A mesterséges intelligencia elterjedése és az adatközpontok növekvő áramigénye új lendületet adhat a kis moduláris reaktorok (SMR) fejlesztésének. Több kormány és nagyvállalat támogatta beruházás indult, miközben a beruházások megtérülése és a szükséges üzemanyag biztosítása komoly bizonytalanságokat rejt.
Konkrét beruházások és számok
Kanadában, Ontarióban, Darlingtonban már épül az egyik első négy kis moduláris reaktor. A teljes beruházás becsült költsége 15 milliárd dollár, és a tervek szerint az első egységet az évtized végén csatlakoztathatják az elektromos hálózathoz. Egy-egy reaktor kapacitása olyan nagyságrendű lehet, hogy akár 300 ezer háztartás ellátására is alkalmas.
A PitchBook adatai szerint 2023-ban a szektorba 2,9 milliárd dollár magántőke áramlott be, ami rekordnak számít. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya mintegy 3 milliárd dollárt ígért az elmúlt egy évben fejlesztésekre és üzemanyagbiztosításra; az Európai Bizottság az SMR-eket az uniós energiamix fontos jövőbeli elemének tekinti, és a 2030-as évektől számol telepítéssel. Nagy-Britannia a Rolls-Royce walesi projektjét támogatja.
Költségek és pénzügyi kockázatok
A beruházások megtérülése továbbra is bizonytalan. Mark Winfield, a York University professzora a Financial Timesnak azt hangsúlyozta, hogy egy első ilyen beruházásnál nehéz pontos költségbecslést adni, és a költségek kockázatát végső soron az adófizetők és az áramfogyasztók viselhetik. Például az Ontario Power Generation a projekt építése közben felmerülő kamatokat már a termelés megkezdése előtt beépítheti az áramárba; a vállalat 2027 és 2031 között közel 800 millió dollár visszaszerzését tervezi ilyen módon.
A gyakorlati tapasztalatok hiánya is növeli a kockázatot: az X-Energy demonstrációs projektjének költségbecslése 2021-ben 2,5 milliárd dollár volt, 2023-ra viszont közel 6 milliárdra emelkedett. A NuScale első amerikai projektjét végül a növekvő költségek és az elégtelen kereslet miatt leállították; az erre fordított 183 millió dollár szövetségi támogatás ellenére a felügyelő szervezet szerint a kockázatok értékelése sem volt megfelelő.
Üzemanyag-ellátás és geopolitikai kockázatok
Az SMR-fejlesztők egy része, köztük az Oklo és az X-Energy, magasabb dúsítású uránt (HALEU) kíván használni. Ennek kereskedelmi előállítása a gyakorlatban Kínán és Oroszországon kívül szűkös: az ellátás kiépítése jelenleg korlátozott.
Az Egyesült Államok 2,7 milliárd dollárt fordít saját urándúsítási kapacitás kiépítésére; a brit Urenco pedig 2031-re tervezi első európai HALEU-létesítményének üzembe helyezését. Ezzel párhuzamosan a darlingtoni kanadai projekt előnyösebb helyzetben van abból a szempontból, hogy a GE Vernova–Hitachi által továbbfejlesztett, hagyományos forralóvizes technológiára épít, és tervek szerint hagyományos nukleáris fűtőanyagot használ, így kevésbé függ az új üzemanyag-ellátási láncoktól.
Magyarország és a régió
A brit Rolls-Royce az SMR-technológiát kiemelt lehetőségnek tekinti Magyarországon: 2022 óta egyeztet a magyar kormánnyal és energetikai szereplőkkel. A vállalat több mint 40 magyar beszállítóval vette fel a kapcsolatot, és a régióban reaktorépítési programok körvonalazódnak. A Rolls-Royce 470 megawattos SMR-egységei a hagyományos atomerőművek kiváltásában is szerepet játszhatnak.
Az Országos Atomenergia Hivatal küldöttsége az amerikai atomhatóságnál tájékozódott az SMR-ekre vonatkozó amerikai szabályozásról; a hatóság hangsúlyozta, hogy Magyarország nem kíván kísérleti teleppé válni, és csak bizonyított technológiát telepítene.
Előrejelzések és várható szerep
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításai szerint 2050-ig az SMR-ek 40 és 200 gigawatt közötti új kapacitást adhatnak a világ villamosenergia-rendszereihez, attól függően, milyen ütemben halad a dekarbonizáció. Ugyanakkor egyes fejlesztők, például az Oklo, azt becsülik, hogy az általuk előállított áram költsége megawattóránként 80–130 dollár között lehet, míg a nagyméretű naperőművek átlagos költsége 2025-ben körülbelül 45 dollár/ MWh volt.
Összegzés
Az adatközpontok energiaigénye és az SMR-ek iránti befektetői érdeklődés gyors növekedése egyaránt hajtóerőt jelent a technológia elterjedésében. Ugyanakkor a költségek bizonytalansága, a finanszírozási struktúrákból eredő kockázatok és az új típusú üzemanyagok, különösen a HALEU korlátozott ellátása jelentős akadályok maradnak a széles körű elterjedés előtt.
