Iparág

Mesterséges intelligenciával generált szöveg

A szoftverfejlesztés üzleti értékének modellezését javasolja James Shore

James Shore szoftverfejlesztési szakértő szerint a fejlesztések megtérülését elsősorban az általuk teremtett üzleti érték, nem pedig a kódolás sebessége határozza meg.

A szoftverfejlesztés üzleti értékének modellezését javasolja James Shore

James Shore szoftverfejlesztési szakíró szerint a fejlesztőcsapatok teljesítményét nem elég a szállítás sebessége vagy a költségek alapján megítélni: azt is vizsgálni kell, milyen üzleti változást eredményez az elkészült szoftver. A mesterséges intelligencia fejlesztésre gyakorolt hatását vizsgáló sorozatának negyedik részében az üzleti eredmények modellezését és előrejelzését javasolja.

Shore írása eredetileg a Successful Software blogján jelent meg. Sorozatának korábbi részei a hatásmérés alapelveivel, a szállítási sebességgel és a mesterséges intelligencia használatának nem szándékolt következményeivel foglalkoztak. A mostani rész ehelyett azt vizsgálja, hogyan lehet megtervezni és rangsorolni a fejlesztések várható értékét.

A költség nem egyenlő az értékkel

A szerző szerint a vállalatok gyakran sok időt fordítanak a fejlesztési költségek becslésére, miközben keveset foglalkoznak azzal, hogyan teremthetne több értéket a szoftver. A kettő között nincs biztos összefüggés: egy 20 millió dolláros fejlesztés lehet értéktelen, míg egy 2 millió dolláros átalakíthatja az üzletet. Shore példája szerint a költségcsökkentés jellemzően fokozatos javulást hoz, az érték növelése viszont sokkal nagyobb változást eredményezhet.

A kérdés a mesterséges intelligencia terjedésével különösen fontos lehet. Lee Eason mérnöki vezető felvetése szerint az ügyfelek csak korlátozott számú új funkciót képesek befogadni. Ha a kódírás gyorsabbá válik, a szűk keresztmetszet a fejlesztéstől az ügyfelek figyelméhez kerülhet át: hiába jelenik meg több funkció, a felhasználóknak saját munkájuk mellett nincs feltétlenül idejük mindegyikkel foglalkozni. Shore ezért a valóban értékes fejlesztések kiválasztását tartja fontosnak.

Miért kell modellezni az üzleti hatást?

A vállalat pénzügyi eredménye átfogó szinten mérhető, de nehéz megállapítani, abból mekkora rész tulajdonítható egy-egy fejlesztésnek. Ha egy új funkció bevezetése után 10 százalékkal nő a vásárlások száma, abban például az értékesítési ösztönzők, egy marketingkampány és a partnerek tevékenysége is szerepet játszhat. Ráadásul a bevételi adatok különösen a hosszú üzleti értékesítési ciklusok esetén csak hónapokkal később állhatnak rendelkezésre.

Shore ezért közvetlen mérés helyett az érték modellezését javasolja. A modell egyes elemeihez közvetett mutatók kapcsolhatók, amelyek gyorsabb visszajelzést adnak, és idővel segítenek pontosítani az előrejelzést. Példaként Dave McClure úgynevezett kalózmetrikáit említi: ügyfélszerzés, aktiválás, megtartás, ajánlás és bevétel, angol rövidítéssel AARRR. Egy új funkciónál mérhető például, hány felhasználó próbálja ki, majd hányan használják tartósan.

Más mutatók is alkalmasak lehetnek. Ha egy használhatósági fejlesztéstől az ügyfelek lemorzsolódásának csökkenését várják, érdemes figyelni az ügyfélszolgálati megkeresések alakulását, illetve azt, hogy a lemondók ritkábban hivatkoznak-e használhatósági problémákra.

Szervezeti támogatás és pénzügyi modell

A modell kialakításához a fejlesztőkön kívül más részlegek közreműködése is szükséges. Az értékesítés az új eladásokra, az ügyfélsikerért felelős csapat a megtartásra és a magasabb értékű értékesítésre, a marketing az érdeklődők szerzésére gyakorolt hatást segíthet megbecsülni. A partnerek akár mindegyik területen szerepet kaphatnak.

Shore korábbi mérnöki vezetői pozíciójában közel két év alatt vezette be a megközelítést; elmondása szerint az idő nagy részét az érintettek megnyerése vitte el. A termékvezetővel együtt előbb a termékekért felelős felső vezetőt, majd a vezérigazgatót vonták be. A vezérigazgatói támogatással a nagyobb, általuk „product bet”-nek nevezett kezdeményezések rangsorolásának hivatalos részévé vált a pénzügyi modell.

