Iparág

Két Nobel-díjas különböző véleménye az MI makrogazdasági hatásáról

A cikk középpontjában Daron Acemoğlu és Philippe Aghion, a két legutóbbi közgazdasági Nobel-díjas álláspontja áll azzal kapcsolatban, mekkora gazdasági növekedést hozhat a mesterséges intelligencia.

Két Nobel-díjas különböző véleménye az MI makrogazdasági hatásáról

Miközben a mesterséges intelligencia (MI) a munkahelyeken sok helyen látványos hatékonyságnövekedést hoz, a közgazdászok között továbbra is éles vita folyik arról, hogy ez milyen mértékben jelenik meg makrogazdasági növekedésben. A két, az utóbbi években Nobel-díjjal kitüntetett közgazdász — Daron Acemoğlu (2024-es díjazott) és Philippe Aghion (a legutóbbi díjazott) — jelentősen eltérő prognózisokat fogalmazott meg az MI várható hatásáról.

Mit mutatnak a kísérletek és felmérések?

A generatív MI-alkalmazások, például a természetes nyelven kommunikáló csetbotok (köztük a ChatGPT) bizonyos munkafolyamatokban gyors és mérhető teljesítménynövekedést eredményeznek. Több friss kísérleti vizsgálat azt találta, hogy programozásban, szövegírásban vagy ügyfélszolgálatban a MI-használók 14 és 56 százalék közötti termelékenység- vagy sebességnövekedést értek el azokhoz képest, akik nem alkalmaztak MI-t.

Ugyanakkor ezek az MI által könnyen felgyorsítható tevékenységek csak a gazdasági össztermék kisebb részét fedik le. Az MI leginkább tudásintenzív szolgáltatásokban alkalmazható — például pénzügy, informatika, telekommunikáció és egyéb irodai feladatokban —, és a széles körű hasznosítás költségektől, digitális infrastruktúrától, szakértelemtől, továbbá átszervezési és átképzési igényektől függ. Ezek a tényezők jelentős bizonytalanságot eredményeznek abban, hogy a felhasználói szintű teljesítménynövekedés mikor és mekkora makrogazdasági többletté fog konvertálódni.

Két különböző előrejelzés

Daron Acemoğlu óvatosabb: szerinte a mesterséges intelligencia a következő tíz évben legfeljebb körülbelül 0,1 százalékponttal növelheti évente az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység (azaz az egy főre jutó kibocsátás) növekedését. Ezzel szemben Philippe Aghion sokkal optimistább, és közel 1 százalékpontnyi éves többlettel számol. Más kutatók még ennél is gyorsabb, akár robbanásszerű hatásokat tartanak lehetségesnek—a hosszabb távú kimenetek érzékenyen függenek a kezdeti eltérésektől, mert az egymásra épülő növekedés jelentősen felnagyíthatja a különbségeket.

Az elterjedés üteme és az OECD forgatókönyvek

Az MI elterjedésének sebessége az egyik legfontosabb bizonytalansági tényező. Korábbi technológiák esetében a bevezetést követő tíz évben a vállalatok 23 százaléka használta rendszeresen az elektromosságot, míg az internet és PC esetében ez az arány 40 százalék volt. Az MI jelenlegi generációjának felhasználói áttörése után — az intelligens csetbotok megjelenését követő harmadik évben — a vállalatok mindössze körülbelül 10 százaléka alkalmazza a technológiát rendszeresen fő tevékenységeiben.

Az OECD különböző terjedési forgatókönyvekben számolt: ha az MI elterjedése az elektromosságéhoz hasonló, éves átlagban 0,4 százalékponttal növelheti a makroszintű termelékenységet; ha inkább az internet és PC-utáni terjedéshez hasonló pályát követi, akkor körülbelül 0,9 százalékpont lehet az éves hatás. Az optimistább forgatókönyv nagyjából megfelel annak a növekedési többletnek, amelyet a közgazdászok a korábbi internetboom idején (1995–2005 között az Egyesült Államokban) megfigyeltek.

Fontos, hogy az MI hatásai nem várhatóak azonnali, robbanásszerű növekedésként: a technológia elterjedése és a vállalati alkalmazkodás időt és forrásokat igényel, így a makrogazdasági hatások fokozatosan jelentkezhetnek.

Regionális különbségek és politikai következmények

Európa számára különösen intő jel, hogy az internet és PC-k által gerjesztett technológiai fellendülésből viszonylag kisebb részt hasznosított: a technológia lassabban és kevesebb ágazatban terjedt el, míg a termékek előállítása erősen az Egyesült Államok területére koncentrálódott. A mostani MI-generáció szintén elsősorban tudásintenzív szolgáltatásokban hoz kiemelkedő teljesítménynövekedést, és ezek a szektorok az európai gazdaságban kisebb súllyal szerepelnek, mint az Egyesült Államokban. Emellett az amerikai vállalatok nagyobb arányban használják az MI-t fő tevékenységeikben.

A Defacto (az OECD-tanulmány szerzőinek közreműködésével) hangsúlyozza: az MI makrogazdasági haszna elsősorban a technológia terjedési ütemétől és az intézményi feltételektől függ. Európa számára a feladat nem az, hogy eldöntse, hozzájárul-e az MI a növekedéshez, hanem hogy képes lesz-e részesedni ebből a növekedésből. Ennek elősegítéséhez szükség lehet a digitális és pénzügyi piacok integrációjára, gyorsabban bővülő energetikai infrastruktúrára, valamint ösztönző intézkedésekre a vállalati MI-elfogadás és a technológia előállítása terén.

Következtetés

A jelenlegi bizonytalanságok miatt a szakértők előrejelzései széles skálán mozognak: Acemoğlu nagyon mérsékelt, Aghion jóval optimistább kilátásokat lát, az OECD-modell pedig közbenső forgatókönyveket ad meg. A döntő tényezők az elterjedés sebessége, a vállalati alkalmazkodás költségei és a regionális adottságok. Ezek alapján a mesterséges intelligencia hosszú távon jelentős növekedési potenciált hordozhat, de hogy ebből mekkora hasznosul, az nagyrészt a következő évek politikai és gazdasági döntésein múlik.

Fotó: Heather Diehl / Getty Images — Artisan cég hirdetése egy buszon San Franciscóban, 2026. június 30.