Az asztrofotóiról ismert Brendan Larsen szeptemberben két órán át dolgozott az Új-Zélandhoz tartozó Északi-sziget egyik pontján, a Taranaki-hegy lábánál, hogy a hegyet és az éjszakai égboltot együtt örökítse meg. A felvételhez a fotós 120 perc alatt több száz képet készített: a fényképezőgépet úgy állította be, hogy korlátlan számú, nyolc másodperces expozíciót rögzítsen, a képek között két másodperces szünetekkel. „Két órán át hagytam működni a gépet, így 578 fotó született. Ez volt a folyamat könnyű része” – mondta Larsen a The Guardian brit lapnak.
Az igazi munka ezután következett: Larsen elmondása szerint nagyjából 40 órát töltött Photoshopban az egyes felvételek egymásra rétegezésével és részletes szerkesztésével. Minden egyes nyers kép nagyjából 25 műhold nyomvonalát tartalmazta, és a feldolgozás során sok idő ment el a csillagok aprólékos eltüntetésére, hogy a műholdak nyomai – a sávok és kereszteződések – jól kirajzolódjanak.
A végső képben körülbelül 1 400 műhold és nagyjából 14 000 nyomvonal metszené egymást, sűrű hálót képezve a hegy felett. Amikor Larsen feltöltötte a fotót a közösségi médiába, az gyorsan népszerű lett: a kép mintegy 15 000 új követőt hozott neki, több tízmilliós megtekintésszámot ért el és több ezer hozzászólást kapott.
A posztok között akadtak olyan kommentelők is, akik szerint a kép valójában mesterséges intelligencia által generált alkotás. Larsen elismeri, hogy a képgeneráló szoftverek egyre fejlettebbek, és laikusok számára sokszor nehéz megkülönböztetni a mesterségesen létrehozott és a valódi fotók között. Ugyanakkor a fotós frusztrálónak találja az ilyen vádakat, és különösen zavarja, amikor mások letöltik a képét, AI-vel módosítják, majd újra feltöltik — szerinte ezeken jól látható hibák is megjelennek.
Larsen előre számolt az AI-vádakkal, ezért videóban dokumentálta a felvétel és a szerkesztés folyamatát; reménye szerint így a nézők jobban megértik az alkotás menetét és érzelmi kapcsolatba kerülnek a tájjal és a képpel.
A történet egy fontos háttérkérdést is jelöl: jelenleg mintegy 16 000 műhold kering a Föld körül, és szakemberek régóta figyelmeztetnek arra, hogy a növekvő műholdforgalom megnehezítheti a kutatók és az asztrofotósok munkáját.
Miért számít ez?
A Larsen-féle kép jól példázza, hogy a műholdak egyre nagyobb vizuális hatást gyakorolnak az éjszakai égboltra, és hogy a technikai precizitás (hosszú expozíciók, rétegezés, manuális szerkesztés) hogyan válhat kétkedés tárgyává a közösségi médiában, ahol az AI által generált képek általánossá válásával nő az óvatosság és a bizalmatlanság.
