Donald Trump elnök a hétvégén jelentette be, hogy AI (mesterséges intelligencia) „cárt” nevezne ki, egy bejelentést, amelyet sokan a technológiai iparág elleni rossz sajtó enyhítésére irányuló próbálkozásnak értelmeztek. A bejelentés nem változtatott meg alapvető vélekedést arról, hogy az új tanácsadó képes lesz-e érdemben módosítani a közbeszédet vagy a szabályozási irányt.
Miért nincs sok ok a változásra
A Trump-kormányzat eddig is gyakran azzal védekezett, hogy az élvonalbeli AI-laborok kellőképpen képesek önszabályozásra, és a kormányzati politika elsődleges célja az kell legyen, hogy Kínával versenyezzenek a technológiai területen. Ezt a narratívát a bejelentés óta sem döntötte meg semmi: a hivatalos vagy félhivatalos megnyilatkozások továbbra is a verseny és a könnyebb szabályozás mellett érvelnek.
David Sacks szerepe
David Sacks, aki korábban betöltötte az AI-cár címet és jelenleg is a Fehér Ház tudományos és technológiai tanácsának elnöke, továbbra is erőteljesen hirdeti Trump szabályozás-ellenes üzenetét, noha már nem áll hivatalos kormányzati alkalmazásban. Sacks üzenetei azt sugallják, hogy az iparág önszabályozására és a versenyelőny fenntartására helyezett hangsúly folytatódni fog.
Nemzetközi és törekvések a kockázatkezelésre
Ugyanakkor a szélesebb szabályozási és politikai diskurzus olyan irányba tolódik, amely valamilyen aktív beavatkozást vagy együttműködést helyez előtérbe. Kínai és amerikai tisztviselők folytatnak tárgyalásokat az AI-kockázatok közös kezeléséről, az OpenAI pedig a globális kockázatmegosztás lehetőségét vetette fel. Emellett országok ezen a héten az Egyesült Nemzetek Általános Gyűlésén (UNGA) is összeültek, hogy stratégiákat dolgozzanak ki a mesterséges intelligencia általi károk csökkentésére.
Következtetés
A hétvégi bejelentés politikai üzenete világos: a kormányzat megpróbálja kezelni az iparág körüli rossz közvéleményt. Ugyanakkor a meglévő nyilatkozatok és a Donald Trump-adminisztráció által ismételten hangoztatott prioritások alapján kevés jel mutat arra, hogy az új tanácsadó valóban alapvetően eltérő irányba vinne a politikából. Eközben a nemzetközi szereplők és maguk az iparági szereplők is egyre több együttműködési és szabályozási lépést vizsgálnak a potenciális kockázatok mérséklésére.
