Az Anthropic munkatársa, Levent Alpöge a forráscikk állítása szerint november 20-án közzétett egy PDF-et, amelyben azt írta, hogy a Claude mesterségesintelligencia-rendszerrel együtt bebizonyította a Riemann-sejtést. A cikk szerint 17 millió sornyi Lean-kódot is kiadott, amely több független ellenőrzésen ment át, de ember számára követhető bizonyítást nem tett közzé. Az erre irányuló kísérlete állítólag több mint 250 000 oldalas szöveget eredményezett.
A forrás nem ad meg az állítások ellenőrzéséhez szükséges részleteket, és a beszámoló alapján nem állapítható meg, hogy a bizonyítás érvényes-e vagy hogy a matematikai közösség elfogadta-e. A Riemann-sejtés a zétafüggvény zérushelyeire vonatkozik, és régóta a matematika legismertebb megoldatlan problémái közé tartozik.
Ellenőrzés és megértés
A cikk a formális ellenőrzés és az emberi megértés közötti különbségre építi érvelését. Beszámolója szerint a New York University matematikaprofesszora, Maksym Radziwiłł a Quanta Magazine-nak azt mondta: a tudomány alapvető kérdése az, hogy miért igaz valami, és a bemutatott anyag erre nem ad választ. Andrew Granville, a Université de Montréal professzora a Nature-nek nyilatkozva érthető matematikai magyarázatot hiányolt. A Stanford University professzora, Brian Conrad a The New York Timesnak bírálta, hogy Alpöge a cikk szerint anélkül jelentette be a bizonyítást, hogy teljesen megértette volna.
A forrás más, óvatosabban fogalmazó vagy lelkesebb reakciókat is ismertet. Eszerint a Fields-éremmel kitüntetett Terence Tao úgy vélte, időbe telik a bizonyítás feldolgozása; a szintén Fields-érmes James Maynard pedig azt mondta a Nature-nek, hogy ha megfelelően megértik, az eredmény a matematika legnagyobb teljesítményei közé kerülhet. Martin Bridson, a Clay Mathematics Institute elnöke a cikk szerint történelmi jelentőségűnek nevezte a bejelentést. A Cornell University matematikusa, Steven Strogatz az ember és az MI kapcsolatát egy képzett lovas és egy gyors ló párosához hasonlította.
A forrás e nyilatkozatokat is ellenőrzést igénylő beszámolóként közli. Alpöge-nek azt a véleményt tulajdonítja, hogy bár a fejlemény egy korszak lezárásának tűnhet, a tudomány számára egyben új kezdetet is jelenthet.
Mit változtathat meg egy bizonyítás?
A cikk szerint a matematikusok évtizedek óta sok esetben igaznak feltételezik a Riemann-sejtést. Egy elfogadott bizonyítás ezért lehetővé tenné, hogy az erre épülő eredmények egy részéből elhagyják a sejtés igazságára vonatkozó feltételt. A szerző ugyanakkor úgy véli, a szakmára gyakorolt hatás nagyobb lehet a közvetlen gyakorlati haszonnál.
A forrás azt is állítja, hogy Alpöge, Tristan Buckmaster és Claude ugyanazon a héten megoldotta a Navier–Stokes-probléma egy nehezebb változatát; ehhez sem közöl elegendő információt az eredmény független megítéléséhez. A szerző több lehetséges jövőt vázol fel: a matematikai kutatás az MI segítségével új területeket nyithat meg, de az is elképzelhető, hogy a gépek egyre több olyan feladatot vesznek át, amely ma matematikusok munkája.
Egy lehetséges szerep szerint az emberi kutatók a gépi eredmények értelmezői maradnának. A cikk azonban felveti, hogy ha a bizonyítások túlságosan összetettekké válnak, ez a közvetítő szerep is nehézzé válhat.
Problémák megoldása és felvetése
A szerző különbséget tesz ismert problémák megoldása és új kérdések megfogalmazása között. Felidézi, hogy a Riemann-sejtés megalkotása önmagában is jelentős szellemi teljesítmény volt, és azt állítja: a mai MI-rendszerek következtetési képességeiből nem következik automatikusan, hogy egyformán jól tudnak új matematikai területeket kijelölni.
A forrás Alpögét idézve azt írja, hogy a kutató két ötlet összekapcsolásának irányát és a megfelelő matematikai környezetet jelölte ki, majd Claude a végső szakaszban gyorsan túlszárnyalta őt. A cikk szerint a feltételezett bizonyítás sok meglévő matematikát használhatott, de abból, hogy az érvelés nem ismert, nem dönthető el, szükség volt-e lényegében új módszerekre. Tao korábbi, a forrás által idézett megjegyzése szerint éppen az ilyen új matematika lehet az egyik oka annak, hogy a Riemann-sejtést különösen fontosnak tartják.
Hozzáférés és hatalom
A cikk nemcsak a képességeket, hanem a hozzáférést is vitatja. Állítása szerint Alpöge nem nyilvánosan elérhető Claude-modellt használt, és a bejelentés előtt kapcsolatba lépett Dario Amodei Anthropic-vezetővel. A szerző ebből azt a tágabb aggodalmat vezeti le, hogy a legfejlettebb modellekhez és számítási erőforrásokhoz való hozzáférés néhány vállalat kezében összpontosíthatja a tudományos felfedezés lehetőségét. Az ebből levont következtetések vélemények, nem bizonyított tények.
A cikk végül a számítógépes sakkhoz hasonlítja a matematika lehetséges jövőjét: az ember és a gép együttműködése után eljöhet egy olyan szakasz is, amelyben az ember már nem tud érdemben hozzájárulni a gépi munkához. Ez a forgatókönyv spekulatív. A forrás központi kérdése mindenesetre az, hogy egy géppel ellenőrizhető eredmény milyen tudást jelent az ember számára, ha az érvelést maguk a kutatók sem tudják követni.



