New York University matematikaprofesszora, Tristan Buckmaster kedden bejelentett három bizonyítást, amelyek közül az egyik előzetes eredmény a Navier–Stokes létezésre és simaságra vonatkozó problémájához kapcsolódik — ez az egyik Clay Mathematics Institute által meghirdetett hét Millennium Prize problémák közül, amelyek mindegyikéhez egy-egy egymillió dolláros díj tartozik. A munkában Buckmaster együttműködött Levent Alpögével, aki az Anthropicnál dolgozik; a kutatás során mindkét csapat Codex és Claude típusú mesterséges intelligencia modelleket használt.
Buckmaster közleménye nemcsak a matematikai eredményeket tartalmazta, hanem egy mellékszálat is: állítása szerint információk a fejleményükről eljutottak az OpenAI-hoz. Amikor kapcsolatba léptek az OpenAI-jal, azt a tájékoztatást kapták, hogy az OpenAI állítólag már teljes bizonyítást ért el a központi problémára. Az ezt követő kérdések — mikor kezdődött az OpenAI kutatása a témában és mennyi emberi ráhatás volt — azonban kevésbé egyértelmű válaszokat eredményeztek.
Buckmaster szerint „kiderült, hogy egy egész csapat dolgozott a problémán” és „hihetetlen mennyiségű számítási kapacitást használtak fel”. Végül abban állapodtak meg, hogy az első promptot csak „az elmúlt néhány napban” küldték el, miután információk érkeztek az ő munkájukról. Ha ez a felelet igaz, az arra utalna, hogy az OpenAI csapata — amely jelentős anyagi és számítási erőforrásokkal rendelkezik — a Buckmaster és Alpöge által választott megközelítést tartotta ígéretesnek, és ezzel a számítási fölénnyel igyekezett formális bizonyítást elérni.
Válasz és cáfolat az OpenAI részéről
Az OpenAI matematikai kutatásokért felelős vezetője, Sebastian Bubeck a vádakat „hamisnak és gyújtogatónak” nevezte. Bubeck egy hozzászólásban azt írta, hogy ő az akadémiai normáknak megfelelően vett részt a megbeszélésekben, és csalódott amiatt, hogy a helyzet idáig fajult; ígéretet tett egy részletesebb nyilatkozatra később.
A vita középpontjában a Navier–Stokes létezésre és simaságra vonatkozó probléma áll: a hidrodinamika alapvető egyenletei elterjedten használtak, de elméleti szempontból sok kérdés tisztázatlan. Egy meggyőző, formális megoldás jelentős előrelépést jelentene a matematikai fizika megértésében.
A megközelítés ritkasága és a gyanú
Bár a Navier–Stokes-probléma széles körben foglalkoztatja a matematikusokat, Buckmaster és Alpöge által követett konkrét taktika — egy sima erő bevezetése, Fefferman problémamegfogalmazásának opciói közül — kevésbé volt elterjedt. Buckmaster szerint ez tette gyanússá számukra, hogy az OpenAI egyszerre ugyanarra az irányra jutott.
Buckmaster idézte: „A Clay-probléma felé vezető út egy sima erőn keresztül, Fefferman problémamegfogalmazásának c és d opciói, az az út, amelyet Luis és Diego nyitottak meg, és amelyet Levent és én csendben választottunk meg. Szinte senki mást nem ismerek, aki ezzel dolgozott volna. Ez nem az az irány, amelyet néhány nap alatt elér az ember pusztán a problémaként való beadásával egy modellnek.”
Alpöge Anthropic-kapcsolata és szerzői viták
Bár Levent Alpöge az Anthropic alkalmazottja, Buckmaster szerint nem az Anthropic megbízásából folytatta a kutatást. Ennek ellenére a kutatópáros a munkához elsősorban OpenAI Codex modellt használt. Buckmaster állítása szerint Alpöge versenytársi kapcsolatának ténye problémás pont volt az OpenAI részéről; szerinte Sebastian Bubeck azt javasolta, hogy vegyék ki Alpöge nevét a munkájuk elismeréséből egy kompromisszum részeként.
Buckmaster szerint amikor ő a nyilvánosság felé lépést szorgalmazta, Bubeck azt kérdezte: „Miért rontanád el a karrieredet?” — majd amikor Buckmaster élesebb hangvételt vett, Bubeck ezt írta: „Ha nem akarod, hogy kedves legyek, akkor nem kell kedvesnek lennem.”
Adatvédelmi és modellképzési aggodalmak
Buckmaster szintén aggályosnak nevezte, hogy mivel Codexet széleskörűen használta a projekt összeállításához, a munkájából származó információk bekerülhettek az OpenAI saját kísérleteibe. OpenAI fenntartja a jogot arra, hogy Codex-interakciókat felhasználjon modellek további tréningjéhez, bár a felhasználók dönthetnek az opt-out mellett. Ha az OpenAI csapata olyan modellt használt, amelyet Buckmaster Codex-interakciói is befolyásoltak, az elméletileg lehetővé tenné, hogy a modell hasonló problémával találkozva visszaadja az ő megoldási lépéseit.
Az OpenAI erre a konkrét lehetőségre vonatkozó kérésre nem válaszolt.
Miért számít ez
A történés feléleszti azt a szélesebb, folyamatos vitát, amely az MI szerepéről szól a matematikai kutatásban, valamint azokról az ösztönzőkről és adatkezelési gyakorlatokról, amelyek a cégek belső kutatómunkáját vezérlik. Buckmaster világossá tette, hogy nem állít vádat személyekkel szemben, hanem leírja, mit mondtak neki, mikor, és milyen javaslatok hangzottak el — mert szerinte az alternatíva az volna, hogy a közzétett bejelentések hamis képet adjanak.
„Nem láttam az OpenAI bizonyítását,” írta Buckmaster. „Nem tudom, mit csinált a modell, vagy hogyan. Nem tudom, hogy a mi adatainkat használták-e. Nem vádolok senkit. Azt állítom, amit elmondtak nekem, mikor, és mi lett javasolva. Ezt azért mondom el, mert az alternatíva az, hogy egy sor bejelentés valamit állít, amit én hamisnak tudok.”
