A VentureBeat Pulse 2026. júniusi kérdőíves felmérése szerint 107, legalább 100 alkalmazottal rendelkező vállalatnál az AI-ügynököknek valós hozzáférést adnak rendszerekhez és adatokhoz, miközben az ezeket korlátozni hivatott kontrollok lemaradnak. A kutatás arra fókuszált, milyen eszközöket használnak a szervezetek az autonóm ügynökök biztonságához — identitáskezelés, izoláció, megfigyelés és végrehajtás.
Fő megállapítás: az "ügynökbiztonsági rés"
A központi eredmény az, hogy az ügynököknek adott autonóm jogkör gyorsabban terjed, mint ahogy az identitás-, izoláció- és végrehajtási kontrollokat bevezetik. A 107 válaszadó szervezet 54%-a már jelentett ügynökbiztonsági eseményt: 18% megerősített incidensről, 36% pedig olyan közeli balesetről (near-miss), amit időben észleltek. 42% szerint nem történt esemény, a maradék pedig vagy nem futtat éles ügynököket, vagy nem követ ilyen eseményeket.
Identitás a legnagyobb hiányosság
Az identitáskezelés hiánya strukturálisan magyarázza a kockázatokat. Csak a vállalatok körülbelül egyharmada (32%) biztosít minden egyes ügynöknek saját, részre szabott és menedzselt identitást. A válaszadók 48%-a jelezte, hogy egyes ügynököknek van külön identitásuk, de sok helyen még mindig megosztott hitelesítőket használnak, míg 32% szerint az ügynökök nagy része megosztott API-kulcsokkal vagy emberi/szolgáltatás-fiók hitelesítőkkel fut. Összességében 69% (74/107) jelezte, hogy legalább egy részben megosztott hitelesítési minta jelen van a flottában.
Ez közvetlen következményekkel jár: ha ügynökök osztoznak hitelesítőkön, egy túlzott jogosultságokkal rendelkező vagy kompromittált ügynök nagyobb hatósugarú műveleteket tud végrehajtani, és az incidens utáni vizsgálat sem tudja tisztán visszakövetni, melyik ügynök mit tett. A statisztika szerint azoknál a szervezeteknél, ahol bárhol megosztott hitelesítés van, 63,5%-ban fordult elő incidens vagy near-miss az elmúlt 12 hónapban (47/74), míg ott, ahol minden ügynöknek saját scoped identitása van, ez az arány 40,9% (9/22). Mivel a teljesen scoped csoport kicsi, ez inkább asszociáció, mint bizonyított oksági kapcsolat, de a különbség figyelemre méltó.
Megfigyelés és végrehajtás gyakori; izoláció ritka
A szervezetek közel fele figyeli az ügynökök tevékenységét (47%) és körülbelül fele végrehajtási jogosultságokat érvényesít futásidőben (49%), ám csak 30% izolálja a legkockázatosabb ügynököket sandboxokban. Védelmi mélység szempontjából ez fordított sorrend: a megfigyelés megmutatja, mi történt, a végrehajtás próbálja megakadályozni, de az izoláció az, ami korlátozza a kár terjedését, ha a megelőzés megbukik. Az identitáshiány mellett ez a kombináció azt eredményezi, hogy sok szervezet ügynökei „figyelik és jogszerűsítik, de ritkán zárják dobozba”, ami növeli a terjedés kockázatát.
A technológiai megoldások többsége a modellek és felhők gyári eszközeiből áll
A válaszadók többsége szolgáltató- és hyperscaler-natív eszközökre támaszkodik: OpenAI guardrail-jai szerepelnek a vezetők között (51%), mellettük Google és Microsoft felhőkontrollok, valamint Anthropic menedzselt ügynök-kontrolljai dominálnak. Amikor a fő biztonsági réteget kellett megnevezni, 82% egy ilyen provider-native megoldást jelölt meg. A célzott, purpose-built ügynökbiztonsági cégek (például Palo Alto Prisma AIRS, CrowdStrike, Cisco AI Defense, Zenity, HiddenLayer, Check Point Lakera, Okta for AI Agents és non-human identity platformok) csak alacsony egyjegyű arányban jelennek meg a használatban.
