Niall Ferguson, aki a Stanfordi Egyetem Hoover Intézetében és a Harvardon is dolgozik, azt állítja: a tények már nem elégségesek a gyűlölet új formájának visszaszorításához. Ferguson rámutat, hogy bár több könyvet is írt a holokausztról, a valóságot cáfoló, antiszemita nézetek a szélsőjobbos véleményvezérek, az algoritmusok és a botok szerepének köszönhetően beférkőznek a politika fő sodrába, mérgezve a közbeszédet és veszélyeztetve a zsidó közösségeket.
A szerző szerint ez a jelenség azért különösen aggasztó, mert a digitális platformok működése és a befolyásolók gyakran gyorsabban és szélesebb körben terjesztenek hamis vagy gyűlöletkeltő tartalmakat, mint ahogy az ellenérvek hatékonyan reagálhatnának rájuk. Emiatt a korábbi, tényeken alapuló cáfolatok kevésbé hatásosak: a manipulatív technikák és a hálózati terjedés megváltoztatják a közvélemény-formálás logikáját.
Az állítások alátámasztására Ferguson a The Timesban megjelent tanulmány elkészítéséhez felkérte John‑Clarke Levin-t, a Kurzweil Technologies kutatási igazgatóját. A munka arra keresi a választ, hogyan járulnak hozzá a mesterséges intelligencia, a közösségi influenszerek és automatizált fiókok az antiszemitizmus normalizálásához és terjedéséhez.
Miért számít ez? A jelenség nem csupán intellektuális problémát jelent: Ferguson hangsúlyozza, hogy amikor az antiszemitizmus beépül a politikai diskurzusba, az gyakorlati következményekkel járhat a zsidó intézmények és közösségek biztonságára nézve. Az új terjedési módok leküzdése más stratégiákat igényel, mint a hagyományos történeti és tényalapú cáfolatok.
Kulcsszavak: Niall Ferguson, antiszemitizmus, mesterséges intelligencia, influenszerek, algoritmusok, holokauszttagadás, John‑Clarke Levin, Kurzweil Technologies, The Times.
