A 2008-as pénzügyi válság után Nyugat-Európában korán megjelentek azok a munkaerőpiaci jelenségek — tartós munkanélküliség, belépő állások szűkülése, az állami költségvetési korlátok miatti megszorítások — amelyek ma Magyarországon is a fiatal pályakezdőket sújtják. A helyzetet a COVID-19 miatti globális leállások felerősítették, majd a mesterséges intelligencia (AI) gyors elterjedése új, permanens nyomást helyez a munkaerőpiacra: sok belépő szintű, korábban pályakezdők által végzett feladatot előbb-utóbb automatizálhatnak.
Mire vezetett mindez eddig?
- A 2007–2008-as válság ugrásszerű munkanélküliséget hozott, és számos országban tartós munkanélküliség alakult ki. Sok kormány megszorításokat vezetett be, a jóléti rendszerek karcsúsodtak. A mediterrán országokban a 2010-es években ez különösen magas strukturális munkanélküliséghez vezetett.
- Nyugat-Európában a túlszabályozott munkaerőpiac és a munkaerőköltségek miatt a vállalatok munkahelyeket vitték olcsóbb, új EU-tagországokba; ennek következményeként jöttek létre közép-európai szolgáltató központok (SSC-k).
- Magyarországon 2013 után, részben a gyenge forint és a képzett munkaerő miatt, nagyobb beruházások érkeztek; 2014–2015-re a munkanélküliség csökkent, és a tendencia 2020-ig tartott.
- A COVID-19 világjárvány 2020-ban gyorsan átvitte a visszaesést, és 2022 után a magyar munkanélküliségi adatok ismét emelkedni kezdtek. Sok vállalat létszámstopot vezetett be; a pályakezdőket érintő gyakornoki és belépő pozíciókra jelentős túljelentkezés lett jellemző.
Az AI hatása nem átmeneti
A szerző hangsúlyozza, hogy az AI terjedése strukturálisan és tartósan csökkentheti a belépő munkák számát. Nem egyszerű chatbotos funkciókról van szó, hanem olyan automatizált ügynökökről és platformokról, amelyek valós időben képesek olyan feladatokat ellátni, amelyeket korábban emberek végeztek. Mivel sok AI-rendszert más AI-k fejlesztenek és működtetnek, a munkahelyteremtő hatás — különösen közép-európai viszonylatban — korlátozott lehet.
Különbségek fehér‑ és kékgalléros pályakezdők között
- Fehérgallérosok: a belépő irodai, ügyfélszolgálati és alapvető szakmai munkakörök nagy részét az AI válthatja ki; ez a diplomás pályakezdők teljes munkanélküliségéhez vezethet, ha nem találnak megfelelő belépő pozíciót.
- Kékgallérosok: a termelés és a fizikai munkák terén is gyors automatizáció várható, különösen nagyobb gyárakban; bizonyos szakmákban (pl. vízvezetékszerelő, villanyszerelő) talán több idő marad, de a gyenge szakképzés és a gyakorlati helyek hiánya rontja az esélyeket.
Következmények és kockázatok
- Az egyéni vállalkozói forma elterjedése várható a kékgallérosok körében, ami kiszámíthatatlan jövedelmet, állandó rendelkezésre állást és betegség esetén jövedelemkiesést jelent.
- Várhatóan növekszik a túljelentkezés az állami, rosszul fizetett „félpiaci” állásokra, ahogy Nyugat-Európában már látható volt. Pár éven belül nem elképzelhetetlen például egyes fiatalok 25%-os munkanélküliségi rátája.
- A szerző prognózisa szerint 2040-ig a pályakezdők kétharmada és a meglévő dolgozók legalább fele „sérülni” fog: vagy nem találnak állást, vagy munkakörük eltűnik vagy leértékelődik. A munkahely luxussá válik, a verseny igen éles lesz.
Társadalmi hatások
A fiatalok körében bekövetkező tartós munkanélküliség és „munkaerőpiaci leolvadás” (amikor valaki feladja eredeti szakmáját és lényegesen alacsonyabb presztízsű munkát vállal) növelheti az elszegényedést, társadalmi feszültségeket és a kockázatot, hogy a rossz anyagi helyzet kriminalizálódáshoz vezet. A példa szerint Olaszországban a 2010-es években diplomások is átképződtek mezőgazdasági vagy alapvető kommunális munkákra, mert az legalább biztos havi jövedelmet adott.
Összegzés
A szerző pesszimista kilátást vázol: az AI és a korábbi strukturális válságok együtt arra vezetnek, hogy a mai pályakezdők jelentős része nem fogja elérni szülei életszínvonalát, és sokan rosszabbul fognak élni. A munkahelyek száma csökken, a nem szabványos, bizonytalan munkák válnak gyakoribbá, és a jövedelmi egyenlőtlenségek tovább nőnek. Megoldást röviden nem vázol a cikk; a szerző implicit módon a politikai beavatkozásra, képzésre és finanszírozási lehetőségekre utal, de konkrét javaslatokat nem ad.
(Alapvetően az írás a Portfolio "on the other hand" rovatában jelent meg; a vélemény a szerzőé.)
