Jeff Schmid, a Kansas City-i Federal Reserve Bank elnöke a héten elmondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligenciába (MI) irányuló beruházások olyan mértékűvé és összefonódottá váltak, hogy makrogazdasági szinten is figyelemmel kell kísérni őket. A szóhasználatban az „túl nagy ahhoz, hogy elbukjon” (too big to fail) kifejezés megjelenése arra utal, hogy a jegybanki kommunikáció hangvétele érezhetően megváltozott.
Mi aggasztja a szabályozókat?
Schmid aggodalma elsősorban két tényező köré összpontosul: a beruházások nagysága és a szereplők közötti szoros pénzügyi kapcsolatok. A vezető szerint a jelenlegi MI-beruházási hullám összehasonlítható a korábbi, gazdasági tartalékokat alakító ciklusokkal abban az értelemben, hogy a koncentráció növekedése egyetlen ágazat problémáinak az egész gazdaságra való átterjedését eredményezheti.
A szóban forgó számok jelentősek: a nagy technológiai vállalatok összesen közel 2 400 milliárd (2,400 milliárd) dollárt köteleztek el MI-beruházásokra. Ez a volumen messze meghaladja korábbi vállalati beruházási ciklusok nagyságát, és korlátozza a rugalmasságot arra az esetre, ha a kereslet a vártnál gyengébb lenne.
Finanszírozási láncolatok és a hitelfinanszírozás kockázata
Nem csak a beruházások volumene zavaró: az is, hogy a fejlesztések jelentős része hitelből és egymásra épülő finanszírozási konstrukciók révén valósul meg. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) korábban figyelmeztetett, hogy egy AI-piaci visszaesés a hitelpiacokat a 2008-as válsághoz hasonló módon megrázhatja. Schmid külön kiemelte, hogy amikor chipgyártók, felhőszolgáltatók és MI-modelleket fejlesztő cégek kölcsönösen finanszírozzák egymást, egyetlen szereplő megingása láncreakciót indíthat el, miközben a tényleges kitettségek kívülről nehezen átláthatók.
A piacok jelzései
A befektetők már részben beárazzák a növekvő kockázatokat: az Nvidia körüli AI-megállapodások értéke nyomán a vállalat hitelkockázati csereügyleteinek (credit default swap, CDS) ára emelkedett, ami azt jelzi, hogy még az ágazat vezető szereplőinek hitelezői is magasabb kockázatot látnak.
Ugyanakkor a helyzet nem teljesen azonos a korábbi „buborékokkal”. Bizonyos mutatók — így az értékeltségek és a piaci koncentráció — a dotkom-korszakot idézik, viszont a mai piacvezetők jellemzően valós profitot termelnek, ellentétben a 2000 körüli internetes szereplők egy részével. Ez dilemmát jelent a Federal Reserve számára: a nyereség megléte a fellendülés fundamentumaira utal, ugyanakkor a beruházások nagysága és hitelből való finanszírozása miatt még egy jövedelmező ágazat is képes lehet pénzügyi sokkokat továbbítani.
Következmények a monetáris politikára és a felügyeletre
Schmid szerint az AI-beruházások növekvő kereslete az energia-, félvezető- és építőipari kapacitások iránt bonyolíthatja az inflációs folyamatok értékelését és a kamatdöntéseket. Emellett a technológiai óriások MI-fejlesztésekre fordított kiadásai egyre jobban közelítenek a vállalatok szabad készpénztermelő képességéhez, ezért sokan egyre inkább hitelre és külső befektetőkre támaszkodnak. Ahogy a finanszírozás eltolódik a vállalati mérlegektől a hitelpiacok és magánhitelezők felé, a kockázatok olyan pénzügyi intézményekre is átterjedhetnek, amelyek felügyelete a jegybank hatáskörébe tartozik.
Nem jóslat, hanem figyelmeztetés
A beszéd nem összeomlást jósol: egy regionális Fed-elnök feladata, hogy időben felhívja a figyelmet a potenciális rendszerszintű kockázatokra, mielőtt azok valós problémává válnának. Ugyanakkor a „túl nagy ahhoz, hogy elbukjon” kifejezés alkalmazása önmagában is azt mutatja, hogy az MI többé nem csak piaci vagy technológiai történet: a fejlemények a pénzügyi rendszer stabilitását érintő kérdéssé léptek elő.
A beszéd és a BIS-figyelmeztetés együtt arra ösztönözhetik a döntéshozókat és felügyeleteket, hogy részletesebben feltérképezzék a MI-beruházások finanszírozási láncait és a potenciális közvetítő intézményeket, amelyek egy esetleges piaci sokk során kockázatot jelenthetnek a szélesebb pénzügyi rendszerre nézve.
Összefoglalás
Jeff Schmid, a Kansas City-i Fed elnöke szerint az MI-beruházások mérete és finanszírozása olyan szintre jutott, hogy makrogazdasági és pénzügyi felügyeleti szempontból is komoly figyelmet érdemel. A legfőbb veszély a koncentráció és az összefonódó finanszírozási struktúrák — ezek okozhatnak láncreakciókat, amelyek a teljes gazdaságra kiterjedő hatásokat eredményezhetnek.