Az első előrejelzések túlzóak és nem kellően átgondoltak voltak. Egy később csatlakozó pénzügyi igazgató segített a modellek bírálatában és javításában, valamint abban, hogy a csapat megkapja a szükséges üzleti információkat. Az előrejelzések készítésével szembeni ellenállást a felsővezetői támogatás mellett a munkatársak közötti személyes kapcsolatok oldották. Shore szerint a folyamat később sablonokkal és gyakorlattal rutinszerűvé válhat.

A javasolt modell egy táblázat, amely egy meghatározott időszakra kiszámítja a nettó jelenértéket. Shore csapata öt évvel dolgozott: megbecsülték az egyes évek bevételeit és kiadásait, majd a későbbi összegeket diszkontálták, és az eredményeket összeadták. A szerző szerint nem minden részlet tökéletes eltalálása a cél, hanem annak tisztázása, milyen pénzügyi hasznot várnak a kezdeményezéstől és miért. A bizonytalanság miatt optimista, pesszimista és legjobb becslésen alapuló változat is készülhet.

Egy értékesítésre épülő vállalkozás modelljében a következő tételeket javasolja vizsgálni:

  • Új értékesítés: hány ügyfelet hozhat a fejlesztés, hányat veszíthet el a vállalat a hiányában, és mennyit ér egy ügyfél.
  • Magasabb értékű értékesítés: hány ügyfél válthat drágább ajánlatra, és ez mennyi többletbevételt jelenthet.
  • Megtartás: az ügyfelek értéke, a lemorzsolódási arány és a veszélyeztetett ügyfelek várhatóan megtartható része.
  • Költségmegtakarítás: például a belső munka vagy az ügyfélszolgálati feladatok csökkenése. Shore óvatosságra int: szerinte az értékesítés és a megtartás gyakran nagyobb értéket kínál, mint a költségek további optimalizálása.
  • Folyamatos kiadások: a bevezetés utáni működési költségek, például egy MI-alapú szolgáltatás tokenköltsége, amely a munkamenetek számából és átlagos költségéből becsülhető.
  • Fejlesztési költségek: elsősorban a munkaerő és az MI-tokenek költsége.

A fejlesztési ráfordításoknál Shore kiadási plafont és mérföldköveket javasol. A modell többi részének nettó jelenértéke alapján meghatározható, körülbelül mekkora költség mellett maradhat jó befektetés a projekt. A csapat ezután iteratív „építs–mérj–tanulj” módszerrel haladhat, és minden mérföldkőnél a vezetői bizottsággal dönthet a folytatásról vagy a veszteség korlátozásáról. A szerző szerint ez több lehetőséget ad az érték felé terelni a munkát, mint a hagyományos előzetes becslés.

A modell döntést támogat, nem dönt helyettünk

Shore szerint a modell akkor hasznos, ha a jelentős kezdeményezések rangsorolásának része, mert felszínre hozza azokat a feltételezéseket, amelyeket a javaslattevők gyakran nem mondanak ki. A különböző kezdeményezések képviselői egymás modelljeit is bírálhatják, feltéve, hogy a vita nem válik működésképtelenné. A pénzügyi terület segíthet a reális értékelésben és abban, hogy a kritika ne rontsa a munkakapcsolatokat.

A bevezetés után a modell a termékfejlesztés értékének és elszámoltathatóságának bemutatására is használható. A közvetett mutatókat, a tényleges értékesítési eredményeket és a megtakarításokat folyamatosan figyelni kell, majd ezek alapján módosítani az előrejelzéseket.

A módszer a mesterséges intelligencia termelékenységi hatásának megítélését is segítheti. A mért sebességnövekedésből modellezhető, mennyibe került volna a kezdeményezés MI nélkül, a nem szándékolt következmények modelljeiből pedig becsülhetők a karbantartási költségek. Shore hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények továbbra is becsléseken és feltételezéseken alapulnak.

A szerző a fejlesztési prioritásokat a vállalati stratégia gyakorlati megvalósításának tekinti: az dönti el, mire lesz képes a szervezet a következő hónapokban és években, hogy milyen szoftvert készít vagy vásárol. A pénzügyi modell ugyanakkor nem helyettesíti a termék- és szervezeti stratégiáról alkotott ítéletet; nem kell automatikusan a legmagasabb nettó jelenértékű projektet választani.

Shore arra is figyelmeztet, hogy a modell manipulálható, ha a kedvezőtlen mutatókat vagy értékesítési tapasztalatokat nem vezetik át rajta. Ezért inkább döntéstámogató eszközként, nem pedig az egyének teljesítményének mérésére ajánlja. A módszer összetettsége miatt kisebb funkciókhoz és hibajavításokhoz nem megfelelő, és nem váltja ki a sebesség vagy a nem szándékolt következmények mérését. Az érték modellezése hosszabb időt vesz igénybe, de segíthet jobban megérteni a fejlesztések teljes üzleti hozzájárulását és a stratégia megvalósítását.