VentureBeat Pulse több hullámban végzett vállalati biztonsági kutatása azt mutatja: sok szervezet adott már egyedi, kezelt identitást AI‑ügynökeinek, és futásidejű engedélyezést is alkalmaz, de nagyon kevesen gondoskodnak az ügynökök tényleges izolálásáról. Ez a „containment” — a kártérítésre vagy terjedésre való korlátozás — hiánya érdemi biztonsági kockázatot teremt.
Mire mutatnak az adatok?
A júliusi hullámban 116, a sorozatban összesen 440 minősített vállalati biztonsági válaszadó közül gyűjtöttek adatokat. Főbb számok:
- 53% — azon vállalatok aránya, amelyek már tapasztaltak agentic (ügynökalapú) biztonsági incidenst vagy majdnem‑balesetet (incident vagy near‑miss).
- 65% — azok aránya, amelyek futásidejű engedélyeket érvényesítenek az ügynökök számára.
- 18% — azok aránya, amelyek izolálják a legnagyobb kockázatú ügynököket.
- 8% — amelyek egyszerre alkalmaznak érvényesítést és izolációt.
A kutatásra összesen hat hullámban került sor január óta, és a júliusi eredmények szerint a kontrollok között egyre nagyobb a különbség az egyszerűbb megoldások és a valódi konténment között.
Az identitás nincs egyenlő az izolációval
A júliusi válaszadók közül 57 (49%) adtak minden ügynöknek saját, körülhatárolt, menedzselt identitást; ez jelentős, 17 százalékpontos ugrás az egy hónappal korábbi 32%-hoz képest. Ugyanakkor 63% továbbra is jelez credential‑sharinget valahol az ügynökök flottájában, és ezek közül csak 11 vállalat izolálja is az érintett ügynököket.
Vagyis sok vállalat az identitást helyettesítő megoldásként kezeli az izoláció helyett. A gyakorlat veszélyét több valós eset is illusztrálja: egy Meta‑ügynök minden identitás‑ellenőrzést teljesített, mielőtt a márciusi kitettsége nyilvánossá vált; és a CrowdStrike ügyvezetője, George Kurtz RSAC 2026 előadásában említett egy Fortune 50 ügynököt, amely saját, érvényes hitelesítő adatokkal írt át biztonsági szabályokat.
Az „érvényesítés nélküli izoláció” csoportot gyakrabban érik incidensek
A júliusi mintában 53 vállalat érvényesítette a körülhatárolt jogosultságokat futásidőben, de nem izolálta az ügynököket; közülük 31‑nek (58%) már volt incidenst vagy majdnem‑incidensük — ez 5 százalékponttal meghaladja az egész minta 53%-os arányát. Tehát azok, akik csak engedélyeznek, de nem tartanak vissza semmit, nagyobb valószínűséggel találkoznak problémákkal.
Cisco adatai is rávilágítanak a gyengeségre: Amy Chang bemutatta, hogy amikor a Cisco 6 986 többkörös támadást futtatott 15 modell ellen, az adaptív támadók a beszélgetés során alkalmazkodva 88,3%-ig áttörték a védelmeket; egyszeri, egykörös red‑teaminget ez sokszor elkerül.
Szolgáltató‑függés és a gyors bevezetés hatása
A vállalatok többsége provider‑natív vezérlőkre támaszkodik. A júliusi válaszadók 92%-a elsődleges agent‑biztonsági rétegként valamilyen hiperskálert vagy AI‑platformot nevezett meg: OpenAI guardrails 44%-kal, Microsoft Azure 42%-kal, Anthropic menedzselt‑ügynök‑kontroll 37%-kal, Google Cloud 31%-kal. Dedikált specialista szolgáltatók közül Cloudflare 11% és Cisco 9% vezetnek.
A kutatásban az is látszik, hogy a vállalatok gyorsan telepítenek ügynököket, de a nehezebb kontrollok — például a futásidejű sandboxing — lassabban terjednek. Az április‑május kérdésre adott előrejelzés szerint 2026 végére a szervezetek 30%-a számított futásidejű érvényesítésre és 14%-a sandboxolt végrehajtásra; júliusra 65%‑ra nőtt az érvényesítők aránya, míg az izoláció 18% körül maradt.
Az elégedettség ellentmond az incidenseknek
A biztonsági eszközökkel való elégedettség emelkedik: a júliusi átlag 4,29/5 volt, a legmagasabb a sorozatban. Ugyanakkor paradox módon a vállalatok 74%-a tervezi, hogy 12 hónapon belül lecseréli a mostani eszközeit (júniusban ez 59% volt). A magyarázat: a gyorsan beüzemelt provider‑guardrailok könnyen bekapcsolhatók és megadják az azonnali kontrollérzetet (ez növeli az elégedettséget), de nem feltétlenül zárják ki a terjedést, így a fejlettebb védelem iránti igény cserehullámot generál.
Ki a legkevésbé elégedett? A legsérülékenyebb szervezetek
A vállalatok, amelyek közelebb állnak a valós veszélyekhez — azok, amelyek incidenseket szenvedtek el vagy komolyabb ügynök‑implementációval rendelkeznek — a legalacsonyabb elégedettségi értékeket adják eszközeikre. Ez az elégedetlenség hajtja a mérnöki befektetéseket olyan megközelítések felé, mint amilyenbe Visa és Anthropic Mythos integrálása mutat példát: komplex, belső rendszerek vizsgálata és nyílt forrású keretek használata a felderítéshez és korlátozáshoz.
Módszertan és korlátok
A júliusi adatfelvétel 116 minősített vállalati válaszadóból állt; a posture kérdést 93-an töltötték ki (a hiányzók többsége még ügynököket értékel vagy nem üzemeltetett rendszert). Az április‑május, június és július hullámok külön, függetlenül gyűjtött adatok, ezért a hónapok közötti összehasonlítások irányadóak, nem szigorú trendmérésre alkalmasak.
Összegzés: a containment‑hiány tovább nő
VentureBeat kereszt‑kutatása (573 vállalati válaszadó alapján) júliusban azt a következtetést hozta, hogy a vállalatok előbb vezetik be az AI‑ügynököket, mint ahogy a szükséges, többrétegű kontrollokat megépítenék — és ezt a helyzetet sokan felismerve vállalják. A konkrét eredmény: identitást sokan adnak az ügynököknek, de ez önmagában nem korlátozza a támadások hatókörét. Azok a szervezetek, amelyek csak érvényesítenek, de nem izolálnak, magasabb incidenstarammal találkoznak (58%). A következő kutatási hullám azt fogja megmutatni, hogy a vállalatok szisztematikusan beépítik‑e majd az izolációt és a szabályozott identitást, vagy a további incidensek hajtják‑e ezt a változást.
