A Perplexity vezérigazgatója, Aravind Srinivas hétfőn arról beszélt, hogy az Egyesült Államoknak több olyan vállalkozói szemléletű technológiai vezetőre lenne szüksége, mint Jensen Huang, az Nvidia volt vezérigazgatója. Srinivas a Semafor Silicon Valley & The World rendezvényén adott interjút Ben Smithnek, a Semafor főszerkesztőjének.
Srinivas Huangot az amerikai történelem egyik legjelentősebb cégalapítójának nevezte. A technológiai vállalkozók régóta az amerikai álom megtestesítőjeként emlegetik Huangot, aki egy Denny’s étteremben alapította meg az Nvidiát. Hírnevét ugyanakkor házasságon kívüli viszonyairól szóló feltárások árnyékolták be, és a múlt héten lemondott a világ legnagyobb chipgyártójának vezérigazgatói posztjáról.
A Perplexity vezetője felidézte, hogy Huang fiatal cégalapítóként azt tanácsolta neki: úgy működtesse vállalkozását, mintha hat-tizenkét hónapon belül megszűnhetne. Srinivas szerint Huang maga ennél is sürgetőbb szemlélettel vezette cégét, mintha már 30 napon belül kifuthatna az üzletből. Az állhatatosságot, az elszántságot és az új határok keresését olyan tulajdonságoknak nevezte, amelyeket minden amerikai alapítónak érdemes követnie.
A méltatás ellenére Srinivas kitért az elől a kérdés elől, hogy az Nvidia igazgatótanácsának vissza kellene-e helyeznie Huangot a cég élére. A kérdés olyan értesülések nyomán merült fel, amelyek szerint Huang a visszatérés lehetőségét mérlegeli.
A Perplexity üzleti modellje
Srinivas a rendezvényen azt is bejelentette, hogy a Perplexity hétfőn átlépte az egymilliárd dolláros évesített bevételi ütemet. Elmondása szerint a vállalat pénzégetési üteme ötször alacsonyabb a hiperskálázó vállalatokénál, amit az induló cég tőkehatékony működésének tulajdonított.
A legfejlettebb alapmodelleket fejlesztő laborokkal szemben a Perplexity elsősorban modellaggregátorként működik: saját kiemelt alapmodell üzemeltetése helyett más mesterségesintelligencia-modellekhez, például az OpenAI ChatGPT-jéhez és az Anthropic Claude-jához irányítja a felhasználókat. A cég arra az elképzelésre épít, hogy az embereket kevésbé érdekli, melyik modellt használják, mint az, hogy a feladatot valóban elvégezték-e.



