Az Európai Bizottság hét nagyméretű mesterségesintelligencia-számítási központ, úgynevezett gigafactory megvalósítását tervezi. Ezek a központok kutatók és startupok számára biztosítanának elegendő számítási kapacitást nagy nyelvi modellek és más fejlett AI-rendszerek betanításához.
Mennyi pénzről van szó és ki áll be
A 27 tagállamból 18 vállalt eddig pénzügyi hozzájárulást, összesen körülbelül 3 milliárd euró értékben; kilenc tagállam egyelőre nem kötelezte el magát. Magyarország a helyreállítási és ellenállóképességi eszközből (Recovery and Resilience Facility, RRF) biztosítja részvételét, és 500 millió eurós hozzájárulást vállalt.
A tagállami felajánlások nagysága jelentősen eltér:
- Németország a legnagyobb nemzeti elköteleződést tette: Berlin további 800 millió eurót különített el, így a teljes német hozzájárulás eléri az 1 milliárd eurót.
- Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország egyenként 200 millió eurót szánna nagyobb központokra.
- Franciaország, Dánia, Lengyelország és Csehország egyenként 100 millió eurót javasolna kisebb gigafactory-projektekre.
- Svédország 50 millió, Litvánia pedig mindössze 1 millió eurót vállalt regionális alprojektekre.
Ugyanakkor több tagállam, köztük Hollandia, a feszes nemzeti költségvetéseket jelölte meg okaiként, hogy jelenleg nem tudnak több tíz- vagy százmillió eurós, hosszú távú kötelezettséget vállalni.
Finanszírozási mechanika és kockázatcsökkentés
A program lényege, hogy az uniós és tagállami közpénz csak részben fedezi a beruházásokat: a közszféra hozzájárulása legfeljebb a teljes költség 35 százaléka lehet, a fennmaradó részt magánbefektetőktől várják. A tagállamoknak előre el kell kötelezniük magukat arra, hogy a létrejövő központok kapacitását később megvásárolják, ezzel garantált ügyfélként csökkentik a magánbefektetők kockázatát.
Ez a modell azért szükséges, mert az európai projektek versenyhátrányból indulnak az Egyesült Államokkal szemben, ahol nagy techvállalatok — például az OpenAI, az Anthropic vagy Elon Musk xAI-ja — jelentős magánberuházásokkal építik ki adatközpontjaikat. Ezen felül Európában a magasabb energiaárak és a hosszabb engedélyezési eljárások is rontják a beruházások várható megtérülését.
Ütemterv és összegszerkezet
Az Európai Bizottság várhatóan 2027 elején választja ki a hét nyertes projektet. A kiválasztott központok első körben 100–200 millió eurós uniós támogatást kaphatnak, később pedig további 400–800 millió eurós támogatási csomagokra lehet számítani. A tényleges tagállami kifizetések a tervek szerint csak a központok működésének elindulásakor kezdődnének, várhatóan 2028 körül, és több évre elosztva jelennek meg a nemzeti költségvetésekben.
Miért fontos ez és milyen vitákat vet fel
A gigafactory-program az uniós iparpolitika egyik próbája: siker esetén mérsékelheti az EU lemaradását az amerikai AI-infrastruktúra mögött, sikertelenség esetén viszont azok az országok, amelyek most nem vállalnak finanszírozást, lemaradhatnak az AI-fejlesztések központjától. A vita tehát nem csupán a projektek elnyeréséről szól, hanem arról is, hogy az EU képes-e elegendő és gyors köz- és magántőkét mozgósítani a szükséges léptékű infrastruktúra megteremtéséhez.
Összegzés
Az Európai Bizottság nagy lehetőséget lát a hét gigafactory létrehozásában, de a tagállami elköteleződés eltérő mértéke, a finanszírozási modell és a piaci verseny nehézségei döntőek lesznek abban, hogy az EU mennyire lesz képes felzárkózni az amerikai AI-óriásokhoz képest. A projektek kiválasztása 2027 elején várható, a működés és a nemzeti kifizetések pedig körülbelül 2028-tól kezdődhetnek meg.
