A jegybankok hagyományosan az árstabilitás, a munkapiac élénksége és a pénzügyi rendszer biztonsága egyidejű megőrzésére törekednek. A mesterséges intelligencia (MI) gyors terjedése ezeken a frontokon egyszerre jelent új kihívásokat, és megkérdőjelezi a monetáris politika hagyományos mércéit.
Mit állapít meg a BIS?
A Bank for International Settlements (BIS) — a jegybankok „jegybankja” Bázelben — egy friss tanulmánya szerint az MI elterjedése összekuszálja azokat az indikátorokat, amelyekre a döntéshozók hagyományosan támaszkodnak. A szerzők: Iñaki Aldasoro, Leonardo Gambacorta, Enisse Kharroubi és Matthias Rottner.
A BIS munkája azt hangsúlyozza, hogy az MI egyszerre hat a gazdaság keresleti és kínálati oldalára, ráadásul ciklikus és strukturális módon is. Emellett az efféle hatások szektoronként eltérnek, ami megnehezíti az alakuló tendenciák pontos értékelését. A tanulmány szerint a megnövekedett bizonytalanság növeli annak kockázatát, hogy a politikai intézkedések elhibázott beállítást kapjanak.
Rövid távú befektetési hullám és keresleti nyomás
Az Egyesült Államokban és az MI-innováció más gócpontjaiban rövid távon befektetési fellendülés tapasztalható, ami különösen megnövelte a félvezetők és az adatközpontok komponensei iránti keresletet. Emellett a részvénypiacok élénkülése növeli a fogyasztói keresletet a papírérték növekedése révén, noha felmerül a kérdés, hogy ennek mekkora része valódi vagy illuzórikus, és fennáll-e egy MI-hez kapcsolódó lufi kidurranásának kockázata.
Középtávú foglalkoztatási kockázatok és termelékenységi hatások
A BIS szerzői rámutatnak, hogy középtávon fennáll a veszélye nagyarányú munkahely-veszteségnek az MI következtében, bár jelenleg csak bizonytalan, nem egyértelmű bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy ez meg is kezdődött. Ugyanakkor ha az MI jelentősen növeli a termelékenységet, az alapvetően pozitív kínálati sokkot jelenthet, ami lefelé nyomhatja az inflációt.
Mit jelent ez a jegybankoknak?
A legfőbb nehézség az, hogy az MI hatásai érintik azokat a megfigyelhetetlen változókat is, amelyekre a modern makropolitika épül — például a természetes kamatlábat és a természetes munkanélküliségi rátát. A jegybankoknak — így többek között a Federal Reserve-nek (amelynek döntése a cikkben említett, szerdán záruló ülésszakon zajlik), valamint a Bank of Englandnek és a Bank of Japannek (mindkettő csütörtöki üléssel) — valós időben kell következtetniük arra, hogy az MI-hullám merrefelé tolja ezeket a kulcsfontosságú változókat, milyen mértékben és milyen időhorizonton.
Ha a döntéshozók túlbecsülik az MI által hozott kínálatnövekedést, vagy alulbecsülik az MI-befektetések és vagyonhatások által keltett keresleti nyomást, az alacsony kamatszint fenntartásához és így inflációs kockázathoz vezethet. Fordítva járva a túl szigorú politika akaratlanul recessziót idézhet elő.
Intézkedések a jegybanki stratégia felülvizsgálatára
A cikk megemlíti, hogy Fed-elnök Kevin Warsh munkacsoportokat hozott létre a szabályozó stratégiai kérdéseinek vizsgálatára. Egyik feladatkör kifejezetten az MI munkaerőpiacra és termelékenységre gyakorolt hatására fókuszál, más munkacsoportok pedig kapcsolódó területeket — például az infláció mérését és a gazdasági adatok gyűjtését — vizsgálják. Ezek a testületek év végéig készítik el megállapításaikat és ajánlásaikat.
Összegzés
A BIS elemzése szerint az MI gyors előretörése simultán, összetett hatásokat gyakorol a gazdaság keresleti és kínálati oldalára, valamint a ciklikus és strukturális tényezőkre. Ez a kombináció megnehezíti a jegybanki politika helyes kalibrálását, és nagyobb bizonytalanságot eredményez mind az inflációs kilátások, mind a foglalkoztatás és a pénzügyi stabilitás terén.
