A mesterséges intelligencia (MI) terjedésével folyamatosan nő a szerverkapacitás iránti igény, így egyre több adatközpontra van szükség. Az e létesítmények működésének kevéssé látható, mégis kulcsfontosságú feltétele a hűtés: a hűtőrendszerek akár az adatközpont teljes energiafelhasználásának körülbelül 40 százalékát is kitehetik, és döntő szerepük van a vízigény meghatározásában is. Magyarországon, ahol az aszályos időszakok egyre gyakoribbá válhatnak, ez a kérdés különös súllyal bír.
Mennyire számít a hűtési technológia?
A Xylem és a Global Water Intelligence korábbi vizsgálata rámutatott, hogy azonos számítási kapacitás mellett a választott hűtési megoldástól függően akár tízszeres különbség is lehet a vízfelhasználásban. Ez azt jelenti, hogy egy adatközpont vízigénye nem pusztán a teljesítményből következik: a technológia, a nyári csúcsigények, a vízforrás és az aszálykezelési tervek együtt adják meg a tényleges szükségletet.
A Paks melletti tervezett AI-kampusz példája
A kérdés gyakorlati jelentőségét jól illusztrálja a Paks mellé 2025-ben bejelentett sAI-beruházás terve: a koncepció központi eleme egy közel 100 megawattos adatközpont. Ennek a kapacitásnak a napi hűtővíz-szükséglete a hűtési megoldástól függően nagyjából 5500 köbméter és 650 köbméter között mozoghat. A 5500 köbméteres igény egy mintegy 50 ezres település, míg a 650 köbméteres igény körülbelül egy 6 ezres település napi vízfogyasztásának felel meg. Ezek az eltérések jól érzékeltetik, miért fontos a beruházásoknál a részletes tervezés.
Hazai stratégiai célok és kockázatok
A magyar MI-stratégia 2026-ig a számítási kapacitás megháromszorozására törekszik; ehhez az infrastruktúra bővítése is szükséges. Ugyanakkor a Duna 2026-os aszályos időszaka megmutatta, hogy a vízkészletek szűkössége akár kritikus infrastruktúrák — például a Paksi Atomerőmű — működését is veszélyeztetheti. Egy új adatközpont tervezésekor ezért már a tervezőasztalon meg kell vizsgálni, hogyan viselkedne a létesítmény aszályos években.
A választás dilemmája: víz vagy energia
A szerverhűtés két alapvető megközelítése a léghűtés és a vízalapú hűtés. A léghűtés általában kevesebb vizet használ, viszont többletenergiát igényel; a vízalapú megoldások (például párologtatásos rendszerek vagy közvetlen folyadékhűtés) energiahatékonyabbak lehetnek, de jelentősebb vízfogyasztással járnak. A választásnál döntőek a helyi klíma, a vízkészletek elérhetősége, az energiaárak és az adatközpont tervezett teljesítménye.
Gampel Tamás, a Xylem értékesítési vezetője szerint „nincs egyetlen üdvözítő megoldás – minden adatközpontnál külön kell mérlegelni, hol van a víz- és energiafelhasználás optimuma”. Hozzátette: ahol bőséges a víz, a vízalapú hűtés energiát takaríthat meg, míg vízhiányos területeken az energiahatékony megoldások és a víz újrahasznosítása felé kell elmozdulni.
Hol lehet a legtöbbet nyerni?
A hűtőrendszerek energiaigényének jelentős része a hűtőközeg keringetéséhez szükséges szivattyúzásból ered. A korszerű, frekvenciaváltós vezérlésű szivattyúk a tényleges hőterheléshez igazítják a működést, így a hagyományos rendszerekhez képest akár 40 százalékos megtakarítást is elérhetnek a szivattyúzás energiafelhasználásában. Emellett az intelligens felügyeleti rendszerek növelik az üzembiztonságot, mivel távoli monitorozást és előrejelzést tesznek lehetővé.
Tervezés és társadalmi elfogadás
Az adatközpontok hűtése ma már nem csupán műszaki kérdés: befolyásolja a beruházások költségeit, működési kockázatait és a környező közösségek megítélését is. Nemzetközi példák — mint az osztrák Kronstorfban kialakult lakossági ellenállás vagy az Egyesült Államokban, Wisconsinban a víz- és energiahasználat kampánytémává válása — azt mutatják, hogy a hűtési megoldások környezeti hatásai központi vitapontokká válhatnak.
Ezért a tervezés korai fázisában érdemes együtt kezelni a hűtést, a vízgazdálkodást és az energiafelhasználást: ez segít megfelelni a szigorodó uniós elvárásoknak, csökkenti a működési költségeket, és növelheti a beruházás társadalmi elfogadottságát. A megfelelő technológia kiválasztása egyszerre határozza meg egy adatközpont energia- és vízigényét, üzemeltetési költségeit és környezeti kockázatait.
