A Wired nemrég arról számolt be, hogy a Meta okosszemüvegéhez kapcsolódó alkalmazás forráskódjában egy olyan kódrészletre bukkantak, amely nagy valószínűséggel arcfelismerő funkcióhoz készült. A felfedezett komponens neve „Name Tag” volt, és a vizsgálatot végzők szerint arra utalt, hogy az alkalmazás képes lehetne a szemüveg viselője környezetében lévő személyek arcképeinek szkennelésére.
A Name Tag kódrészletet a szakértők június 4‑én találták meg a Meta AI forráskódjában. A Meta AI a cég okosszemüvegéhez tartozó néhány alapvető funkciót kezeli; az Engadget megfogalmazása szerint ez azt is jelenthette, hogy az app, amely a szemüveget és a telefont Bluetooth‑on keresztül összeköti, technikailag készen állt volna arcfelismerésre. A Wired cikke hangsúlyozza, hogy bár maga a kódrészlet egyelőre nem működő, ez a lehetőség súlyos adatvédelmi és etikai kérdéseket vet fel.
A Meta reagálása gyors volt: június 5‑én a cég kiadott egy frissítést, amely eltávolította a szóban forgó kódrészletet az alkalmazásból — tehát kevesebb mint 24 óra telt el a felfedezés és az eltávolítás között. A The New York Times februári beszámolója korábban már említette, hogy a Meta arcfelismerő fejlesztésén dolgozik az okosszemüveghez, és a projektet szintén Name Tag néven említette; a most talált kód alapján úgy tűnik, hogy ez a munka előrehaladott állapotban lehetett.
A kód dokumentációja szerint a funkció célja az lett volna, hogy a felhasználó könnyebben felismerje azokat, akikkel korábban már találkozott — ami például feledékeny vagy demenciában szenvedő emberek számára hasznos lehet. Ugyanakkor a hasonló megoldások jelenléte általában erős aggodalmakat vált ki a magánszféra védelmét és a megfigyelés kiterjeszthetőségét illetően.
Andy Stone, a Meta kommunikációs alelnöke szerint a Name Tag funkció kísérleti jellegű volt, és egyelőre nincs döntés arról, hogy bevezetik‑e élesben. A cég gyors lépése és kommunikációja arra utal, hogy tisztában vannak a technológia megítélésének kényes természetével.
Miért számít ez?
A történet rávilágít arra, hogy a hordható kiterjesztett valóság‑eszközök fejlesztése során felmerülő technológiai lehetőségek milyen gyorsan válhatnak társadalmi és etikai kérdésekké. Még ha egy adott kód nem is volt működőképes vagy nem került bevezetésre, a jelenléte a forráskódban önmagában is jelzésértékű: a fejlesztők gondolkodtak ezen képességen, és a felhasználói bizalom és szabályozói reakciók tükrében akár elővigyázatossággal kell kezelni az ilyen kísérletezést.
A Meta eltávolító frissítése és a nyilvános magyarázat egyelőre csillapította a botrány lehetőségét, de a kérdés nyitva marad: hogy dönt a vállalat a jövőben az arcfelismerés és a hordható technológiák kapcsolatáról.
