A Portfolio Patrik Jonssonnal, az Eli Lilly and Company (Lilly) Lilly International elnökével készített interjút Milánóban, a Lilly által rendezett State of Health – The Milan Dialogue esemény kapcsán. Jonsson 1990-ben csatlakozott a Lillyhez Svédországban; azóta vezetett több régiót és üzletágat, többek között a skandináv, olasz és japán piacokat, valamint a Lilly USA-t, a globális ügyfél-irodát és a Lilly Cardiometabolic Health-t. Jelenleg az Egyesült Államokon kívüli műveletek (a „világ többi része”) tartoznak hozzá.
Mivel telik az ideje, milyen a szerepe?
Jonsson elmondta, hogy idejének nagy részét külföldi utazások töltik ki: jelenleg például az EASD (European Association for the Study of Diabetes) konferencián vesz részt, hogy tudományos eredményeket, klinikai közösséget és betegérdek-képviseleteket hallgasson meg. Nagy hangsúlyt fektet a döntéshozókkal folytatott párbeszédre is, hogy az új, innovatív gyógyszerekhez való hozzáférés érdemi módon megvalósulhasson a gyakorlatban.
Vezetői tapasztalatok: kultúrák és módszerek
Jonsson karrierje során számos kultúrában vezetett csapatokat; tapasztalata szerint a vezetés alapvető elemei – elismerés, konstruktív visszajelzés, mentorálás – mindenütt hasonlóak, ám a megnyilvánulás módját a helyi kultúrához kell igazítani. Olaszország után különösen a japán kultúra volt eltérő élmény, de a vezetői hitelesség megőrzése mindenütt alapfeltétel.
Mely európai rendszerek szolgálhatnak modellként a kardiometabolikus ellátásban?
Jonsson Franciaországot és Svájcot említette ki kiemelkedő példaként. Szerinte ezek az országok jól kezelik az elhízást mint krónikus betegséget: a megelőzést, a korai felismerést és a hozzáférést politikai prioritássá tették. Analógiaként a 2-es típusú cukorbetegség ellátásából vett megközelítést említi: a cél a betegek hosszú távú kilátásainak javítása a modern kezelések biztosításával.
Mit tehetne Magyarország ezekből a tapasztalatokból?
Jonsson szerint több, egyidejű lépés szükséges:
- formális, jogi vagy egészségpolitikai deklaráció arról, hogy az elhízás krónikus betegség; ez az alapja a további intézkedéseknek;
- széleskörű edukáció mind az egészségügyi rendszeren belül, mind a lakosság felé, hogy megváltozzon a szemlélet (az elhízás nem pusztán akaraterő kérdése, hanem biológiai, genetikai és környezeti tényezők eredménye);
- a megelőzés, a korai rizikóazonosítás és a már kialakult betegség kezelése egyaránt fontos;
- az egészségügyi finanszírozásnál figyelembe kell venni a hosszú távú költségeket és nyereségeket: a rövid távú kezelési költségek mellett a későbbi szövődmények, kórházi ellátás, munkaképesség-csökkenés és termelékenységvesztés költségei is számítanak.
Jonsson rámutatott: gyakran rossz ösztönzők és szegmentált döntési keretek nehezítik a reális, hosszú távra gondoló döntések meghozatalát.
Az innováció értékelése: több mint a közvetlen költség
A milánói párbeszédben hangsúlyosan felmerült, hogy az innováció finanszírozhatóságát nem csupán a közvetlen gyógyszerkiadások alapján kell megítélni, hanem az alapján is, hogy mekkora tényleges egészségnyereséget hoz és hogyan hat az ellátórendszer egészére. A kockázatmegosztás, a kezelési adatok követése és a szervezettebb betegellátás mind eszközök lehetnek az új megoldások bevezetésének támogatására.
Kik a kulcsszereplők?
Jonsson szerint a változás érdekében több szereplőt kell bevonni: a betegeket és szolgáltatókat, hogy az elismert változás ténylegesen javítson az életeken; a döntéshozókat, kormányokat és egészségügyi hatóságokat; valamint a gazdasági és innovációs tárcákat is, hiszen az egészségi állapot javítása nem csak egészségügyi, hanem gazdasági és társadalmi érdek is.
Az ellátási modellek korszerűsítése és a digitalizáció szerepe
Jonsson emlékeztetett, hogy sok mai egészségügyi rendszer az 1970–1980-as évek akut ellátásra épülő modelljére alakult ki, miközben ma a krónikus betegségek és a digitális lehetőségek másfajta működést igényelnek. A szolgáltatási modelleknek tükrözniük kell a jelenlegi tudományos bizonyítékokat, a krónikus betegek szükségleteit, és ki kell használniuk a technológia, különösen a digitalizáció és az AI adta lehetőségeket.
Mesterséges intelligencia: még csak az út elején, de potenciálisan nagy hatással
Jonsson szerint az AI alkalmazása az egészségügyben még gyerekcipőben jár, de több jövőbe mutató területet lát:
- az AI segíthet korai hatásmechanizmusok azonosításában, ami különbséget tehet a kielégítetlen orvosi igények terén (a Lilly tavalyi bejelentésében említett együttműködés az NVIDIA-val erre példa);
- az AI alkalmas lehet arra, hogy megtalálja azokat a központokat, amelyek hatékonyak a klinikai vizsgálatokba való betegbevonásban, ami felgyorsíthatja a III. fázisú vizsgálatok betegrecruitálását;
- az AI-t használhatják a szabályozói dokumentációk és válaszok előkészítésében, ami egyszerre több piacra történő benyújtást gyorsíthatja, és így a kisebb piacok pácienseihez is korábban juthatnak el a gyógyszerek;
- a rendszer szintjén az előszűrések és digitális előkészületek javíthatnák az orvos-beteg találkozók hatékonyságát.
Mi tartja meg egy vállalatnál több mint három évtized után?
Jonsson három plusz egy okot nevezett meg: a küldetés (emberek életének jobbá és hosszabbá tétele), az értékek (tisztelet, integritás, kiválóság), az emberek (elkötelezett kollégák), és a kielégítetlen betegigények, amelyek kutatásra ösztönöznek. Kiemelte, hogy a Lilly árbevételének közel 25 százalékát fordítja vissza kutatás-fejlesztésre, és több mint három évtizede kutatják például az Alzheimer-kórt, ami hosszú és nehéz út volt az áttörésekig.
Összegzés
Patrik Jonsson szerint az elhízás krónikus betegségként való elismerése, a széleskörű edukáció, a korai beavatkozás és a rendszerszintű finanszírozási megközelítések együttesen szükségesek ahhoz, hogy a tudományos áttörésekból valós betegeredmények legyenek. Franciaországot és Svájcot említi példaként, és hangsúlyozza az AI és a digitalizáció gyakorlati alkalmazásának lehetőségét a korábbi diagnosztikában, a klinikai vizsgálatok gyorsításában és az adminisztráció egyszerűsítésében. Változást azonban döntéshozói elköteleződés, integrált politikai párbeszéd és a finanszírozási rendszerek hosszú távú szemlélete nélkül nem várhatunk.
