Csütörtök este Newsreel, a Jack Brewster által alapított médiaszervezet közéleti eseményt tartott egy kék fényekkel világított brooklyni raktárban, öt nappal az amerikai félidős választások (midterms) előtt. A rendezvényen médiaszereplők, tech-alapítók, szakpolitikai aktivisták és kampánystábok jelentek meg: többek között Kenneth Schlenker, az Opal nevű fókuszalkalmazás társalapítója, Aryan Ranjan, a Baraza kampánymenedzsment szoftvert építő szakember, valamint én, aki egy adatközpontokról szóló panelt moderáltam.
Brewster azt mondta, az esemény célja, hogy „tegye el mindenki a telefonját és beszélgessenek az emberek egymással az ötödik napon a választás előtt”. A beszélgetések azonban gyorsan más irányba terelődtek: szinte minden diskurzus központi eleme az AI, az adatközpontok és a növekvő technokrácia elleni visszacsatolás lett.
Számok és szabályozási hullámok
A Data Center Watch friss jelentése szerint az első fél évben, 2026 első felében mintegy 200 milliárd dollárnyi adatközpont-projektet késleltettek, állítottak le vagy blokkoltak politikai és közösségi ellenállás miatt. Több állam — köztük Pennsylvania, Georgia, Texas, New York és Virginia — pedig újabb átláthatósági és szabályozási lépéseket fontolgat az adatközpontok gyors ütemű fejlesztése miatt. Külön kiemelendő Virginia, amelyet már eddig is a „világ adatközpont-fővárosának” neveznek, és ahol százakra tehető az új tervezett központok száma.
Választott tisztségviselők és helyi aggodalmak
A beszélgetések hangulatát meghatározta Chi Ossé New York City Council-tag rövid interjúja, aki azt mondta, hogy személy szerint nem használ gyakran mesterséges intelligenciát, és nem tűnt sem határozottan az AI-pártinak, sem ellenségének. Ossé hangsúlyozta, hogy szerinte a technológiai vezetőket komolyabban kellene elszámoltatni, és a nagyon gazdagok – például Elon Musk – megadóztatását is szorgalmazta. „Amikor vezérigazgatók olyan technológiáról beszélnek, amely potenciálisan a civilizáció 10 százalékát elhasználhatja, akkor meg kell őket hívni kongresszusi meghallgatásra” – fogalmazott.
Panel: adatközpontok mint a düh fizikai jelei
Az én panelbeszélgetésem Maia Woluchem technológiai és emberi jogi kutatóval, valamint Hilary Flint környezet- és közegészségügyi aktivistával zajlott. A közönség reakciói alapján az AI-adatközpont párosnak kevés támogatója akadt: amikor megkérdeztem, ki a közönségből pro-AI adatközpont-párti, fütyülés és kifütyülés fogadta a kezdeti kezeket.
A résztvevők aggodalma több rétegű volt: sokan úgy érezték, hogy a nagy technológiai cégek titkos megállapodásokat kötnek helyi tisztségviselőkkel milliárdos beruházások ügyében, és hogy a települési szabályozások olykor nem egyértelműek, így a közösség későn értesül arról, mi épül. Emellett a költségek növekedésével küzdő lakosok féltik megélhetésüket, miközben technológiai vezetők az AI munkahelyeket kiváltó vagy akár az emberiséget fenyegető potenciáljáról beszélnek. Flint így foglalta össze: az adatközpontok sokak számára a tech-osztály és a technológiai gyorsulás elleni félelmek és harag fizikai megtestesülései.
„Mit ér egy élet?” — mondta Flint, amikor felhoztam, hogy bizonyos közösségek gazdasági előnyöket is láttak adatközpont-beruházásokból. Szerinte az emberek tiltakoznak, mert „az életüket többre tartják egy átmeneti csekknél”.
A következő panelek és a szélesebb politikai narratíva
A további panelen Batya Ungar-Sargon (NewsNation), Morris Katz (aki Zohran Mamdani kampányán dolgozott) és Astead Herndon (Vox) vitatták a Demokrata Párt jövőjét, ám ők is gyakran visszatértek az adatközpontok kérdéséhez. Ungar-Sargon megjegyezte, hogy bizonyos munkás szakszervezetek támogatják az adatközpontok építését a munkahelyteremtés ígéretéért; ugyanakkor beszámolók szerint a legtöbb munkalehetőség elsősorban az építkezés idejére jellemző, és nem hosszú távú.
Katz szkeptikus volt: szerinte ugyanazok az intézmények, amelyek korábban sok ipari munkahelyet elvittek, most visszatérnek, hogy a megmaradt javakat megszerezzék. Herndon felhozta, hogy a konszenzus sok helyen hiányzik — még republikánus bázisok között sem feltétlenül fogadják el az adatközpontok telepítését.
Közösségi reakciók és kulturális visszhangok
A rendezvény végén a közönség kisebb csoportokba tömörült, és a beszélgetés folytatódott a bár körül. Jack Brewster megjegyezte, hogy az AI témája minden színpadi beszélgetésben felmerült, és a leggyakoribb kérdések között a második helyen szerepelt a jelentkezők által beküldött kérdések között, még New Yorkban is, ahol az adatközpontok kevésbé láthatóak.
Brewster szerint az okok eltérnek helyenként: rurális közösségekben a visszacsatolás arról szól, hogy az emberek úgy érzik, kicserélik őket; városi helyeken, például Brooklynban inkább az a vita, hogy kik gazdagodnak a technológiából.
A rendezvény résztvevőivel folytatott rövid beszélgetések során felmerült a mesterséges intelligencia asszisztensek, deepfake-ek és az AI-művészet kérdése is: egy résztvevő szerint az AI-művészet olcsóságot kezd sugallni, emiatt a luxusmárkák — például a Prada és a Hermès — inkább kézzel készült illusztrációkat és művészi munkákat emelnek ki reklámkampányaikban.
Egy szoftvermérnök a rendezvényen arról számolt be, hogy dél-kaliforniai szülővárosában is kialakulóban vannak adatközpontok. Hozzátette, hogy a kínai bevándorló közösségben, ahol felnőtt, a szomszédok udvarában olyan táblákat helyeznek ki, amelyek sárkányokat ábrázolnak, amint megfojtanak egy adatközpontot; ezek a jelképek később más nyelvekre is lefordultak.
Miért számít mindez a választásokon?
A beszélgetéseken és a rendelkezésre álló adatokon túl a fő üzenet egyértelmű: az adatközpontok és az AI-mel kapcsolatos aggályok mostanra választói kérdéssé váltak. A 2026 első felében késleltetett, leállított vagy blokkolt közel 200 milliárd dollárnyi projekt, valamint az állami intézkedések vizsgálata azt jelzi, hogy ez a téma potenciálisan befolyásolhatja a szavazói döntéseket a november 3-i félidős választásokon. Az, hogy helyi közösségeknek mennyire van beleszólásuk és hogy kik profitálnak a technológiai beruházásokból, sok helyen mérlegelendő szempont lehet a voksoláskor.
A brooklyni raktárból kilépve világos volt: az AI és az adatközpontok ügye nem csupán technikai vagy ipari kérdés többé, hanem politikai és közösségi vita középpontja is.
