A Humanity Explorer olyan szoftveres eszköz, amely szintetikus emberekből és közösségekből épít fel virtuális társadalmakat, hogy kutatók, döntéshozók és oktatók kísérletezzenek velük anélkül, hogy valódi személyeket kellene bevonni. A projekt mögött az FHSR áll, és a kezdeményezés egyik arca Dávid-Barrett Tamás antropológus: az Oxfordi Egyetem Trinity College oktatója, a Royal Anthropological Institute tagja és a Helsinki Népességkutató Központ vendégkutatója.
A cél nem az, hogy előre jelezzék a jövőt vagy mesterséges személyi másolatokkal dolgozzanak, hanem hogy tágítsák azt a gondolkodási teret, amelyben emberi döntések következményeit lehet végiggondolni. „Mi nem előrejelző cég vagyunk, mi az emberi gondolkodást segítő, támogató cég vagyunk” – hangsúlyozta Dávid-Barrett.
Milyen problémát próbál megoldani a rendszer?
Az emberi megismerés evolúciósan kis csoportokra van hangolva: személyesen jellemzően néhány tucat, legfeljebb néhány száz embert ismerünk elég részletesen. Ezzel szemben a modern világ több mint nyolcmilliárd emberből és nagyon eltérő kultúrákból áll, ezért a legtöbb távoli közösségről csak durva, gyakran elavult mentális kategóriáink vannak. A Humanity Explorer ambíciója ennek a társadalmi látómezőnek a szélesítése: lehetővé tenni, hogy ugyanazon élethelyzetet (például gyermekvállalás, párkapcsolat, időskor) több, kulturálisan eltérő verzióban vizsgáljunk.
Hogyan működnek a szintetikus emberek?
A rendszer szintetikus populációkat épít: virtuális személyeket hoz létre, akiknek saját háttérük, társadalmi környezetük, attitűdjeik és kulturális beágyazottságuk van. Ezek nem valós személyek másolatai, a felhasználó sincs benne a modellben, de lehet hasonló profilokat keresni.
A jelenlegi generáció nem teljesen autonóm társadalmat szimulál: a szereplők nem „születnek, nem öregszenek és nem halnak meg” folyamatosan a modellben. Inkább egy nagy és dinamikus társadalmi állapotfelvételhez hasonlítanak: a karakterek belső következetességgel reagálnak környezetükre, és különböző települési és kulturális kontextusokhoz vannak rendelve. A fejlesztés nehézségei közé tartozik, hogy a mesterséges emberek egyaránt legyenek elég egyediek és belső logikájukban koherensek.
Az érzelmek szimulálása külön kihívás, mert az emberek döntéseit nem csak racionális mérlegelés mozgatja; gyakran utólag racionális történeteket adunk olyan választásokról, amelyeket valójában erős érzelmi folyamatok irányítottak. Ez fontos lehet például párválasztásnál vagy gyermekvállalásnál, ahol a kérdőíves válasz és a tényleges viselkedés eltérhet.
Mire használható a Humanity Explorer?
A rendszer többféle gyakorlati és kutatási felhasználást támogat, miközben a készítők hangsúlyozzák a validáció szükségességét:
- Politikai vagy intézményi intézkedések előtti próbakörök: egy kormány vagy önkormányzat több változatot is kipróbálhat különböző társadalmi csoportok reakcióira alapozva.
- Kutatások előszűrése: nagy költségű vagy logisztikailag kivitelezhetetlen terepi vizsgálatok előtt hipotézisek generálása és modellstabilitás ellenőrzése.
- Egyedi fókuszcsoportok: olyan, a valóságban soha nem összeülő szereplők együttes vizsgálata (például különböző földrajzi és kulturális háttérrel rendelkező emberek nézeteinek összevetése).
- Piackutatás és alulreprezentált csoportok elérése: szintetikus megfelelői lehetnek a hagyományos kutatásokban ritkán szereplő csoportoknak.
- Oktatás: iskolai eszközként a kulturális intuíciók fejlesztésére, hogy a tanulók jobban felismerjék különböző normák és világképek létezését.
Példaként említette Dávid-Barrett, hogy egy korábbi modellben a családtámogatási rendszer változásait tesztelték: szerény, gyermekenkénti támogatás nem mozdította meg jelentősen a viselkedést, de nagyságrendekkel magasabb támogatás már hatást mutatott. Szerinte az ilyen eredmény nem „megmondás”, hanem hipotézispróba egy kísérleti térben.
Validálás és etikai megfontolások
Az FHSR megközelítése az adatokban és kalibrációban különbözik a Cambridge Analytica-szerű módszerektől: míg a Cambridge Analytica valós emberekről gyűjtött adatpontokból épített profilt, a Humanity Explorer előbb mesterséges populációkat hoz létre, majd kalibrál a valódi adatokra. Dávid-Barrett szerint a rendszer használata mindig validációs feladatokat igényel, és ha valaki monopolizálná az ilyen technológiát, az valóban kockázatos lenne — ezért a csapat a hozzáférés minél szélesebb kiterjesztését tűzte ki célul.
A valós intellektuális kockázat szerinte inkább az, ha túl nagy bizalom épül a modellre. Egy szintetikus populáció válasza önmagában nem döntheti el, hogy milyen politikát kell folytatni; fontosabb annak feltárása, milyen intézményi mechanizmusok és koordinációs rendszerek szükségesek a kívánt viselkedés eléréséhez.
Technikai és fejlesztési állapot
A rendszer az interjú idején mintegy 80 nyelvet támogatott, ami a fejlesztők szerint a világ lakosságának jelentős részét lefedheti. A következő nagy lépés a fejlesztésben az lenne, amikor a szintetikus emberek már önállóan „megszületnek”, lesznek kapcsolataik, hatnak egymásra és generációk váltják egymást: ilyenkor a rendszer nemcsak pillanatfelvételt, hanem társadalmi folyamatokat is képes lenne modellezni.
Dávid-Barrett azonban óvatos abban, hogy a Humanity Explorerből digitális jóslóeszközt csináljon: a rendszer elsősorban új tudományos műszer — mikroszkóp vagy térkép analógiáját hozza fel — amely többet mutat a világból, de nem mondja meg, mit kell gondolnunk vagy dönteni.
Miért fontos ez?
A Humanity Explorer ígérete abban rejlik, hogy olcsóbban, gyorsabban és kisebb kockázattal lehet olyan kérdéseket feltenni, amelyeket a való világban nehéz, drága vagy veszélyes lenne megvizsgálni. Lehet belőle próbalabor családpolitikai intézkedésekhez, mérőeszköz közvélemény-kutatásokhoz, fókuszcsoport olyan emberekkel, akiket a valóságban nem lehetne összeültetni, illetve oktatási segédlet kulturális különbségek megismertetésére. Hogy ez a megközelítés valóban közelebb hozza-e egymáshoz a különböző kultúrákat és nézőpontokat, azt a fejlesztők nem ígérik biztosan, de lehetségesnek tartják.
A Humanity Explorer tehát nem a valós emberek pótlása: célja inkább az, hogy kísérleti terepet és gondolkodási eszközt adjon azoknak, akik a társadalom összetettségét szeretnék jobban megérteni.
