OpenAI bejelentése — miszerint részt vesz egy, az Egyesült Államokban potenciálisan a legnagyobb fosszilis tüzelésű erőművet is magában foglaló projekt megépítésében — jól mutatja, mekkora méretű beruházásokat keresnek a Big Tech vállalatok és finanszírozóik az AI-energiaversenyben. A konstrukcióban részt vesz továbbá a japán SoftBank, az Egyesült Államok kormánya és az Nvidia is, és a terv az eddigi legextrémebb példája annak az „hozd a saját áramod” megközelítésnek, amely szerint adatközpontok off-grid, saját erőművekből biztosítanák a működésüket.
Az ilyen nagy volumenű, piacorientált erőműprojektek azonban jelentős kockázatot hordozhatnak: van esély rá, hogy többmilliárd dolláros bukások lesznek belőlük. Emlékeztet erre Jeff Jenkins, a louisianai székhelyű Bernhard Capital Partners alapítója, aki szerint a helyzet emlékeztet az 2000-es évek elejére, amikor a deregulációtól várt áramigény-növekedés végül nem következett be, és sok befektető bukott erőműépítéseken.
Jenkins ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az AI-boom most erősebb lábakon áll (vagy legalábbis sok vezető wall street-i szereplő, köztük Larry Fink is így gondolja), de ő személy szerint szívesebben fektet olyan eszközökbe, amelyek megtérülését állami szabályozás garantálja.
Miért vonzóbb a szabályozott piac?
Az Egyesült Államokban eltérő üzemmodellű államok vannak. Ohioban, ahol az OpenAI projekt tervezett helyszíne található, a villamosenergia-piac deregulált: az erőművek árazásban versenyeznek, amely az ellátás és a kereslet függvényében mozog. Ezzel szemben olyan szabályozott államokban, mint Louisiana vagy Florida, a közművek gyakorlatilag monopóliumként működnek, és az árakat jogi eljárás keretében rögzítik. A szabályozott piacon a befektetők hozama nem lesz kiugró, de kiszámítható.
Probléma azonban, hogy a nagy, szabályozott közművek ritkán adnak el vagyontárgyakat, így korábban kevés lehetőség nyílt a belépésre. Jenkins szerint ez a helyzet változóban van: olyan vállalatok, mint a Duke Energy és az American Electric Power (AEP) több milliárd dollárt kell, hogy előteremtsenek az AI-beruházásaikhoz, és egyre gyakrabban kényszerülnek arra, hogy eladják nem stratégiai, szabályozott üzleti részeiket, kedvező feltételekkel.
Bernhard Capital Partners az elmúlt két évben fél tucat szabályozott gázt- és villamosenergia-szolgáltatót vásárolt országszerte. Jenkins említette, hogy a cég például egy louisianai erőműtulajdont vett meg, amely Meta-val kötött megállapodást egy új, gáztüzelésű erőmű építésére a Delta Forge 1 adatközpont számára.
„Ez befektetői szemmel teljesen egyedi, mert 20 éve nem láttunk ilyesmit eladásra kerülni — amikor egy szabályozott monopóliumot diszkonttal meg lehet venni, megteszed” — mondta Jenkins.
Kockázatok és politikai dimenzió
A magántőke rohamát a közműszektor felé a számok is jelzik: a globális magántőke-beruházások a szektorban 2025-ben meghaladták a 69 milliárd dollárt, ami 50 százalékkal több az előző évinél. Ez azonban aggodalmakat vet fel.
Először is éghajlati aggályok: a legtöbb új, hiperskalázott adatközpont-projekt gázt használna üzemanyagként, ami növelheti a kibocsátásokat. Másodszor, politikailag érzékeny lehet a kérdés: választási évben az energiaárak kulcsfontosságú témává válnak, és különösen a szabályozott közművekre irányul majd a figyelem, hogy a nagy adatközpontok kiszolgálásának költségeit elkülönítik-e, vagy beépítik-e a lakossági és egyéb fogyasztói díjakba.
A Meta szóvivőjétől kapott tájékoztatásra hivatkozva a Louisiana kormányzója, Jeff Landry azt közölte, hogy a Delta Forge projekt „elkötelezett a President Trump’s Ratepayer Protection Pledge-ben foglalt elvek mellett”.
Visszavásárlási lehetőség és stratégia
Jenkins előretekintve arra számít, hogy miután lezajlik ez az intenzív építési ciklus az AI-igény kielégítésére, ugyanazok a közművek újra vásárolni fognak. Amikor ez bekövetkezik, Bernhard és hasonló befektetők készen állnak arra, hogy az eladott eszközöket magasabb áron adják vissza — ez a stratégia magyarázza, miért vonzza őket a szabályozott eszközök jelenlegi feltörekvő piaca.
Összességében az OpenAI-hoz és más nagy szereplőkhöz kötődő, nagy léptékű, gázalapú erőműtervek rávilágítanak az AI infrastruktúra energiaigényének mértékére, miközben a pénzügyi szereplők egy része a kisebb kockázatú, szabályozott közművagyonban lát lehetőséget a stabil hozamra és későbbi profitra.
