Sok ember kényszerül a biológiai cirkadián ritmusától eltérő időpontokban aludni vagy ébredni a munka, iskola és egyéb társadalmi kötelezettségek miatt. Ezt a jelenséget a kutatók társadalmi jetlagnek nevezik: ilyenkor a belső óra és a külső napirend nincs összhangban.
Egy, a Computers in Human Behavior folyóiratban közölt kutatás azt vizsgálta, hogy ez a felborult alvási ritmus befolyásolja-e, kitől fogadunk el szívesebben értékelést — egy másik embertől vagy mesterséges intelligenciától (MI). A szerzők négy, online végrehajtott kísérletben mérték a jelenséget különböző döntési helyzetekben.
A kísérletek felépítése
- Az egyik vizsgálatban a résztvevőknek elképzelt társkereső profilt kellett készíteniük, majd dönteniük, hogy egy ember vagy egy MI értékelje-e a vonzerőüket.
- Egy másik kísérletben állásra pályázóként döntöttek arról, hogy emberi vagy MI alapú interjúztató értékelje-e őket.
- A harmadik vizsgálat ismét társkeresési értékelésről szólt, de itt egyik opciót sem tálalták előnyösebbként; a kutatók nem kísérletes alvászavart idéztek elő, hanem a résztvevők munkanapokon és hétvégén követett alvási időpontjai közötti eltérés mértékét, azaz a tényleges társadalmi jetlagot mérték.
- A negyedik kísérletben azt tesztelték, hogyan változtatja meg az MI iránti preferenciát az, hogy a résztvevők szerint az algoritmus semleges, szabály- és adatalapú döntéshozó, vagy éppen személyes ízléstől tanuló, tehát szubjektív elfogultságokat átvevő rendszer.
Fő eredmények és számok
A három első kísérlet eredményei ugyanabba az irányba mutattak: minél nagyobb volt a társadalmi jetlag, annál nagyobb arányban választották a résztvevők az MI-t ember helyett. Az első kísérletben különösen nagy eltérés volt: a társadalmi jetlaggal küzdő résztvevők 73 százaléka választotta az MI-t, míg a kontrollcsoportban ugyanez az arány 58,8 százalék volt.
A kutatók statisztikai elemzései szerint a társadalmi jetlag hatása nagyrészt a fokozott társas (szociális) szorongáson keresztül valósul meg. A felborult alvásritmus növeli azt az aggodalmat, hogy mások kedvezőtlenül ítélnek meg minket; ilyen helyzetben az MI vonzóbb alternatíva lehet, mert kevésbé tűnik személyes elutasítónak vagy bírálónak.
Nem pusztán idő- vagy energia-megtakarításról van szó: a döntésben fontos szerepet játszik az emberi értékeléstől és annak lehetséges elfogultságától való félelem.
Az AI-előny sérülékenysége
A negyedik kísérlet rávilágított arra, hogy az MI iránti bizalom részben azon alapul, hogy mennyire tartják a résztvevők a rendszert pártatlan, objektív döntőnek. Amikor az algoritmust semleges, adat- és szabályalapú döntéshozóként mutatták be, a társadalmi jetlag erősebben növelte az MI választását. Ha viszont a résztvevők azt gondolták, hogy az MI személyes ízlést tanul, tehát szubjektív elfogultságokkal is rendelkezhet, az alvászavarosabb résztvevők körében az MI előnye nagyrészt eltűnt.
Ez arra utal, hogy az MI-t választó fáradt emberek döntése mögött nem kizárólag az emberi interakció elkerülése áll, hanem a vélt pártatlanság és a személyes ítélettől való félelem is.
Miért számít ez a gyakorlatban?
Az eredmények azért fontosak, mert az MI-alapú értékelő rendszerek egyre több, személyes következményekkel bíró területen jelennek meg: önéletrajzok előszűrése, jelöltek rangsorolása, állásinterjúk lebonyolítása és internetes társkereső algoritmusok formájában. Ha a kialvatlanság és a társadalmi jetlag növeli az emberek hajlandóságát az algoritmusok felé fordulni, ez hosszabb távon hatással lehet arra, kikre bízzuk személyes értékeléseinket és döntéseinket.
A biokémiai háttér röviden
A tanulmány szerzői röviden összefoglalták a társadalmi jetlag neurobiológiai hátterét is. A cirkadián ritmus eltolódása több tényezőre vezethető vissza: felborulhat a neurotranszmitterek (például szerotonin, dopamin, orexin) egyensúlya, megváltozhat a melatonin-termelés időzítése, és az adenozin felhalmozódása elcsúszhat a biológiai órától. Emellett a cirkadián diszrupció stresszhatásként aktiválhatja a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg (HPA) tengelyt, ami az esti kortizolszint kóros emelkedéséhez, nehezebb elalváshoz és töredezett alváshoz vezethet. Ezek a fiziológiai változások hozzájárulhatnak a nappali fáradtság és a megnövekedett szociális szorongás kialakulásához.
Következtetések
A Computers in Human Behavior-ben megjelent kutatás arra mutat rá, hogy a társadalmi jetlag nem csupán az éberségre van hatással, hanem a társas döntéseinket is befolyásolhatja. A felborult alvási ritmus növelheti a hajlandóságot arra, hogy emberek helyett mesterséges intelligenciát válasszunk értékelőként — különösen akkor, ha az MI-t pártatlan, objektív döntéshozónak tartjuk. Ugyanakkor ez az előny gyorsan csökken, ha az algoritmust szubjektívnak és torzításokra hajlamosnak látjuk.
A jelenség gyakorlati jelentősége nő, amint az MI egyre több, személyes és karrierbeli következményekkel járó döntésnél vesz részt a mindennapi életben.
