„You Can See Everything”, a Nathan Fielder és Lance Oppenheim által rendezett dokumentumfilm Elizabeth Holmes utolsó heteit követi nyomon a börtönbe vonulás előtt, és mostanra az egyik legnagyobb bevételt hozó dokumentumfilm lett. A film sem nem démonizálja, sem nem áldozattá teszi Holmest; inkább azt mutatja be, hogy mennyire képes együttérzést kelteni az emberekben, még akkor is, ha ezek az emberek tisztában vannak a cselekedeteivel.
Tyler Shultz számára a film nem változtat a már kialakult véleményen. Shultz — aki diplomája megszerzése után a Theranosnál helyezkedett el, és kulcsszereplője volt a cég veszélyesen pontatlan vérvizsgálati eszközeinek leleplezésében — emlékeztet, hogy a Theranos gépei valójában sosem működtek megbízhatóan. A cég csúcsvállalati értékelése körülbelül 10 milliárd dollár volt annak ellenére, hogy a technológiát csak egy részében használták: a vizsgálatok egy jelentős része valójában külső, harmadik féltől származó készülékekre támaszkodott.
Theranos hibája egyszerre volt technológiai, szabályozási és befektetői kudarc. A vállalat forrásai gyakran magánbefektetőktől, például a DeVos és a Walton családoktól származtak, nem pedig kockázati tőkebefektetőktől. A potenciális befektetők előtt a Theranos nem osztott meg részletes tudományos adatokat vagy bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a gépei működnek — a cég a titoktartásra hivatkozott, ami sok vezető szilícium-völgyi kockázatitőke‑céget távol tartott.
Shultz és a média az elmúlt évtizedben többször visszatértek Holmes személyéhez; bár a jogi ügy lezárult és Holmes szövetségi börtönben tölti több mint tizenegy éves szabadságvesztését, a történet kulturális érdeklődést vált ki. Shultz a The San Francisco Standardnek adott interjújában azt mondta: „az egyetlen oka, hogy most Elizabeth Holmesról beszélünk, az, hogy ő akarja, hogy beszéljünk róla”. A dokumentumfilm is rávilágít arra a stratégiára, hogy Holmes részben együttérzést próbál kelteni — ami számára hosszabb távon hasznosabb lehet, mint a nyíltság vagy a megbánás.
A Theranos-ügy tanulsága most új értelmet nyer az AI-korszak közepén. Shultz szerint különösen veszélyes, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatban nehéz alapos szakmai átvilágítást (due diligence) végezni: nehéz megkülönböztetni, mi valóban újszerű technológia, és mi csupán egy létező modell, például egy ChatGPT‑szerű keret más csomagolásban. "Ha csalni akarsz, szerintem ez egy remek alkalom rá" — fogalmazott.
Shultz azt is felhívta a figyelmet, hogy a hatalmas korai befektetések óriási befolyást adnak a vállalkozóknak: ahogy ő mondta, Elizabeth Holmes modelljét húsz éve húszezer dolláros „kávébeszélgetésekről” át tudták skálázni százmilliós nagyságrendű finanszírozássá. Ráadásul egyes befektetési körökben a legnagyobb „angyalkör” finanszírozási fordulóként írható le — ám ha ilyen összegek nem járnak alapos technikai ellenőrzéssel, a visszaélés lehetősége nő.
A film megmutatja továbbá, hogy Holmes és partnere, a hotelszakmai örökös Billy Evans egy új diagnosztikai vállalkozáson, a Haemanthusen dolgoznak, amelyről beszámolók szerint körülbelül 20 millió dollárnyi befektetést gyűjtött. Shultz jelezte, hogy nyugtalanítja őt Holmes „második szerepének” kezdete: nem tudja pontosan, hová tart ez a történet, de attól tart, hogy a korábbi hibákból leszűrt leckék a befektetők fejében elhalványulhatnak az AI‑hype közepette.
Összefoglalva: a Theranos‑ügy emlékeztető arra, hogy a technológiai ígéretek mögötti bizonyítékok és átláthatóság kulcsfontosságúak. Tyler Shultz figyelmeztetése szerint a mesterséges intelligencia körüli gyors tőkebeáramlás és a technikai átvilágítás nehézségei új esélyt teremthetnek a megtévesztésre, ha a befektetők nem követelik meg a bizonyítható bizonyítékokat és független vizsgálatot.
