A mesterséges intelligencia megjelenése az oktatásban nem csupán új digitális eszköz bevonását jelenti — mondta Szőke‑Milinte Enikő neveléstudományi szakember a „A nagy AI‑sztori” podcastban, amelynek állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora. A beszélgetés szerint a valódi kérdés az, hogy mit értünk tanuláson egy olyan világban, ahol a diák egyetlen kérdéssel kész választ kaphat.
Szőke‑Milinte Enikő, aki az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógia Tanszékének vezetője és a Neveléstudományi Doktori Iskola programigazgatója, kiemelte: az AI ma már nem külső, távoli jelenség, hanem részben mindennapi tapasztalat a tanulók, pedagógusok, intézményvezetők és családok számára.
Mi történik ma Magyarországon a tantervben és a szakképzésben?
A beszélgetésből kiderül: az AI már formálisan is megjelent a magyar oktatásban. A digitális kultúra tantárgyon belül van olyan tananyagrész, amely a mesterséges intelligenciával foglalkozik, és elvileg tízéves kortól megjelenhet a tantervben. Emellett szakképzési pilotok is voltak: kezdetben hatvan intézményben vezettek be AI‑kurzust, majd ezt terjeszteni tervezték.
Ugyanakkor Szőke‑Milinte szerint nem biztos, hogy a helyes út újabb külön tantárgy létrehozása. Ehelyett a digitális technológiát és az AI‑t inkább horizontális, kulturális változásként kell kezelni: integrálni az egyes tantárgyak módszertanába és pedagógiájába.
Az AI mint eszköz és módszer — nem helyettesítő
A mesterséges intelligencia pedagógiai értelemben eszköz, jobb esetben módszer — hangsúlyozta a vendég. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusképzésben nem elég az AI működéséről beszélni; meg kell mutatni, hogyan használható konkrét tantárgyi tanítási helyzetekben. Ugyanakkor nem lehet félredobni a hagyományos tanulási formákat: az emberi tanulásnak évezredes gyakorlatai vannak, és az agy, a kogníció nem áll át egyik napról a másikra teljesen digitális működésre. Több országban előfordult, hogy a digitális lelkesedés után visszatértek a füzethez és a könyvhöz.
Szőke‑Milinte szerint az AI valódi értéke akkor mutatkozik meg, ha a rendszer nem kész válaszokat ad a diák helyett, hanem a megismerési folyamatba kapcsolódik be: kérdez, visszajelzést ad, ösztönöz, és személyre szabottan támogatja a tanulást.
Személyre szabott tanulás és hozzáférés — kockázatok és korlátok
A személyre szabott, adaptív AI egyik nagy ígérete, hogy figyeli a tanuló reakcióit, kérdez és személyre szabott támogatást ad. A beszélgetés során említettek egy kísérletet, ahol egy egyszerűbb chatbotot egy szocioemocionálisan fejlettebb, aktívabb rendszerrel hasonlítottak össze: az utóbbi bizonyult hatékonyabbnak.
Ugyanakkor Szőke‑Milinte rámutatott a gyakorlati korlátokra: az ilyen rendszerek hozzáférhetősége pénzkérdés, ezért fennáll annak a veszélye, hogy az oktatási egyenlőtlenségek tovább nőnek. Azok a gyerekek, akik eddig is jó eszközökhöz fértek hozzá, még inkább részesülhetnek az előnyökből, míg a többiek tovább lemaradhatnak.
Tanár szerepe az AI‑korszakban: kérdezni és ellenőrizni megtanítani
A vendégek hangsúlyozták: az AI nem szünteti meg a tanári szerepet, hanem átalakítja. A tanárnak ma már nemcsak a tartalmat kell átadnia, hanem azt is meg kell tanítania, hogyan tegyenek fel jó kérdést a tanulók: mit érdemes megkérdezni az AI‑tól, mely kérdés segíti a megértést, és hogyan értékeljük a kapott választ. A jó AI‑használó képes kérdezni, ellenőrizni, kételkedni, kontextusba helyezni és értelmezni a válaszokat — ez a szerző szerint a mesterségesintelligencia‑kompetencia egyik legmagasabb szintje.
Számonkérés és vizsgák: hogyan lehet integrálni az AI‑t?
A számonkérés kérdése különösen érzékeny. Szőke‑Milinte nem tartja kizártnak, hogy hosszabb távon az AI eszközként jelen lehessen a vizsgákon, hasonlóan a számológéphez, de hangsúlyozta: ez a feladat megfogalmazásától függ. Egy lehetséges megoldás az lehet, ha nem csak a végső választ kell beadni, hanem a diák csatolja az AI‑val folytatott párbeszédet is — milyen kérdéseket tett fel, hogyan dolgozta fel a választ, és miként jutott el a következtetéshez.
Következtetések
A podcastban elhangzottak szerint az AI lehet tanársegéd, módszer, eszköz és partner a gondolkodásban, de nem helyettesítheti azt a belső munkát, amely a tanulást ténylegesen tanulássá teszi. A kulcs az, hogy az oktatás szemlélete változzon meg: ne újabb tantárgyként kezeljük az AI‑t, hanem a tanítás és tanulás megújításának részévé tegyük, miközben ügyelünk az egyenlő hozzáférésre és a pedagógusok módszertani felkészítésére.
A beszélgetés főbb témái (időbélyegzők)
- AI az iskolában: tantárgy vagy szemléletváltás? (05:38)
- A pedagógus szerepe az AI‑korszakban (07:19)
- Miért nem lehet mindent digitalizálni? (10:21)
- Személyre szabott tanulás és oktatási egyenlőtlenségek (16:54)
- Tanulás vagy kész válasz? (22:22)
- Teljesítmény, számonkérés és AI‑használat (24:05)
- Mit nem szabad kiszervezni az AI‑nak? (28:12)
- Miért kell tudás az AI használatához? (34:26)
(A teljes adás „A nagy AI‑sztori” podcastban érhető el.)
