A Forterra, egy amerikai önjáró járműveket fejlesztő cég bejelentette, hogy több mint 100 darab Lancer nevű önvezető terepjáróját (ATV) telepítették Ukrajnába az elmúlt kilenc hónapban. A vállalat szerint ez az eddigi legnagyobb bevetés amerikai védelmi technológiai cég által hadszíntéren üzemeltetett szárazföldi autonóm járművekből.
Miért küldték be a járműveket?
A misszió részben amerikai védelmi forrásokból kap finanszírozást, és a cél a harctéri logisztika és evakuáció támogatása: utánpótlás mozgatása, lőszer szállítása és sebesültek kivonása. A légiszereplők — például drónok — nagy figyelmet kaptak a konfliktus során, de ezek a rendszerek „levegőből” fenyegetőíthetővé tették bizonyos területeket, ezért ukrán stratégák a földi autonómia irányába is fordultak.
Műszaki jellemzők és felhasználás
A Forterra Lancer modelljei Polaris ATVs alapjaira épülnek, egyedi szenzor- és számítástechnikai csomaggal felszerelve. Ellentétben sok ukrán fejlesztésű UGV-vel (uncrewed ground vehicle), amelyek jellemzően akkumulátorosak és kb. 250 kilogramm terhet tudnak vinni, a Lancerek benzinesek és akár 750 kilogramm rakományt is képesek szállítani. Egy ukrán katona a TechCrunchnak azt mondta, hogy ez a logisztikai UGV „a legfontosabb UGV Ukrajnában”, és hogy „fantasztikus, nagyon szükségünk van még ilyenekre”.
Az ukrajnai telepítés óta, amely az értesülés szerint a járművek októberi érkezésével indult, a Lancerek több mint 2,500 mérföldet (kb. 4,000 km) tettek meg több mint 1,100 küldetés során. Összesen 777,440 font (kb. 353 tonna) rakományt szállítottak, és 52 esetben segítettek sebesültek evakuálásában. Voltak veszteségek is: egyes járművek harc közben megsemmisültek vagy elakadtak sáros terepen, ahol az orosz erők könnyen célba tudták venni őket.
Módosítások, működés és korlátok
A Forterra kezdetben úgy találta, hogy terméke túl a magas amerikai hadsereg-specifikációkon; a helyi igényekhez történő átalakítások — például Starlink műholdas internetantennák hozzáadása — jelentősen megnövelték a járművek hasznosságát. A harctéri környezet miatt a járművek többségét ukrán katonák távolról vezérlik (teleoperálják): részben azért, mert túl értékesek egy autonóm hibaszerzés kockázatához, részben pedig mert az autonóm rendszerek még nem képesek megbízhatóan felismerni és megfelelően reagálni a váratlan ellenséges fenyegetésekre.
Forterra tapasztalatokat szerzett elektronikus hadviselés kezelésében, szoftverfrissítések távvezénylésében, a nehéz terepen való manőverezésben és a megbízhatóság javításában. Ugyanakkor az autonómia határai világosak: a rendszerek jól navigálnak változatos terepen, de még nem tudnak önállóan, megbízhatóan reagálni közvetlen ellenséges fenyegetésekre.
Fejlesztés, versenytársak és piac
A Forterra húsz évvel ezelőtt kezdte kifejleszteni autonóm járműveit, és az elmúlt időszakban több mint 500 millió dollárt gyűjtött kockázati tőkeként olyan befektetőktől, mint az XYZ Venture Cpaital és a Moore Strategic Partners. A tapasztalatok javítják a cég pozícióját a potenciálisan jövedelmező nemzetbiztonsági szerződések elnyerésében.
A piacon más szereplők is hasonló kihívásokon dolgoznak: a Scout AI idén korábban 100 millió dollárt gyűjtött alapmodellek tréningjére és katonai autonóm platformok fejlesztésére, köztük UGV-kre. Egyéb startupok, mint a Field AI és az Overland AI, szintén próbajáratják UGV-megoldásaikat az amerikai hadsereggel.
Költségek és további igények
A helyi ukrán alakulatok egyik követelése az volt, hogy a járművek olcsóbbak legyenek: bár a Lancerek ár-érték aránya kedvező a kategóriájukban — részben a Polaris kereskedelmi ellátási láncára támaszkodva —, még mindig túl értékesnek számítanak ahhoz, hogy úgy veszítsék el őket, mint a kisebb drónokat. Az ukrán katona megfogalmazásában: az attríció „tény a csatatéren, veszítettünk néhányat, és fájt; többre van szükségünk, és ezért olcsóbbak kellenek”.
Összegzés
A Forterra több mint száz önjáró ATV-je jelentős gyakorlati tapasztalatot hozott a földi autonóm járművek harctéri alkalmazásáról: javult a logisztika, végeztek számos evakuálást, de a rendszerek még nem eléggé érettek az önálló harci döntéshozatalra. A cég és versenytársai munkája azonban azt mutatja, hogy a földi autonómia már üzembiztosan alkalmazható logisztikai feladatokra, miközben a további fejlesztések — adatgyűjtés, elektronikus hadviselés-ellenállás, költségcsökkentés — kritikusak a nagyobb terjedéshez.
