A VentureBeat Pulse felmérésének júliusi, 2026-os hullámában 116, több mint 100 alkalmazottal rendelkező vállalat válaszolt arra a kérdésre, hogyan biztosítják az autonóm, „agent” jellegű mesterséges intelligencia rendszereiket. A válaszokból kirajzolódó fő üzenet világos: az agentek élesben futnak, és a biztonsági események el is érkeztek, ugyanakkor a kontrollok többsége megfigyelésre és jogosultságkezelésre fókuszál — az elszigetelés, amely korlátozná a károkat, ritka.
Mennyire elterjedtek az agentek, és milyen események történnek?
A felmérésben részt vevő vállalatok 53%-a jelenleg élesben üzemeltet agent‑típusú AI rendszert, további 27% pilótaprogramot vagy korlátozott bevezetést futtat, és csak 3% nem tervez bevezetést a következő 12 hónapban. A biztonsági kockázat már manifestálódott: a szervezetek 53%-a számolt be agent biztonsági eseményről vagy majdnem‑esetről; 19% igazolt incidensről és 38% olyan majdnem‑esetről, amelyet időben elkapott a szervezet.
A near‑missek számbeli többsége azt jelenti, hogy a kontrollok gyakran működnek időben, de közel a határhoz — egy követő alkalommal ezek nem feltétlenül fognak megállítani egy támadást.
Identitáskezelés: javulás, de a megosztott hitelesítők továbbra is jelen vannak
A szervezetek 49%-a állítja, hogy minden agent saját, scoped és kezelt identitással rendelkezik, ami a legfontosabb előfeltétele a legkisebb jogosultság elvének és az attribúció tisztaságának. Ugyanakkor a válaszok átfednek: a válaszadók 63%-a jelzi, hogy flotta‑szinten valahol van hitelesítős megosztás — 37% főleg megosztott API kulcsokat vagy emberi/service‑account hitelesítőket használ, 34% pedig vegyes állományról számolt be. Csak 29% ír le olyan flottát, ahol minden agent scoped identitással rendelkezik és nincs megosztás.
Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy ha egy agent kompromittálódik vagy túl jogosultságokkal bír, tágabb hatókörrel tud károkat okozni, és a forenzika sem tud tisztán beazonosítani egyedi agent‑tevékenységeket.
Az elszigetelés hiánya: a legnagyobb struktúrális rés
A 93 válaszadó, amely részletesen jellemezte agent biztonsági pozícióját, közül 65% hajt végre scoped jogosultságellenőrzést runtime‑ban, és 56% monitorozza és naplózza az agent tevékenységét. Ezzel szemben mindössze 18% alkalmaz izolációt (sandboxing) a legnagyobb kockázatú agentekre. Az élesben futó agentek között az izoláció aránya 21%, és csak 8% egyesíti az enforcementet és az izolációt egyszerre.
A sorrend védelmi‑mélység szempontjából fordított: megfigyelés megmondja, mi történt; enforcement megpróbálja megakadályozni; az izoláció az, ami korlátozza a „robbanás” sugarát, ha a prevenció kudarcot vall.
A biztonsági verem jellemzően provider‑native
A használatban lévő megoldások többsége modell‑szolgáltatótól vagy hyperscaler‑től származik: OpenAI guardrails 44%-kal, Microsoft Azure 42%-kal, Anthropic managed‑agent kontrollok 37%-kal és Google Cloud 31%-kal vezetnek a jelenlétben. Amikor a válaszadók egyetlen elsődleges réteget neveztek meg, 92% egy provider‑native megoldást jelölt, leginkább Azure (27% a névmegadásokat tekintve) és Anthropic (26%).
Kifejezetten agent‑biztonságra épülő szereplők még marginálisak: Cloudflare 11% és Cisco 9% a legnagyobbak a specializáltok közt; dedikált runtime sandboxing eszközök jelenléte mindössze 3%.
