Az egyetemeken mára gyakori dilemmává vált, hogy a beadott dolgozatokat a hallgató írta-e, vagy mesterséges intelligencia, például ChatGPT állította elő. A felmerülő kérdések nemcsak a plágiumra szorítkoznak, hanem arra is kiterjednek, mit értünk ma „tudás” alatt, és hogyan lehet megkülönböztetni a meggyőző, de felszínes választ a valódi megértéstől.
Visszatérés a hagyományos módszerekhez
Több oktató a válaszok között a hagyományos vizsgamódszerekhez fordulna: papírhoz és ceruzához. Egy programozást oktató egyetemi tanár például azt tervezi, hogy jövőre ismét tantermi dolgozatokat írat, hogy a hallgatók kódolási készségét a nagy nyelvi modellek közreműködése nélkül értékelhesse. Ugyanakkor ő maga is elismeri, hogy ez inkább átmeneti megoldás, nem teljes válasz a problémára.
Pedagógiai lehetőségek és kockázatok
Az AI-ról folytatott vita ennél többről szól: kérdés, hogy új technológiai paradigma pedagogikus keretek között képes-e személyre szabott tanulási környezetet létrehozni, támogatni a gyakorlást, segíteni a felzárkóztatást vagy akár elősegíteni a kreatív alkotást. Ugyanakkor az is tény, hogy az AI-chatbotok gyengíthetik az önálló problémamegoldást, mivel a gondolkodás helyett a kész válaszokhoz való gyors hozzájutást ösztönzik.
Ezért ma a tanárokkal szembeni elvárás az, hogy folyamatosan mérlegeljék, a tanulási folyamat mely szakaszaiban segíti, és melyekben akadályozza az AI a fejlődést. Nem elegendő pusztán ellenőrizni a beadott munkát: át kell gondolni azt is, hogyan tarthatók fenn a diákok szövegértési, kritikai és kognitív képességei egy olyan környezetben, ahol a válaszok kidolgozása korábban soha nem látott egyszerűségűvé vált.
Tágabb etikai és történeti kontextus
A dilemmának vannak történeti és etikai vetületei is: nincs ma egységes, objektív mérce az intelligencia meghatározására, és a történelem során többször előfordult, hogy „tudományosan igazolt” alkalmasság alapján embercsoportoktól vontak meg alapvető jogokat. Emlékeztetőül: a kibernetika egyik megalapítója, Norbert Wiener már 1960-ban figyelmeztetett arra, hogy a gépek idővel meghaladhatják az emberi teljesítményt, és a kulcskérdés az lesz, miként biztosítható, hogy egy rendszer valóban az ember által kitűzött célokat kövesse és hajtsa végre, ahelyett hogy csupán statisztikai megközelítéssel működjön.
Következtetés
Az oktatásban az AI alkalmazása nem csupán technikai vagy büntetőjogi kérdés, hanem pedagógiai, etikai és társadalmi kihívás is. Az egyetemeknek és oktatóknak egyszerre kell megőrizniük a kognitív képességek fejlesztését szolgáló hagyományos gyakorlatokat, és kísérletezniük modern, AI-támogatott tanulási módszerekkel — miközben éberen figyelik, hogy az eszközök mikor segítik, és mikor akadályozzák a tanulást.
Fotó: Előadás a győri Széchenyi István Egyetemen 2023. szeptember 28-án (MTI / Krizsán Csaba)
