A Google október 1-jén küldi fel első kísérleti műholdját a Project Suncatcher nevű program keretében, amelynek célja annak vizsgálata, hogy az AI-alkalmazások működtetéséhez szükséges adatközpontok részben vagy teljesen az űrbe telepíthetők-e. A New York Times információi szerint a küldetés még nem egy teljes űradatközpont feljuttatását jelenti, hanem egy kis léptékű, kísérleti eszközt.
Műszaki jellemzők és küldetésprofil
A műhold – amelyről a Google azt közölte, hogy hűtőszekrény méretű – négy Tensor Processing Unitot (TPU) tartalmaz. A vállalat szerint ez a négy TPU összesített számítási kapacitása nagyjából egyetlen adatközponti szerver teljesítményével egyezik meg, és alkalmas lesz egyszerűbb mesterséges intelligencia-lekérdezések, például rövid Gemini-utasítások feldolgozására.
A napelemek mintegy egy kilowatt energiát termelnek, ami nagyjából egy hajszárító fogyasztásának felel meg, de elegendő az alapvető mérések és egyszerű AI-feladatok végrehajtásához. A Google tervei szerint a műholdat a kaliforniai Vandenberg űrhaderőbázisról egy SpaceX Falcon 9 rakéta juttatja Föld körüli pályára. A küldetés aktív élettartama tervezetten egy év lesz; a műhold viszont akár hat évig is keringhet, mielőtt belépne a légkörbe és megsemmisülne.
Műszaki kihívások: sugárzás és hűtés
A projekt egyik fő nehézsége a sugárzásállóság biztosítása volt. A Google 2025 februárjában a kaliforniai Crocker Nukleáris Laboratóriumban, ciklotron segítségével vizsgálta az áramköröket, és ötévnyi űrbeli sugárzásnak megfelelő dózisnak tette ki azokat. A sugárzás okozta úgynevezett bitátbillenéseket a chipek többségénél újraindítással lehetett orvosolni, ami biztató eredménynek számít.
A hűtés szintén komoly mérnöki kihívás, mivel a vákuumban nem alkalmazhatók hagyományos ventilátorok. A Google ezért többrétegű hőelvezető rendszert fejlesztett: a chipek nyomtatott áramköri lapra vannak szerelve, onnan hővezető anyagon, alumínium- és rézrétegeken át egy radiátorpanelbe adódik át a hő, amely a vákuumba sugároz. Ezzel a megoldással a chipek körülbelül 15 percig képesek folyamatosan működni, mielőtt pihentetni kellene őket a lehűlés érdekében.
Fejlesztési előzmények és szereplők
A projekt ötletét Blaise Agüera y Arcas, a Google alelnöke és AI-kutatója vetette fel mintegy három évvel ezelőtt, miután egy konferencián szembesült az AI növekvő energiaigényével. James Manyika, a Google kutatásokért felelős alelnöke eleinte szkeptikus volt, de később beleegyezett a megvalósíthatósági vizsgálatokba. 2025-ben Sundar Pichai vezérigazgató és Sergey Brin társalapító is jóváhagyta a kezdeményezést, ami felgyorsította a fejlesztéseket.
A műholdat a Google-szel évek óta együttműködő Planet Labs építette, és az eredeti ütemezés szerint az első egységek 2027-ben indultak volna; a Google azonban korábbra hozta az indítást, és a chipeket egy meglévő Planet Labs műholdplatformba integrálták.
Költség, jövőbeli fázisok és időhorizont
A Google nem hozta nyilvánosságra a projekt teljes költségvetését. A vállalat számítása szerint azonban a műholdindítási költségek folyamatos csökkenése esetén a 2030-as évek közepére a Föld körüli pályán működő adatközpontok költsége közelíthet a földi létesítményekéhez. A következő fázis részeként a Google jövőre két további műhold felbocsátását tervezi, és egy több mint 80 egységből álló konstelláció kidolgozása is folyamatban van. Ez a tervezett flottához tartozó egységek szoros kötelékben repülve, közvetlen műholdközi kommunikációval dolgoznák fel az AI-lekérdezéseket. Hosszabb távon a tervek között szerepel egy futballpálya méretű, egyedi műhold megépítése is.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A most indítandó kísérleti műhold inkább technológiai demonstráció, amely annak feltérképezésére szolgál, hogy a sugárzásállóság, hűtés és energiaellátás hogyan működhet űrbeli környezetben AI-chipek számára. Több elemzés szerint a nagy léptékű, például Elon Musk által említett rendkívül nagyszámú űradatközpont-flották megvalósítása mérnöki és gazdasági szempontból jelentős akadályokba ütközik, és inkább évtizedek kérdése lehet, mint éveké.
Az október 1-jei indítás tehát az első kísérlet arra, hogy a Google valós körülmények között tesztelje az űrbeli AI-működtetés alapvető elemeit, amelynek eredményei meghatározhatják a következő fázisokat és a hosszabb távú stratégiát.
