Az Európa Tanács mesterséges intelligenciáról szóló keretegyezményét 2024 szeptemberében megnyitották aláírásra, és a nemzetközi szakirodalom ezt tartja az első kötelező erejű nemzetközi AI-szerződésnek. A dokumentum célja, hogy az AI fejlesztése és alkalmazása ne sértse az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot. A megnyitáskor látványos politikai támogatás volt: az Európai Unió, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság az elsők között írták alá az egyezményt, további aláírók között szerepelt Kanada és Japán is.
Miért nem lépett hatályba az egyezmény 2026 szeptemberéig?
Mujib Jimoh nemzetközi jogász elemzése szerint 2026 szeptemberéig az egyezmény még nem lépett hatályba. A hatálybalépéshez öt ratifikáció szükséges, köztük az Európa Tanács legalább három tagállamának jóváhagyása; az Európa Tanács ratifikációs táblája ekkor azt mutatta, hogy az Európai Unió volt az egyetlen szereplő, amely ténylegesen letétbe helyezte a szükséges okmányt.
Fontos különbség az aláírás és a ratifikáció között: az aláírás politikai támogatást jelez a szerződés céljai iránt, de önmagában nem teszi az aláírót a szerződés kötelezett részévé. A ratifikáció jogi elköteleződést hoz magával, és általában belső jóváhagyási folyamatot igényel, amely parlamenti döntést, minisztériumi egyeztetéseket és jogi megfelelőségi vizsgálatot foglalhat magában.
"Expressive hard law": kemény forma, kezdeti lágy működés
Jimoh az egyezményt az „expressive hard law” (expresszív kemény jog) fogalmával írja le. A forma tekintetében valóban nem ajánlásról vagy etikai kódexről van szó, hanem nemzetközi szerződésről, ugyanakkor a gyakorlati működése egyelőre inkább jelzésértékű: a tényleges intézményi mechanizmusok még nem indultak el. Az aláírással az államok reputációs haszonhoz juthatnak, hiszen kiállhatnak az emberi jogi alapú AI-szabályozás mellett, miközben az aláírás önmagában nem kényszeríti ki a részletes hazai szabályozási változtatásokat.
Ugyanakkor a Bécsi Egyezmény 18. cikke alapján az aláíró államoknak már a ratifikáció előtt is tartózkodniuk kell olyan lépésektől, amelyek meghiúsítanák a szerződés tárgyát és célját. Ez jogi kötöttséget jelent, még ha a teljes ratifikációhoz vezető politikai folyamat lassú is.
Két fő oka a lassú ratifikációnak
A ratifikáció elhúzódásának több, egymást kiegészítő oka van:
- Gyakorlati, belső jogi folyamatok: sok országban egyszerűbb az aláírás, mint végigvinni a ratifikációt követelő parlamenti és közigazgatási jóváhagyásokat.
- Politikai és iparpolitikai óvatosság: ha az egyezmény hatályba lép, működésbe lép a Részes Felek Konferenciája, amely értelmezné és nyomon követné a szerződés végrehajtását, és idővel közös elvárásokat alakíthatna ki a jogállami, emberi jogi alapú AI-szabályozásról. Mivel az AI ma jelentős iparpolitikai és nemzetbiztonsági dimenziókkal bír, sok kormány attól tart, hogy egy nemzetközi keret hosszabb távon szűkítheti a hazai mozgásteret—különösen, ha versenytársaik nem vállalják ugyanazokat a kötelezettségeket.
Az Európai Unió szerepe és a belső jogi alap
Az Európai Unió azért tudott viszonylag korán továbblépni, mert már elfogadta saját, részletes AI-szabályozását, az EU AI Actet. Az uniós logika szerint az Európa Tanács egyezményének követelményei elsősorban ezen a rendeleten és más uniós joganyagon keresztül hajthatók végre. Az EU-beli vállalatok számára ez konkrét megfelelési kötelezettségeket jelent: dokumentációs, kockázatkezelési, átláthatósági, adatminőségi és irányítási követelményeket.
Nemzetközi szabályozási sokszínűség és a vállalatok kihívásai
A globális szabályozási környezet továbbra is töredezett. Egyes térségekben részletes rendeletek vannak, máshol inkább iránymutatások, nemzeti stratégiák vagy szektorális szabályozás működik. Jimoh rámutat, hogy ahelyett, hogy a joghiány lenne a fő gond, sokkal inkább jogi káoszról beszélhetünk: párhuzamos, eltérő logikájú megközelítések működnek egyszerre.
Ugyanakkor körvonalazódik egy közös elvi keret is: a méltányosság, az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a magánszféra védelme. Ezek az alapelvek nem teljesen újak, hanem meglévő emberi jogi követelmények átalakított alkalmazásai az AI-környezetre.
Következtetés: nem bukott meg, de még nem indult el
A világ első kötelező erejű nemzetközi AI-egyezménye tehát nem tekinthető megbukottnak, de 2026 szeptemberéig nem is lépett igazán működési fázisba. Inkább tükröt tart a kormányok elé: sok állam elvben támogatja az emberi jogi alapú MI-szabályozást, de a közös nemzetközi nyomon követés és értelmezés gyakorlati szintjén a lelkesedés jóval visszafogottabb. Mujib Jimoh esszéje egy szélesebb kutatási projekt része, amely a mesterséges intelligencia nemzetközi jogi és szokásjogi kérdéseit vizsgálja.
Szerző és háttér
A cikk alapjául szolgáló elemzést Mujib Jimoh nemzetközi jogász készítette. Jimoh a Meridiam Infrastructure North America Corp. washingtoni elemzője; LL.M. fokozatát a Duke University School of Law-on szerezte, jogi alapdiplomáját a University of Ibadanon, és Nigériában barrister and solicitor-ként jogosult jogi hivatást gyakorolni.
