A védelmi tárca (Department of Defense) 30,3 millió dollárra pályázik az elkövetkező öt évben egy fejlettebb hazugságvizsgáló rendszer kidolgozására, amelyet a költségvetési kérés „Polygraph+” vagy „Polygraph Next” néven említ. A program középpontjában a mesterséges intelligencia (AI) és a gépi tanulás által vezérelt pontozó algoritmusok állnak, valamint a „standoff sensing” technika — vagyis az alanyra szerelt eszköz nélkül, távolról mért élettani adatok rögzítése.
A költségvetési dokumentum részletei szerint a cél a „szövetségi poligráf és hitelességfelmérő technológiák modernizálása”, hogy javítsák azok pontosságát és megbízhatóságát. A kezdeményezést a Defense Counterintelligence and Security Agency (DCSA) vezetné, amely a szövetségi alkalmazottak háttérellenőrzéseit végzi. A tervek szerint az új technológiát munkaerő-kiválasztásra és „belső fenyegetés” (insider threat) felismerésére használnák. A költségvetési kérés még nem kapott jóváhagyást a Kongresstől, és a DCSA eddig nem reagált a további információkért érkező megkeresésre.
A bejelentés összefügg a Pentagon belső feszültségeivel: Pete Hegseth védelmi minisztersége alatt a tárca egyre gyakrabban alkalmaz poligráf vizsgálatokat a sajtónak kiszivárogtatott információk forrásainak feltárására. A New York Times szeptemberi beszámolója szerint nagyjából 50 tisztet is vizsgáltak poligráffal a Közös Parancsnokság (Joint Staff) körében, miután hírek jelentek meg a háborúban Iránnal kapcsolatban lemerült amerikai fegyverkészletekről.
A program konkrét technológiái még nem ismertek. Ugyanakkor a védelmi tárca korábbi kezdeményezései adnak némi támpontot: 2023-ban a Defense Innovation Unit (DIU) nyílt felhívást indított olyan cégek felkutatására, amelyek megtévesztés-felismerő eszközöket tudnak szállítani. Két vállalatot választottak ki prototípusok építésére: a Presage Technologies nevű cég azt állítja, hogy standard kamerákkal képes pulzusszám és légzés mérésére, míg az Altec Research orvosi érzékelőkkel foglalkozó cég non-kontakt szenzorok fejlesztésébe bővül.
A DIU által közzétett képernyőfotó szerint az Altec prototípusa a fejmozgás, az arcbőr hőmérséklete és a pórus-aktivitás változását követi nyomon. Sem a Presage Technologies, sem az Altec Research nem válaszolt a megkeresésekre, a DIU pedig nem kívánt nyilatkozni.
A poligráf technológiája alapjaiban nem sokat változott az 1920-as évek megjelenése óta: vizsgálók vérnyomást, pulzust, légzést és izzadásot mérve próbálnak következtetni a hazugságra. Eredményüket a válaszadó élettani reakcióinak alapvonalhoz (például „Kék az ég?” típusú kérdések) és célkérdésekhez („Elkövette-e valaha bűncselekményt?”) viszonyított eltérései alapján értékelik.
A szövetségi kormány évente tízezrével végeztet poligráf vizsgálatokat a munkavállalói szűrések részeként, miközben a módszert többször is hiteltelenítették, és eredményei ritkán fogadhatók el bizonyítékként a bíróságon. 1983-ban a Kongresszus Office of Technology Assessment nevű irodája arra jutott, hogy nagyon korlátozott bizonyíték támasztja alá a poligráf alkalmazását alkalmazottak szűrésében; 2003-ban az amerikai National Research Council (NRC) úgy foglalta össze, hogy a hatékonyságra vonatkozó bizonyítékok "legjobb esetben is gyengék".
Kutatások szerint az emberek technikai eszköz nélkül nagyjából kicsit több mint a fele alkalommal ismerik fel a hazugságot. Az American Polygraph Association azt állítja, hogy a poligráf 80–94%-os pontosságú, de a 2003-as NRC-jelentés rámutatott, hogy még egy ilyen pontosság mellett is sok tévedés fordulhat elő. A védelmi tárca 2,8 millió alkalmazottja esetén egy tökéletlen rendszer tízezrek hamis vádjához vezethet.
A poligráf-értelmezés gyakran szubjektív: különböző vizsgálók nagyon eltérő eredményeket produkálhatnak, és kisebbségi csoportok tagjait nagyobb valószínűséggel ítélik megtévesztőnek. Emellett képzéssel az alanyok különböző ellenintézkedéseket tanulhatnak meg, például a fiziológiai reakciók mesterséges emelését alapvonal-kérdések esetén — például cipőbe rejtett tűre lépve.
„Ha tudod, hogyan működik, meg tudod verni” — mondja Sophie van der Zee, az Erasmus University rotterdami egyetemének adjunktusa, aki a megtévesztést tanulmányozza. Szerinte a gép legnagyobb hatása a visszatartás: gyakran a vizsgálat megkezdése előtt vallanak be a gyanúsítottak. „De ez csak akkor működik, ha az emberek úgy gondolják, hogy a poligráf működik.”
A történelem során több kísérlet volt új típusú hazugságvizsgáló eszközök kifejlesztésére (hőkameráktól a pupilla-követésen és agyi vizsgálatokon át), egyik sem vált megbízhatóvá a laboratóriumon kívül. A szakértők szerint a probléma strukturális: nincs egyetlen mindenkinél és mindig igaz jellemző, amely egyértelműen megmutatná a hazugságot. „Még mindig nincs Pinokkió orra” — mondja van der Zee.
Az AI elméletileg javíthatná a poligráfot, ha képes olyan mintázatokat felismerni az adatokban, amelyeket az emberi vizsgálók nem látnak. A gépi tanulás különösen a többmodalitású (multi-modal) megtévesztés-felismerésnél lehet hasznos, amikor többféle mérőszámot kombinálnak egy összesített megtévesztési pontszámmá, amelyet nehezebb kijátszani. Van der Zee szerint a megtévesztés három jellegzetes komponensére érdemes figyelni: élettani stressz, kognitív terhelés és a tudatos eltitkolási kísérletek — a jelenlegi poligráfok rendszerint csak az elsőre fókuszálnak.
Vannak, akik azonban erősen kritikusak az új kezdeményezéssel kapcsolatban. Kyri Kotsoglou, a Northumbria Law School professzora szerint ez „tévutat jelent, amely a komplexet valami kézzelfoghatóra próbálja redukálni”. Kotsoglou és Marion Oswald jogtudós arra is figyelmeztet, hogy még ha az AI új mintázatokat lát is az élettani adatokban, ezeknek a mintázatoknak a hazugsághoz való megbízható kapcsolása hiányozhat, mert nincs biztos alap (ground truth) arra, hogy tudjuk, mikor hazudtak.
Marion Oswald attól tart, hogy az új technológiák — akárcsak a hagyományos poligráf — inkább pszichológiai eszközként, fenyegetésként, kényszerítő eszközként szolgálnak majd a valós tudományos érték helyett. „Úgy tűnik, hogy ez nagyon is a jelenlegi adminisztráció szivárgásokkal és az elkötelezettség hiányával kapcsolatos aggodalmára adott válasz” — mondja Oswald.
Összességében a Polygraph+ program célja a technológia megújítása és a hatékonyság javítása mesterséges intelligencia és érintés nélküli szenzorok segítségével, de a módszer történeti és tudományos kritikái, valamint az alkalmazás etikai és jogi kérdései miatt jelentős bizonytalanság övezi a kilátásokat.
