Egy új elemzés szerint a mesterséges intelligencia (MI) infrastruktúrájának kiépítése 2032-ig összesen mintegy 10,3 billió (trillion) dollár befektetést igényel. Ez évente a GDP körülbelül 3,6%-ának megfelelő volumen, és lényegesen meghaladja a korábbi nagy amerikai infrastruktúraépítési hullámokat, például a vasútvonalak, autópályák, villamosenergia-hálózat és távközlés beruházásait.
Miért fontos ez?
A számítások szerint a beruházás mértéke és költsége már túl nagy ahhoz, hogy a legnagyobb technológiai vállalatok egyedül finanszírozni tudják azt. Emiatt többbillió dolláros külső tőkekereslet keletkezett — és ezzel együtt növekvő pénzügyi kockázatok is megjelennek. Az új kutatást a Brookings Papers on Economic Activity konferencián mutatják be pénteken.
A beruházás finanszírozásához kötvény- és bankpiacokra, valamint a magánhitel (private credit) piacára kell támaszkodni hatalmas mértékben, ami egyszerre növeli az adósságkeresletet és versenyt jelent a befektetők figyelméért olyan időszakban, amikor a hitelköltségek emelkednek.
A hitelezési környezet és az ipar beruházási étvágya
A jelenleg magasabb kamatok látszólag kevéssé csillapítják az iparág beruházási étvágyát. Stijn Van Nieuwerburgh, a Columbia Business School professzora, aki az elemzés mögött álló kutatás résztvevője, azt mondta a sajtónak, hogy a nagy szereplők nagyon elkötelezettek az építkezés mellett, így a kamatemelések és a történelmileg magas hosszú lejáratú hozamok sem gátolják jelentősen a fejlesztéseket.
A Morgan Stanley becslése alapján a Big Tech vállalatoknak mintegy 2,9 billió dollárra lesz szükségük számítások szerint a számítási kapacitásuk bővítéséhez 2028-ig, és a kutatás szerint ennek több mint a fele külső befektetőktől kell, hogy érkezzen.
Konkrét példa: Meta és a Hyperion adatközpont
A Facebook anyavállalata, a Meta döntött úgy, hogy a Hyperion nevű, körülbelül 30 milliárd dolláros adatközpont-projektjének nagy részét külső befektetőktől finanszírozza. Ennek következtében a projekt adósságának kamata legalább 1 százalékponttal magasabb, mint amennyit Meta valószínűleg saját hitelből fizetett volna, ami a tanulmány becslése szerint több mint 5 milliárd dollár többletköltséget jelent a tranzakció élettartama alatt.
Kockázatok és kitettség a pénzügyi rendszerben
A külső tőke — különösen a magánhitel-piac — bevonása lehetővé teszi a MI-építkezés további skálázását, ugyanakkor a kockázatokat is szétszórja a pénzügyi rendszerben olyan struktúrákon keresztül, amelyeket a befektetők és a szabályozók nehezebben tudnak nyomon követni.
A kutatás szerint ahhoz, hogy az infrastruktúra a befektetők által elvárt 10%-os hozamot termelje, a következő hat évben évente körülbelül 3,7 billió dollár bevételt kellene produkálnia — ami nagyjából a GDP 9%-ának felel meg.
Stijn Van Nieuwerburgh rámutatott, hogy a beruházások növekedésével együtt nő a komplexitás és az átláthatóság hiánya, és a kockázatok olyan intézményekhez is eljuthatnak, mint a nyugdíjalapok vagy szuverén vagyonalapok. „Ezek a kockázatok a közeljövőben egy Ön közelében levő nyugdíjalaphoz is eljuthatnak” — fogalmazott.
Mit érdemes figyelni?
A szerzők szerint a külső tőke beáramlása kockázatot jelenthet abban az értelemben, hogy a kapacitásépítés megelőzheti a tényleges kereslet növekedését. Van Nieuwerburgh úgy véli, hogy előbb-utóbb túlkapacitás alakulhat ki, hasonlóan a ingatlanpiaci ciklusokhoz, ami árcsökkenést eredményezhet.
Összegzés
A MI-építkezés most már jelentős szereplő a szélesebb gazdaságban: hozzájárulhat a növekedéshez, ugyanakkor új nyomást gyakorol a tőkepiacokra és a pénzügyi rendszerre. A kutatás szerint ez az infrastruktúraépítési hullám mértékét tekintve a legnagyobb eddig — kb. 50%-kal nagyobb, mint a második legnagyobb történelmi példa, a vasúthálózat bővítése.
A döntéshozóknak, befektetőknek és szabályozóknak egyaránt fontos követniük a finanszírozási struktúrák alakulását, a külső hitel növekedését és azt, hogy ezek a tőkepiacokon és a reálgazdaságban hogyan változtatják meg a kockázatmegoszlást.
