Martin Jan Stránský, a Yale Egyetem professzora és agykutató a közelmúltban úgy foglalta össze aggodalmait, hogy a mesterséges intelligencia (AI) fejlődése a következő években olyan irányba mozdulhat el, amely végső soron veszélyezteti az emberi civilizációt. Kijelentései szerint a probléma gyökere elsősorban gazdasági: a fejlesztések mögött álló szereplők többsége óriási pénzügyi érdekek miatt nem fog lassítani.
Ki az, aki figyelmeztet?
Martin Jan Stránský 1956-ban született New Yorkban, 1990-ben költözött vissza Prágába a rendszerváltás után. Több területen dolgozott: agykutató, borász, politikai gondolkodó; 2014-ben Csehországban megalapította az egészségügyi ombudsmani hivatalt, és tanácsadóként dolgozott állami szereplők és nemzetközi szervezetek mellett. Legújabb könyve, Az emberi elme tündöklése és bukása, a digitális kor emberértelmezését vizsgálja; rendszeres előadó a Brain Bar rendezvényen.
Milyen veszélyeket lát?
Stránský azt állítja, hogy a mesterséges intelligencia kettős hatással van: egyrészt egyértelműen hasznos kutatásban és fejlesztésben, másrészt a mindennapi használat — például a ChatGPT és más AI-eszközök alkalmazása az iskolákban és otthon — kognitív képességek csökkenéséhez vezethet. Szerinte a kutatások már kezdenek kimutatni:
- a gondolkodási és információfeldolgozási képesség romlását;
- érvelési készségek gyengülését;
- anatómiai és fiziológiai változásokat azoknak az embereknek az agyában, akik rendszeresen AI-t használnak.
Stránský saját megfogalmazása szerint empirikus, orvosi megközelítést alkalmaz: a megállapításokat kutatásokkal és logikával kívánja alátámasztani, nem érzelmi alapú rémhírekkel.
A lassítás pénzkérdés
A szakember szerint az AI-fejlesztés mögött egységesen pénzügyi ösztönzők állnak, és ezért a szereplők nem fognak önként leállni vagy lassítani: "ez egy pénzügyi befektetés", és a versenyben mindenki sokat kockáztatott. Szerinte az iparág paradoxona, hogy az AI működtetéséhez folyamatos növekedés, pénz és energia kell, miközben ezek a források végesek.
A cikk idézi Stránskýt abban is, hogy az Anthropic az egyetlen cég, amely jelenleg megéri a befektetést — a hangsúly arra mutat, hogy a legtöbb szereplő még nyereségessé sem vált. A professzor szerint a nyereségesség eléréséhez az AI-t minél több embernek kell használni: ez a gyakorlatban a rendszerek egyszerűsítéséhez, függőséget keltő működéshez és az emberi jutalmazó mechanizmusok kihasználásához vezet.
A katasztrófa mint elkerülhetetlen átalakulás
Stránský pesszimista forgatókönyvet vázol: az emberiség történetében ritkán ment végbe önkéntes, alapvető filozófiai átkeretezés anélkül, hogy valamilyen katasztrófa vagy drámai esemény ne kényszerítette volna ki. Ebből arra következtet, hogy a társadalmi és technológiai átalakulás kényszerű lesz, és reméli, hogy a bekövetkező események fokozatosan, töredezetten adnak majd lehetőséget újragondolni a helyzetet. Stránský határozottan kijelenti: szerinte a katasztrófa elkerülhetetlen, a kérdés csak az időpont. Véleménye szerint ez a fordulat a következő három éven belül megtörténhet, és ez nem a jövő generációk, hanem a jelen kor emberének fenyegetése lesz.
Miért számít mindez?
Stránský figyelmeztetése azért fontos, mert hangsúlyozza azt a strukturális problémát, hogy az AI-fejlesztés kereteit a gyors profitmaximalizálás alakítja. Ha igaza van a kognitív hanyatlás és az agyi változások korai jeleiről, akkor a technológia széleskörű, mindennapi alkalmazása rövid távon is társadalmi hatásokkal járhat.
Ugyanakkor a professzor állításaiban megjelenik a pesszimizmus: szerinte a meglévő gazdasági érdekek miatt nincs reális esély önkéntes, átfogó lassításra. Ennek fényében a kérdés, hogy milyen politikai, gazdasági és etikai eszközökkel lehetne olyan szabályozást kialakítani, amely csökkenti a kockázatokat, továbbra is nyitott.
Stránský gondolatai a jelenlegi technológiai és pénzügyi kontextusban komoly vitát indíthatnak arról, milyen irányba kell terelni az AI-fejlesztéseket, és milyen elővigyázatosság szükséges a köz- és magánszféra részéről.
