Az energynews által ismertetett "Rewiring China's grid for the AI era" című tanulmány szerint a kínai adatközpontok áramfogyasztása a mesterséges intelligencia okozta növekmény hatására 2030-ra négyszeresére nőhet, és elérheti a körülbelül 774 terawattórát (TWh). A kutatás rámutat, hogy ez a terhelés 2030-ban hozzávetőleg a teljes kínai áramfogyasztás körülbelül 6 százalékát tenné ki, és 2060-ra akár 17 százalékig emelkedhet.
Hálózati korlátok és a megújulók hatása a telepítésekre
A tanulmány szerint a jelenlegi nyolc kijelölt nemzeti adatközpont-csomópont megőrizné vezető szerepét: ezek biztosítanák több mint 70 százalékát a kínai adatközpont-kapacitásnak 2060-ig. Ugyanakkor a hálózati kapacitások korlátai és a megújuló energiaforrások folyamatos bővülése fokozatosan a csomópontokon kívüli helyszínek felé tolhatják az új beruházásokat, különösen a nyugat-kínai, megújulókban gazdag régiók irányába.
Korábban az adatközpontokat jellemzően a számítási igények közelébe telepítették: nagyvárosokba és technológiai központokba vitték őket, hogy közel legyenek az ügyfelekhez, a képzett munkaerőhöz és a kis késleltetésű hálózati infrastruktúrához. Az AI-bővülés azonban új szempontot emelt be: a rendelkezésre álló, megbízható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású áramhoz való hozzáférés egyre fontosabbá válik, különösen a késleltetéstűrő feladatoknál.
A számítás a villamosenergia felé mozdul — legalábbis bizonyos feladatoknál
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a késleltetést kevésbé érzékeny munkafolyamatok, például nagy AI-modellek betanítása esetén előnyt jelenthet az a modell, amelynél "a számítás megy az áram után": azaz a számítási kapacitást oda telepítik, ahol olcsó, bőséges és alacsony kibocsátású áram áll rendelkezésre. A gyors válaszidőt igénylő alkalmazásoknál azonban a keleti, nagy keresleti központok továbbra is fontosak maradnak.
Adatközpontok mint rugalmas fogyasztók és a megújulók felszívása
Az új energetikai architektúrák, az akkumulátoros tárolás és az intelligens ütemezés révén az adatközpontok rugalmas fogyasztókká válhatnak. Nem azonnali feldolgozást igénylő feladatok átcsoportosíthatók a megújuló termelés bőséges időszakaiba vagy az alacsonyabb áramárak idejére, míg a valós idejű szolgáltatásokat nyújtó központok a nagy keresleti zónák közelében maradnának. Ez lehetővé tenné, hogy az adatközpontok aktív elemei legyenek a kínai áramrendszernek, többek között azzal, hogy felszívják a túlkínálatos régiókban kényszerűen korlátozott megújuló termelést.
A tanulmány előrejelzése szerint az adatközpontok zöldáram-igénye 2060-ig folyamatosan nőni fog, ugyanakkor a szén-dioxid-kibocsátásuk várhatóan már 2035-ben tetőzhet a megújulók térnyerése miatt.
Szakértői megjegyzés
Wanting Zhao, a Wood Mackenzie Ázsia–csendes-óceáni áram- és megújulóenergia-kutatásának elemzője szerint a megbízható, versenyképes árú és alacsonyabb kibocsátású áramhoz való hozzáférés egyre inkább meghatározza majd, hol és hogyan épül az új adatközpont-kapacitás.
Miért számít ez?
A tanulmány által felvázolt átállás egyszerre befolyásolja a technológiai beruházások földrajzát, a helyi hálózati fejlesztéseket és a kínai energiarendszer kibocsátási pályáját. A döntéshozóknak és befektetőknek mind az energia-, mind az informatikai oldalról szem előtt kell tartaniuk a hálózati korlátokat, a megújulók területi eloszlását és a késleltetés-érzékenységet, amikor új adatközpont-projekteket terveznek.
(Kép: illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images)
