Egy német fejlesztő felfedezte, hogy a Time olyan, gépeknek szánt cikkváltozatokat szolgáltat, amelyekben hirdetések vannak elrejtve — ezek a verziók FAQ-szerű felépítésűek és kizárólag gépi feltérképezők számára jelennek meg. A kiadott anyagok nem a keresőmotorok élő indexelő botjainak szólnak, hanem kifejezetten olyan training crawler-eknek, amelyek a tartalmakat hosszú távú „memóriává” alakítják a modellek számára, többek között ClaudeBotnak is elküldve.
Mit akar elérni ezzel a Time?
A kiadó logikája az, hogy egyetlen ember helyett megéri a modellt célzottan „befolyásolni”: ha a tréningadatok részévé válnak bizonyos üzenetek vagy hirdetések, a későbbi modellek kimeneteiben ez visszaköszönhet. Ez a megközelítés gyakorlatilag a reklám „skálázására” törekszik a gépi olvasókon keresztül — miért hirdetnél csak embereknek, ha a modellek kimenetével sokkal nagyobb hatás érhető el?
Hatékonyság és ellenintézkedések
Nem teljesen világos, hogy a módszer mennyire működik a gyakorlatban. A modellek építői gyakran tisztítják a tréningadatokat és alkalmaznak eltávolítási (washing) eljárásokat, amelyek kiszűrhetik vagy eltávolíthatják a szándékosan beágyazott hirdetéseket. Így előfordulhat, hogy az ilyen gépeknek szánt tartalmak hatása kevésbé tartós, mint a szerzők remélik.
Miért jelent ez többet egy esetnél?
A riport szerint a webforgalom jelentős része ma már botokból áll, így a hagyományos, emberi közönségre épülő hirdetési bevételek csökkennek. Amikor a közönség átalakul — emberekről gépekre — a kiadók üzleti döntései is követik a változást: nem feltétlenül arról van szó, hogy egy kiadó rosszindulatúan cselekszik, hanem arról, hogy a közönség viselkedése kényszeríti át a bevételszerzési stratégiát. A nyílt web, amelyet eredetileg emberek számára rendezett könyvtárként alakítottak ki, egyre inkább táplálékává válik a gépi rendszereknek.
Következmények
A lényeges kérdés nem pusztán az, hogy Time alkalmazta-e ezt a taktikát, hanem az a struktúra, amely miatt van értelme reklámozni a gépeket: ha a biztos út az emberek eléréséhez azokon a modelleken keresztül vezet, amelyek az emberek helyett olvasnak és válaszolnak, akkor a kiadók számára logikus üzleti döntéssé válik a gépek célzása. Ez a helyzet új etikai és szabályozási kérdéseket vet fel a web, a hirdetések és a nagy nyelvi modellek kapcsolatában.
