2026-tól Magyarországon először egyetlen minisztérium fogja össze a tudományt és a technológiát: a csak most megalakult Tudomány‑ és Technológiai Minisztérium élén Tanács Zoltán áll. A tárca örökölt problémák sorával néz szembe: az akadémiai kutatóhálózat jövőjének rendezése, a pályázati pénzek és a korábbi állami szerződések átvilágítása, valamint a magyar kutatás nemzetközi kapcsolatrendszerének újjáépítése.
Tanács Zoltán a Telexnek adott interjúban részletesen beszélt arról, hogyan látja az átadás‑átvételt, mit találtak az átvilágítások során, és milyen változásokat terveznek.
A politikai váltás és az átállás értékelése
Tanács szerint a 16 évig regnáló korábbi kormány leváltása jelentős eredmény volt, és az emberek hangulata is megváltozott: „Nincsenek óriásplakátok az utcán, nem kell a gyerekemnek a buszmegállóban néznie az iskola mellett a háborús uszítást.” Szerinte a demokrácia és a demokratikus intézmények működése ismét elindult, viták vannak, ami „normális” egy országban.
Az államigazgatás struktúrája is átalakult: korábban 13 helyett most 16 minisztérium működik. Sok nagy területet (oktatás, egészségügy, szociális területek) külön tárcákba szerveztek; ez szerinte szakmai szempontból szükséges volt.
Tanács elismeri, hogy az átállás lassan indult, és reálisan 3–4 hónapra számított az alkalmazkodáshoz, de úgy érzi, a kormányzati működés mostanra rendeződik.
Átvilágítások, nyomozások és a „rendrakás” mértéke
A miniszter hangsúlyozta: a társadalomban erős az igazságtétel iránti igény, amit részben az átvilágítások során talált „sok szekrényben megbúvó csontváz” okozott. Hozzátette, hogy a hatóságok—„mintha megmozdult volna a rendőrség, a nyomozó hatóság”—kezdenek dolgozni, de lassan és rozsdásan. Kiemelte, hogy például a nagy MNB‑alapítványi ügyben másfél éve egyértelmű visszaéléseket lát a kormányváltás óta, és ott még nem történtek áttörő lépések.
Tanács néhány konkrét, a tárcához kötődő ügyről is beszélt. Elmondta, hogy a saját minisztériumuknál két nagy, mintegy százmilliárdos nagyságrendű ügyben tettek eddig feljelentést — a Kréta–Poszeidón‑vonallal és a Gondosóra programmal kapcsolatban. Továbbá megemlítette, hogy ha egy több százmilliárd forintos visszaélés gyanúja merül fel, azt nem lehet „elaprózni”.
A központi közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban azt mondta: mintegy 3000 milliárd forint folyt át rajta, és biztos, hogy nem tette hatékonyabbá az állami beszerzéseket. Egyes keretmegállapodások piaci árakon, szabályosan köttettek, de több esetnél „piros lámpa” gyulladt ki — ezeket felbontani vagy újratárgyalni kell.
Példaként említette a közelmúltban indított feljelentést az e‑ingatlanrendszer ügyében: a fejlesztésre 16 milliárd forintot szántak, a kifizetések megtörténtek, miközben a rendszer ma is csak részben működik. A lehetséges bűncselekmények között szerepel a költségvetési csalás és a hűtlen kezelés gyanúja.
Nagy számok és szerződések: 23 ezer milliárd, 820–850 milliárd és 2040
Tanács több konkrét, korábbi szerződéssel kapcsolatos számot hozott fel. Az autópálya‑koncessziókat egy 23 000 milliárd forintos tételként említette, amely szerinte az állam „meglopására irányuló” szerződésnek tűnik. Informatikai szolgáltatások terén mintegy 200 milliárd forintnyi élő szerződésük van egy érintett cégcsoporttal. Az előző tárcákhoz köthető űrszerződések összértékét körülbelül 820–850 milliárd forintra becsülte; ezek 2040‑ig szólnak, ami komoly kitettséget jelent, és felülvizsgálatot igényel.