Az elégedettség és a váltási hajlandóság egyidejű csúcsai
A jelenlegi agent‑biztonsági eszközökkel mért elégedettség sorozat‑csúcsot ért el: az általános elégedettség és a bevezetés egyszerűsége egyaránt 4,29/5, az ár‑érték pedig 4,11/5. Ennek ellenére 74% tervez új, kiegészítő vagy cserélt agent‑biztonsági eszközt bevezetni 12 hónapon belül, és 30% a következő negyedévben. A magas elégedettség úgy tűnik, hogy a provider‑native megoldások kényelmét és alacsony bevezetési súrlódását tükrözi, nem feltétlenül a tartós tartalékot a károk korlátozására.
Költségvetés: nagyobb részesedés, de még mindig korlátozott fókusz
A vállalatok biztonsági költségvetésének leggyakoribb része agent‑biztonságra 6–10% (44%), és 35% fordít többet a költségvetés több mint 10%-át erre a területre. 28% költ 5% vagy annál kevesebbet. Azok a szervezetek, amelyek többet költenek (>10%), nagyobb valószínűséggel rendelkeznek erőforrással a scoped identity és izoláció felépítéséhez.
Az „arms race” megítélése: pesszimizmus növekvőben
A válaszadók pontosan fele‑fele arányban oszlanak meg: 30% szerint az AI‑t használó támadók megelőzik a védekezést, ugyanannyi véli, hogy a védelem van előnyben, 33% szerint nagyjából döntetlen, és 24% szerint még korai megítélni. Összességében 63% tartja egyenlőnek vagy rosszabbnak a helyzetet. A pesszimizmus erősebb azoknál, akik már tapasztaltak incidenseket vagy near‑misseket: köztük 39% mondja, hogy a támadók előrébb járnak, míg a nem érintettek közül csak 20% gondolja ezt.
Vásárlási szándékok: reshuffle folyamatban, de az identitás és izoláció nincs a fókuszban
Tapasztalat növeli azonnali vásárlási szándékot: azok közül, akik már voltak érintettek, 38% tervez 90 napon belül új vagy cserélt agent‑biztonsági eszközt, és 41% után egy igazolt incidens. A megfontolt megoldások listája továbbra is provider‑orientált (OpenAI 38%, Microsoft Azure 37%, Anthropic 35%, Google Cloud 28%), míg speciális biztonsági gyártók — Cisco, Cloudflare, Zenity, CrowdStrike és mások — növekvő érdeklődést kapnak.
Fontos hiány: az agent‑identitás kezelése alig jelenik meg a beszerzési tervekben — mindössze 10% veszi fontolóra Okta for AI Agents, Microsoft Entra Agent ID vagy más non‑human identity platformokat. A futásidejű sandboxing eszközöket 6% tekinti a megfontolási körbe. Pedig az incidensek éppen ezekre a kontrollokra utalnak.
Összegzés: a prevenció megvan, a határérték‑korlátozás hiányzik
A felmérés irányadó olvasata egyértelmű: agentek bevezetése gyorsan terjed — több mint a vállalatok felén már élesben futnak — és ezzel együtt érkeznek a biztonsági események is. A szervezetek többsége képes megfigyelni és runtime‑ban jogosultságokat érvényesíteni, és költésük is növekszik, ugyanakkor kevesen építik meg azt a réteget, amely korlátozza a károkat, ha a megfigyelés vagy az érvényesítés megbukik. A konténment‑vakságot nem tölti be egy jobb provider‑guardrail; a kérdés a következő hullámoknál az lesz, hogy a cégek szándékosan építenek‑e izolációt és kezelt, nem‑emberi identitásokat, vagy csak a súlyosabb incidentek késztetik majd erre őket.
Metodológiai megjegyzés: a felmérés 116, több mint 100 alkalmazottal rendelkező szervezet válaszaira épül (egyetlen, 2026. júliusi hullám adatfelvétele). A minta önszelektált és irányadó jellegű, nem valószínűségi mintavétel; az eredmények a középméretű piac nézőpontját tükrözik.
