A médiaszektorban többszöri technológiai fordulat után ismét előtérbe kerül a tartalom elosztásának értéke. Sumner Redstone régi kijelentését — „a tartalom a király” — hosszú ideig a terjesztők is követték, amikor összeálltak a kreatív szereplőkkel, hogy megszerezzék a fényt, a szerzői jogokat és a részvényárfolyam-emelkedést. Az utóbbi időben azonban a hangsúly fordulni látszik: egyre fontosabbak azok a csatornák, amelyek a tartalmat a felhasználókig juttatják.
A telekommunikációs és médiavállalatoknál látható váltás példája, hogy a Verizon és az AT&T kudarcot vallott próbálkozásai után felismerték, mennyire más dolog médiumokat és reklámbevételeket birtokolni. A Comcast pedig ezen a héten bejelentette, hogy elengedi az NBC-t és a Sky News-t, és visszatér ahhoz, hogy elsősorban szélessávú internetszolgáltató legyen — a médiavállalattá alakulás előtt álló szerepéhez hasonlóan, amelyet 2009-ben kezdett el.
Hasonló tendencia figyelhető meg más iparágakban is. A pénzügyi szektorban a szabályozói szigorítások miatt — amelyek korlátozták, hogy a bankok ügyfeleiket saját alapjaik felé tereljék — a szereplők „nyitott architektúrára” váltottak, amely különválasztotta a terjesztést és a befektetési termékek gyártását. Ennek hatására sokszor felmerült a kérdés, hogy miért birtokolnak még mindig bankok vagyonkezelőket. Hasonlóan, az olajiparban is megfigyelhető volt, hogy a fúrócégek megváltak az energiaértékesítéssel és a benzinkút-hálózatokkal foglalkozó üzletágaktól.
Mit jelent mindez az mesterséges intelligencia számára? A nagy nyelvi modellek (LLM-ek) a tartalmat jelentik: a modellek által előállított válaszok, szövegek és információk a termék. Azonban a modelleket gyártó szereplők — köztük az OpenAI, a Google és az Anthropic — nemcsak magukat a modelleket akarják birtokolni, hanem azon csatornákat is, amelyek felhasználókhoz és fejlesztőkhöz juttatják ezt a tartalmat: fogyasztói alkalmazásokat és fejlesztői API-kat.
Az AI-forradalom eddig több okból is nélkülözi azt a szereplőt, aki tisztán az elosztásra koncentrálna — a „telefonszolgáltatót”, amely nem próbál meg kreatív tartalmat előállítani, hanem megbízható, semleges csatornát biztosít. Mivel havonta egymilliárd ember használja közvetlenül a ChatGPT-t, a keresőóriás Google pedig a Gemini modellt integrálja a böngészőjébe és a Siri intelligenciáját is hajtja, többféle forgatókönyv lehetséges:
- Egyes, meglévő nagy szoftvercégek — például a Salesforce vagy a Microsoft — válhatnak olyan nyílt, minden modell számára hozzáférhető „autópályává”, amelyen keresztül a különböző AI-modellek eljutnak a végfelhasználókhoz.
- A másik lehetőség az, hogy maguk a nagy modellgazdák (OpenAI, Google, Anthropic) próbálják meg egyesíteni a tartalomkészítést és az elosztást, tehát ők lesznek egyszerre a „csővezeték” és a „tartalom” tulajdonosai.
- Harmadsorban elképzelhető, hogy az AI-natív hardverek és készülékek — amelyeken dolgoznak például Sam Altman és Jony Ive — új csatornát teremtenek, és így csökken a tisztán elosztásra szakosodott szereplő szükségessége.
A piac egyes szereplői már lépéseket tettek az infrastruktúra felé: az Anthropic a múlt hónapban bejelentette, hogy felvásárolta a fejlesztői eszközökkel foglalkozó Stainless nevű céget, ami arra utal, hogy az AI-ökoszisztéma részben maga építi a csővezetéki réteget. Ugyanakkor továbbra sem egyértelmű, hogy milyen piaci modell válik dominánssá: azt a megoldást, amelyik tisztán eloszt és nem állít elő tartalmat, vagy azt, amelyik mindkettőt magában foglalja.
Ez a kérdés lényeges, mert más iparágak tapasztalatai alapján a tartalom és az elosztás szétválasztása vagy összekapcsolása jelentősen befolyásolhatja a versenyt, a szabályozást és a fogyasztói választékot. Az AI terén jelenleg az is nyitott kérdés, hogy a végfelhasználói élményt inkább a nagy platformok egy kézben tartják-e, vagy kialakul egy semleges, megbízható „telefoncég”, amely csak eljuttatja a modellek válaszait a felhasználókhoz.
Miért számít ez?
- A döntés kihat a versenyre: ha egy vagy néhány nagy platform birtokolja a csatornákat, az korlátozhatja a modellkínálat sokszínűségét.
- A szabályozás szempontjából más megközelítést igényel az, ha a tartalom és a csatorna ugyanannál a szereplőnél van.
- A fogyasztók és a fejlesztők számára fontos lehet, hogy mennyire nyitott vagy zárt lesz az elosztási infrastruktúra.
Összességében az AI-ökoszisztémában még kialakulóban van az, hogy ki lesz az a szereplő — ha lesz egyáltalán — aki tisztán az elosztásra koncentrál. A Comcast döntése, a pénzügyi szektor múltbeli tapasztalatai és az olyan lépések, mint az Anthropic Stainless-felvásárlása mind arra utalnak, hogy a tartalom és a csatornák közötti viszony továbbra is kulcskérdés marad.
