A biztosítótársaságok és jogi szakértők egyre komolyabban vizsgálják, milyen felelősségi és biztosítási következményekkel járhatnak a „ügynökszerű” (agentic) mesterségesintelligencia-rendszerek által előidézett kárigények. A Financial Times cikke szerint nő az aggodalom amiatt, hogy egyes esetekben vállalati vezetők — például az OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman, vagy az Anthropic vezérigazgatója, Dario Amodei — felelősségre vonhatók lehetnek a cégeik modelljei miatt keletkező károkért.
Milyen események indították el a vizsgálatot
Több incidens, köztük az OpenAI-hoz kapcsolódóan említett Hugging Face elleni hackelés, arra késztette a biztosítókat és jogi tanácsadóikat, hogy megvizsgálják: ők viselik-e végül a perek és a kártérítések terheit. Az Aon biztosításközvetítő több mint 300, mesterséges intelligenciával összefüggő jogi ügyet elemezve arra jutott, hogy a biztosítók különböző biztosítási termékek alapján is fizetésre kötelezhetők lehetnek, többek között vállalati bűncselekmény, szellemi tulajdon, médiafelelősség, kiberbiztonság és technológiai szakmai felelősségbiztosítások terén.
Vezetői felelősség és D&O-biztosítások
Iparági szereplők szerint az AI-laborok vezetői személyesen is perelhetők lehetnek a modellek működéséért, ami a „directors and officers” (D&O) biztosításokat is érintené, hiszen ezek kifejezetten a vezetőket védik a döntéseik vagy nyilatkozataik miatt indított pereknél. Tim Rayner, a Verisk brit kockázatvállalási és kárrendezési vezetője szerint például a Hugging Face-ügyért végső soron az OpenAI vezérigazgatója lehet a felelős, mert szerinte a cégnél hiányzik a megfelelő ellenőrzés; ha létezik D&O-kötelezettség, az OpenAI a Sam Altmant érintő jövőbeli perekből eredő veszteségek fedezésére igényt nyújthatna be a kötvény alapján.
Más biztosítók és jogi tanácsadók hangsúlyozták, hogy bár elméletben D&O-igényekben az AI-vezetők felelősségre vonhatók, az efféle ügyeknek nincs precedense, és a bíróságok még nem vizsgálták át ezeket a kérdéseket. Aaron Le Marquer, a Stewarts ügyvédi iroda biztosítottak jogvitáival foglalkozó csoportjának vezetője szerint a részvényesek akkor indíthatnak keresetet az igazgatók ellen, ha bizonyítható, hogy a kockázatok nem megfelelő kezelése kárt okozott a cégnek. Kevin Kalinich, az Aon digitális kockázatokra szakosodott alkusza rámutatott, hogy a kereset erőssége attól is függne, hogy a vezető „ésszerű üzleti mérlegelés” alapján járt-e el a nyilvános kijelentéseiben és a cég irányításában.
Nem egyértelmű amerikai bírósági gyakorlat
A Hiscox vezérigazgatója, Aki Hussain szerint még túl korai megmondani, hogyan kezelnénk az amerikai bíróságokon az AI-ügynökök felelősségét; szerinte bármilyen jogalapon indulhat kereset, függetlenül attól, milyen biztosítás áll rendelkezésre. Az OpenAI és az Anthropic a cikk megjelenéséig nem válaszolt az FT megkeresésére.
A laborok saját kockázatfelismerése
Mindkét nagy labor a közelmúltban tájékoztatta a befektetőket arról, hogy termékeik nagy léptékű károkat is okozhatnak. Az OpenAI Preparedness Frameworkje „severe harm” (súlyos kár) kockázatát említi frontier AI-képességek kapcsán, külön kitérve olyan területekre, mint biológiai és kémiai képességek, kiberbiztonság, önfejlesztés, autonóm replikáció és a biztosítékok aláásása. Az Anthropic Responsible Scaling Policyje és Transparency Hubja pedig „catastrophic risks” (katasztrofális kockázatok) kezeléséről ír, rendszeres kockázati jelentéseket és a modellek katasztrofális képességeinek értékelését említve. Az Anthropichez kötődő befektetők szerint a cég tőzsdei kibocsátási tájékoztatójában előfordulhat, hogy technológiája „az emberiséget fenyegető egzisztenciális kockázatokat” rejthet.
Már zajló és jövőbeni perek típusai
A vezetők elleni keresetek mellett a biztosítók arra is készülnek, hogy közvetlenül az AI-laborok ellen is indíthatnak perek — ilyenek lehetnek termékfelelősségi, algoritmikus diszkriminációs, adatvédelmi vagy akár jogellenes halálokozásra hivatkozó igények. Az Anthropic szerzőkkel kötött, 1,5 milliárd dolláros egyezsége (Class Action Settlement Agreement) júliusban kapott végleges bírósági jóváhagyást egy olyan csoportos perben, amelyben szerzők állították, hogy engedély nélkül használták fel műveiket a modellek betanításához.
Aaron Le Marquer szerint azok a cégek, amelyek rendszereit AI-ügynökök törték fel, még pénzügyi veszteség esetén is nehezen tudják a modellfejlesztőket bíróság elé citálni, mivel egyértelmű, az online tér használatát szabályozó felelősségi jogszabályok még nem alakultak ki. Hozzátette azonban, hogy a Meta közelmúltbeli, gyermekvédelmi és közösségimédia-függőséggel kapcsolatos mulasztások miatt kötött, közel 18 milliárd dolláros egyezsége (New York-i főügyészség szerint legfeljebb 17,1 milliárd dollár kifizetése lehet) mintát adhat a jogi felelősség megállapításához az online térben.
Analógiák és várakozások
Le Marquer felvetése szerint az emberi kontrollon kívül, együttműködve hackelést végrehajtó autonóm ügynökök „raja” hasonló következményeket okozhat, mint egy olajszennyezés, ami a nyilvánosság részéről igényekhez vezethet az AI-cégek ellen. A szakértők azt várják, hogy az AI-laborok ellen indított perek mintája részben azokat az eljárásokat és precedenseket követi majd, amelyek korábban a környezetvédelmi, dohányipari és gyógyszeripari perek esetében jöttek létre.
