A nagy nyelvi modelleket (például a ChatGPT, Gemini vagy Claude mögött álló modelleket) hatalmas mennyiségű, publikált anyagon képezik: könyveken, online cikkeken, tudományos dolgozatokon és az interneten hozzáférhető egyéb forrásokon. Sok szerző erről nem tud általánosságban, és nem adta a hozzájárulását ahhoz, hogy művei hozzájáruljanak olyan AI‑eszközök fejlesztéséhez, amelyek egyesek szerint veszélyeztethetik megélhetésüket. Ez felveti a kérdést: ez törvénysértő-e?
A válasz nem egyszerű. Cathy Gellis, aki szellemi tulajdonra, szerzői jogra és technológiára specializálódott ügyvéd, a TechCrunch‑nak azt mondta, hogy a terület rendkívül összetett, és sok érzelmet vált ki mind a támogatók, mind az ellenzők részéről.
Korai bírósági döntések és precedensek
Tavaly az egyik korai, nagy visszhangot kiváltó ítéletben William Alsup bíró arra kötelezte az Anthropicot, hogy fizessen 1,5 milliárd dolláros szerzői jogi kártérítést egy írókból álló csoportnak, amelyek műveit a vállalat AI‑modelljeinek képzéséhez használták. Első pillantásra ez a döntés a szerzők szempontjából tűnhet győzelemnek, ugyanakkor bíró Alsup maga megállapította, hogy az Anthropic AI‑képzése jogszerű volt: a bíró elsősorban azt kifogásolta, hogy az Anthropic illegális online árnyékkönyvtárakból „kalózolta” le a műveket.
Alsup úgy érvelt, hogy az Anthropic modelljei nem egyszerűen lemásolták a betanított műveket, hanem, ahogy egy író irodalmi tanulmányai után, „kanyarodtak” és valami mást hoztak létre. Cathy Gellis szerint a döntés inkább az AI‑cégek számára kedvező jelzés: egy 1,5 milliárd dolláros bírság egy olyan cég számára, amely egyes becslések szerint akár 2028‑ra évi körülbelül 200 milliárd dolláros bevételt vetít elő, nem feltétlenül töréspont.
A jogi keret és a „fair use” kérdése
A jogi viták központjában gyakran a fair use (méltányos felhasználás) áll: az értelmezésen múlik, hogy az adott felhasználás mennyire „transzformatív” ahhoz, hogy engedély nélkül is megengedett legyen. A fair use olyan szerzői jogi kivétel, amely például kritikát, paródiát, oktatást vagy egyéb, a piacot nem közvetlenül rongáló felhasználást enged meg. A bíróságok különböző tényezőket mérlegelnek, például a felhasználás célját, a mű jellegét, a felhasznált mennyiséget és a piacra gyakorolt hatást.
Jason Henderson, a JWL International IP & Media Practice alapító vezető ügyvédje arra hívta fel a figyelmet, hogy a bíróságok eltérően érvelnek az AI‑ügyekben. Ha az AI‑képzés közvetlen versenyt hoz létre a jogtulajdonossal, a bíróságok hajlamosak elutasítani a fair use‑t; ha viszont nem teremt közvetlen konkurenciát, a döntések inkább az AI‑cégeknek kedveznek. Erre példa a Thomson Reuters kontra Ross Intelligence ügy: Stephanos Bibas bíró megállapította, hogy a Ross által felhasznált Thomson Reuters‑tartalom nem számít transzformatív felhasználásnak, mivel a cél és a karakter nem különbözött jelentősen, és a létrehozott platform közvetlenül versengett a Thomson Reuters szolgáltatásaival.
Mi számít szerzői jogi tárgynak és mi nem?
A vita másik dimenziója az, hogy mit tekintünk szerzői jog által védhető műnek, ha azt részben vagy egészben AI hozta létre. A Thaler v. Perlmutter ügyben a bíróság kimondta, hogy ha egy mű 100%-ban AI‑generált, akkor az nem jogosult szerzői jogi védelemre. Ez újabb kérdéseket nyit meg: hogyan lehet bizonyítani, hogy egy mű AI‑segítséggel készült, és ha igen, milyen arányban?
Gellis emlékeztetett arra a párhuzamra, hogy korábban kevésbé foglalkoztunk azzal, milyen „asszisztenciát” tekintünk a szerzőtől függetlennek — például a Microsoft Word helyesírás‑ellenőrzője elfogadott kiegészítésnek számít. Az AI‑eszközök azonban újraírják ezeket a határokat.
A bizonytalan jövő és a folyamatban lévő perek
A legtöbb AI‑cég még mindig folyamatban lévő jogi ügyekben érintett, ezért gyors és végleges megoldás nem várható. Gellis szerint az első bírósági ítéletek befolyásos nyitólövések, de a precedensek alakulása attól függ, hogy más bíróságok hogyan döntenek majd a későbbi ügyekben. Közben azonban ezek a döntések formálják a gyakorlatot, és a technológiai szereplők nem hagyhatják figyelmen kívül azokat.
Miért számít mindez?
A jogi bizonytalanság mind az alkotókat, mind az AI‑cégeket érinti: a szerzők attól tartanak, hogy munkáik felhasználásával jön létre verseny, míg az AI‑fejlesztők számára a felhasznált források jogszerűsége és a jövőbeli precedensek alakítják üzleti modelljeik kockázatait és költségeit. A jelenlegi helyzetben a bíróságok lassan és esetről esetre alakítják a szabályokat, miközben a jogi keret, amely 1976 óta nem esett át lényegi frissítésen, nehezíti a modern kérdésekre adandó egyértelmű válaszokat.