Ez a mintázat megjelent korábbi Pulse-hullámokban is: az április–május hullámban ugyanazok a nevek vezettek, és a dedikált specialisták mindenütt 3% alatt voltak. A statisztika arra utal: a szervezetek elsőre a platformjukhoz tartozó guardrailokat alkalmazzák, és az identitás/isolation problémáira célzott, független réteg még nem terjedt el széles körben.
Magas elégedettség, de vékony költségkeret
A válaszadók átlagos elégedettsége az ügynökbiztonsági eszközökkel 4,2/5, az ár-érték arányra adott pontszám 4,1. Ez ellentmond annak, hogy több mint fele már incidenssel vagy near-miss-szel találkozott, és csak egyharmad biztosít scoped identitást. Az elégedettség valószínűleg a provider-native megoldások kényelméből fakad, nem feltétlenül a bizonyított tartósságból.
Kiadások tekintetében a legtöbb vállalat még mindig csak a biztonsági költségvetés kis részét fordítja ügynökbiztonságra: a leggyakoribb válasz a költségvetés 6–10%-a (46%), 34% 5% vagy annál kevesebbet költ, és csak 24% fordít több mint 10%-ot. Tekintettel az incidensek magas arányára, a költségvetés inkább lemaradó indikátor.
Fegyverkezési verseny: bizonytalan előny
Csak mintegy 35% gondolja úgy, hogy AI-vezérelt védelmeik előbbre vannak, mint az AI-t használó támadók; 32% szerint nagyjából egyenlő a mérleg, 21% szerint a támadók vannak előnyben, és 21% szerint még túl korai megítélni. Összességében a szervezetek többsége (53%) véli úgy, hogy a helyzet kiegyensúlyozott vagy a támadók javára dől.
Változás a tervekben: a többség eszközcserét tervez
Annak ellenére, hogy az elégedettség magas, 59% tervez új, kiegészítő vagy cserélendő ügynökbiztonsági megoldást bevezetni 12 hónapon belül; 29% a következő negyedévben. Azoknál a szervezeteknél, amelyek már megtapasztaltak eseményt, 42,1% tervez váltást a következő 90 napban, míg az érintetleneknél ez csak 14,0%. A megfontolt szállítólista továbbra is a szolgáltató-natív lehetőségeket preferálja (OpenAI 34%, Google 30%, Anthropic 29%, Azure 25%), de a dedikált biztonsági cégek már érdeklődést váltanak ki a közepes egyjegyű arányokban.
Érdekes, hogy az identitás-specifikus termékek (Okta for AI Agents, Microsoft Entra Agent ID, vagy non-human identity platformok) csak a válaszadók 12%-ának szerepelnek a szándéklistáján, még azok között is, akik már szenvedtek incidenseket — az identitás kontroll, amelyet az adatok leginkább impliciten javasolnak, még nem dominál a vásárlási terveknél.
Következtetés: az autonómia próbára teszi a biztonsági hiányokat
A 100+ fős vállalatok valós jogosultságot adnak AI-ügynököknek rendszerekhez és adatokhoz, miközben a legfontosabb kontrollok — scoped identitás és izoláció — jellemzően hiányoznak vagy részlegesek. Több mint a fele már incidenssel vagy near-miss-szel találkozott, csak egyharmad biztosít minden ügynöknek külön identitást, és mindössze 30% izolálja a legkockázatosabb ügynököket sandboxokkal. A biztonsági verem többségében a modellek és felhők gyári guardrailjaiból áll, nem pedig célzott, vállalati ügynökbiztonsági megoldásokból.
Az 107 válaszadó miatt az eredmény iránymutató, nem precíz populációszintű mérés: a minta önkéntes és közepes méretű vállalatokra tolódik. Ennek ellenére a tendencia egyértelmű: az ügynökök elterjedése gyorsabban halad, mint az őket megfékező kontrollok kiépítése. Kérdés, hogy a vállalatok tervszerűen zárják-e le ezt a rést, vagy egy megerősített incidens fogja őket kényszeríteni a változásra.