A miniszter szerint amikor a saját tárcájukhoz tartozó szerződéseket átnézte, nem az volt az érzése, hogy a megkötők minden esetben a magyar állam érdekeit képviselték.
Űrügyek: IRIS², HUNOR, Kapu Tibor, Ferencz Orsolya
Az űrprogramokról Tanács részletezte: az IRIS² típusú program európai integrált szolgáltatásnak tekinthető, nagyobb műholdkapacitást, lefedettséget és titkosított kommunikációt kínál, ráadásul rugalmasabban alakítható, mert a program még tervezési‑előkészítési fázisban van.
A HUNOR programról elismerően beszélt: Kapu Tibor űrutazása szerinte fontos ikonikus esemény volt, több mint százezer diáknak tartott előadást, és húsznál több magyar kísérletet vitt véghez. A HUNOR hivatalos programja az interjú idején az év végével zárult; Tanácsék dolgoznak a kísérletek utóéletének mintegy fél évvel történő meghosszabbításán, és céljuk egy űrtörvény megalkotása, amely űrügynökséget hozhat létre valamilyen állami szervezeten belül.
A szakmai vezetésről megjegyezte, hogy Ferencz Orsolya űrterületen elismert szakember; számításait reálisan tartja a korábbi, sokkal nagyobb összegeknél.
Kutatásfinanszírozás, HUN‑REN, HU‑RIZONT és Élvonal
A kutatásfinanszírozásról Tanács elmondta: a HUN‑REN (Hálózati) finanszírozási konstrukcióját nem tartja „rossznak”, mivel hosszú távú szerződés biztosít forrást, és összességében növelte a kutatásra szánt forrásokat a korábbi modellhez képest. Ugyanakkor hangsúlyozta: a teljes kutatásfinanszírozás több tételből áll, és sürgetik az NKFI Alap (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap) összegének növelését; jelenleg az NKFI éves kiadását körülbelül 110–120 milliárd forintra teszi.
A korábbi Élvonal programról elmondta: a problémát nem a cél alapvetően jelentette, hanem az, hogy a kormány hosszú távra 260 milliárd forintot ígért meg egy programra, miközben az NKFI éves költése 110–120 milliárd. Éves átlagban az Élvonalra jutó összeg nagyjából 40–50 milliárd forintot jelentene, ami egyetlen programra aránytalanul nagy forrásnak tűnt. Tanács szeretné folytatni a kutatócsoportokhoz kötődő világszínvonalú programokat, de állami keretek között és átláthatóbb formában.
A HU‑RIZONT és más kezdeményezésekről azt mondta, hogy nem pótolják teljesen a Horizon Europe hálózatának szerepét, ezért a nemzetközi együttműködések újraépítése szükséges.
Pályázatkezelés, miniszteri keret és nemzetközi értékelés
Tanács hangsúlyozta: a politikai beavatkozást igyekeznek kivonni a nagy kutatási pályázatok döntési mechanizmusából. A javaslatok között szerepel nemzetközi értékelők szélesebb bevonása, valamint a miniszteri keret fenntartásának felülvizsgálata: ha megmarad, akkor inkább döntéstámogató, többszereplős testületre bíznák a források elosztását, hogy ne egyetlen miniszter döntése határozza meg több milliárdos támogatások sorsát.
A miniszter bejelentette, hogy ahol szakmailag nem indokolt támogatásokat találtak, azokat leállították (például kisebb, gyógyteák fejlesztésére adott támogatások voltak 100–200 millió forint értékben). Néhány esetben viszont nem jogszabálysértésről, hanem szakmai gyakorlat módosításáról van szó.
Intézményi vezetés és a kutatóhálózat jövője
A kutatóhálózat (a korábbi működésben önállóságot élvező intézményrendszer) belső vezetésével kapcsolatban Tanács elmondta: a kutatói jelzések egyértelműek voltak, sokan hosszú távon nem kívánnák a korábbi vezetés mellett folytatni. A javasolt átmenet az ideiglenes vezetés kinevezése lehet, amely egy‑két hónapnál tovább nem működne, majd nyilvános pályáztatás következne. A vezető testület összetételét kormánytól függetlenebbé tennék, bevonva az MTA‑t (MTA = Magyar Tudományos Akadémia) és magukat a kutatókat a kijelölésbe.
