküli vállalat” ígérete
Doctorow szerint az AI‑t finanszírozó elit két fő csoportra osztható. Az egyik tábort olyan pszichológiai torzulás jellemzi, amelyben a vagyon és a távolság a valóságtól egy emberek nélküli, statisztikai absztrakciókkal irányítható világ képzetét részesíti előnyben. A másik csoport inkább üzleti logikát követ: könnyen eladható menedzsment‑eszköznek tartják az AI‑t, amely — ha sikeres — lehetővé teszi a folyamatosan ellentmondó szakértők eltávolítását. Ugyanakkor Doctorow szerint egyes AI‑laborok kutatói valóban pánikban hisznek saját apokaliptikus narratívájukban — „high on their own supply”, ahogy fogalmazott.
A két logika végeredménye szerinte egy olyan vállalati ökoszisztéma lehet, ahol a drága, önálló ítéletre képes munkaerőt engedelmes statisztikai rendszerek váltják fel.
A matek nem jön ki: az ezermilliárdos kiadások és alacsony bevételek
Doctorow kritikája hangsúlyosan a jelenlegi generatív AI‑üzleti modell fenntarthatatlanságára irányul. A modellek betanítása és futtatása hatalmas adatközpontokat, speciális chipeket és jelentős energiát igényel, miközben a szolgáltatások előfizetési díjai nem fedezik ezeket a költségeket. Hivatkozva Ed Zitron elemzéseire, Doctorow azt állítja, hogy például az OpenAI által kínált ingyenes vagy veszteséges inference‑kapacitás részben marketingköltségként jelenhet meg, ami elfedi a tényleges gazdasági terheket.
A piaci finanszírozás szerinte rendkívül sérülékeny: a rendszer tőke‑ és adósságfinanszírozásra épül, és egy nagyobb megingás dominóhatást idézhet elő. A cikk idéz egy, a témában elhangzó felvetést: idén ezer milliárd dollárt költöttek a beruházásokra, miközben a bevétel hozzávetőlegesen 50 milliárd dollár volt.
Wall Street elemzések és iparági tanulmányok is egyre élesebb fényt vetnek a megtérülés kérdésére: Sequoia Capital és a Goldman Sachs globális kutatási részlege is felvetette, hogy az AI‑infrastruktúrára fordított óriási összegek megtérülése erősen kétséges, és felmerül a kérdés, termel‑e valaha annyi hasznot a mesterséges intelligencia, hogy indokolttá tegye a jelenlegi beruházási hullámot.
A legnagyobb kár: szervezeti folyamatismeret vesztése
Doctorow egyik legsúlyosabb gazdasági aggodalma a munkaerőpiaci hatásokhoz kötődik. Amikor vállalatok tapasztalt dolgozókat bocsátanak el azért, hogy olcsóbbnak tűnő AI‑megoldásokra váltsanak, a cégek elveszítik a „szervezeti folyamatismeretet” (process knowledge): azt a leíratlan, intézményi tudást, amely gyakran megkülönbözteti a nyereséges vállalatot a veszteségestől.
Ezt a tudást nehéz visszaállítani, és vesztesége akár generációkon át tartó termelékenységi visszaesést okozhat, amíg a menedzsment rá nem jön, hogy az AI nem képes maradéktalanul ellátni az adott munkát. Minden egyes alkalommal, amikor egy képzett munkavállalót lecserélnek egy rosszul teljesítő chatbotra, Doctorow szerint egy darab szervezeti memóriát semmisítünk meg.
Az AI mint a platformromlás új szintje
Doctorow korábban fogalomként leírta az „enshittification” jelenségét (platformromlás): a minőség fokozatos romlását, amellyel a platformok a nyereség növelése érdekében áldozzák fel a felhasználói élményt. Szerinte az AI ezt a folyamatot új dimenzióba emelheti: míg korábban stabil, profitot termelő platformokból vonhatták ki a minőséget, az AI‑alapú rendszerek gyakran eleve veszteséges, hatalmas pénznyelőként működnek, amelyet tovább kell éltetni.
A technológia sajátosságai — például a „hallucinációk” — kommunikációs és felelősségelhárítási kibúvókat is teremthetnek. Doctorow példájában: ha egy árösszehasonlító AI olyan terméket javasol, amely ténylegesen többe kerül, de nagyobb jutalékot hoz, a vállalat könnyen a „hallucináció” kifogására hivatkozhat, amikor a döntés a cég számára előnyös, de a felhasználónak árt.
Következtetés: a szabályozásnak a jelenre kell fókuszálnia
Doctorow összegzése szerint az AI‑vezetők apokaliptikus retorikája hiteltelen, ha ugyanakkor nem támogatnak arányos, érdemi biztonsági és szabályozási garanciákat. A szabályozóknak és a piacoknak nem a sci‑fi‑szerű világvégétől kellene rettegniük, hanem sokkal inkább a mindennapi, jelenleg is zajló gazdasági és munkaerőpiaci károktól, amelyeket a túlzó AI‑ígéretek hajszolása okozhat.
Cory Doctorow fontosabb művei és elismerései
- Kistesó (Little Brother, 2008) – John W. Campbell‑emlékdíj, Prometheus‑díj, Sunburst‑díj; Hugo‑díj jelölés.
- Le és fel a Varázskirályságban (Down and Out in the Magic Kingdom, 2003) – Locus‑díj (legjobb első regény).
- Pirate Cinema (2012) – Prometheus‑díj.
- Homeland (2013) – Prometheus‑díj.
- A nagy elszaródás – Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk ellene (The Internet Con: How to Seize the Means of Computation, 2023 / magyar kiadás: 2026) – Locus‑díj (non‑fiction).
(Kitérő: a cikkben megemlítik, hogy egy AI‑ és digitális transzformációs konferencia, a Portfolio AI & Digital Transformation eseménye november 26‑án zajlik; a híranyag promóciós információkat is tartalmazott.)