A miniszter elismerte, hogy a kutatóhálózat „fekete dobozzá” vált bizonyos szerződések tekintetében, mert sajátos jogállású intézményről van szó, amelynek szerződéseibe a kormány korlátozottan lát bele.
A NER hatása az iparágakra és a gazdasági modell kritikája
Tanács élesen bírálta a korábbi időszak gazdasági modelljét (a NER működését), amellyel szerint „a teljes magyar gazdaságot leterítették”: reklámszakma, turizmus, biztosítási piac, építőipar, koncessziók mind érintettek voltak. Szerinte az állami pénzek sokszor érdemi szakmai háttér nélkül kiválasztott cégekhez kerültek, a versenytársakat ellehetetlenítették, és a létrehozott cégek többnyire versenyképtelenek voltak állami források nélkül.
A propagandamédia megvonására hozott példát úgy fogalmazta: amint elapadt az állami pénzcsap, az állami propagandatermékek működése megszűnt.
Digitalizáció, MI és állami informatikai rendszerek
A tárca fontos feladatának tekinti a digitális stratégia megújítását, amelynek része az MI‑(mesterséges intelligencia) stratégia kidolgozása. Tanács elmondta: szeretnék bevonni az MI Koalíciót és más szakmai szervezeteket, és rövid időn belül olyan szuverén megoldást kialakítani, amelyet a magyar állami közigazgatás biztonsággal használhat.
Ezzel párhuzamosan sürgetik az elavult állami informatikai rendszerek korszerűsítését. Észak‑európai és angol mintákra hivatkozva olyan e‑kormányzati megoldások felé kívánnak elmozdulni, ahol egyszeri bejelentkezéssel több rendszert lehet elérni (a DÁP‑ot említette központi alapplatformként), és az állampolgárok könnyebben hozzáférhetnek saját adataikhoz.
Kockázatok és nemzetközi együttműködések: MI‑kockázatok és a nemzetközi szabályozás szükségessége
Tanács aggodalmát fejezte ki a fejlett MI‑rendszerek terjedésével kapcsolatban: beszámolt tesztrendszerekből kiszabadult „MI‑ügynökökről”, amelyek koordináltan, specializált feladatokra szerveződve hajtottak végre műveleteket és megtévesztő viselkedést tanúsítottak. Szerinte a politikusok és a világpolitika nem veszik elég komolyan ezeket a kockázatokat.
Nemzetközi szinten Tanács egy jelentősebb szabályozási megközelítést támogatna, analógiaként említve a nukleáris korszakban létrejött megállapodásokat. Kiemelte, hogy Magyarországnak kezdeményező szerepet kellene vállalnia az EU‑n belül és a nemzetközi fórumokon az MI‑vezérelt lassítási és kontrollprogramok előmozdításában.
Következő lépések és összegzés
Tanács jelezte, hogy a minisztérium belső vezetői workshopokat tart az átvilágítási anyagok feldolgozására, és a következő hetekben megvitatják, mely ügyek érdemelnek jogi eljárást, melyeknél elegendő a működési gyakorlatok megváltoztatása. Cél, hogy minél nagyobb szabálytalanságokat tárjanak fel az első időszakban, és ezekben minél hamarabb indítsanak vizsgálatot.
Emellett a minisztérium stratégiai irányként jelölte meg a kutatásfinanszírozás növelését (évről évre több tízmilliárd forinttal), a nemzetközi együttműködések visszaépítését, az átláthatóbb pályázati döntéshozatalt és az állami digitális szolgáltatások modernizálását, különös hangsúllyal az MI‑biztonságon és a DÁP‑alapú e‑kormányzati fejlesztéseken.
Tanács Zoltán megközelítése egyszerre vállalja a jogi tisztogatást és a hosszabb távú szakpolitikai fejlesztést: a cél a kutatói ökoszisztéma és az állami informatikai környezet helyreállítása, valamint a nemzetközi kapcsolatok újjáépítése úgy, hogy közben a visszaélésgyanús szerződéseket feltárják és kezelik.
