Austan Goolsbee, a Federal Reserve Bank of Chicago elnöke arra figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia (AI) beruházási hullámához köthető infláció „kilép a saját sávjából” és kezd átterjedni a gazdaság olyan részeire is, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak az adatközpontokhoz. A Semafor műsorában elmondta: egyre inkább aggódik amiatt, hogy ez „egyszerű, régi iskola túlhevülés” – azaz a túlzott kereslet generál szélesebb körű áremelkedést.
Mely tételek drágultak és miért számít
Goolsbee kiemelte, hogy jelentősen emelkedtek a föld-, az áram- és a vízárak, a kivitelezési költségek és az adatközpontokban használt elektromos komponensek ára. Ezek a drágulások eddig nem igazán mutatkoztak meg a fogyasztói fájdalompontra (például élelmiszer- vagy fodrászköltségek), de a közgazdászok figyelik, hogyan költik el az AI-ból származó vagyon egyes csoportok — a papíron milliomos technológiai részvényesektől a jobban fizetett építőmunkásokig — a bevételt.
Fed-kormányzó Lisa Cook a múlt hónapban figyelmeztetett „az AI által táplált keresletből fakadó gazdaság-szintű nyomásra”, ugyanakkor úgy vélte, hogy eddig a bumm inkább a kereslet átrendeződését jelenti AI-hoz kapcsolódó ágazatok felé, nem pedig az egész gazdaságra kiterjedő keresletnövekedést. Cook szerint az ilyen, szektor-specifikus áremelkedés elleni kamatemelés „hibának” bizonyulhat.
A monetáris politika korlátai az AI-beruházásoknál
Goolsbee nem tagja annak a döntő bizottságnak (FOMC), amely a kamatokat meghatározza; tag lesz 2027-ben. A közgazdászok jelenleg próbálják eldönteni, milyen arányban felelős a mostani kitartó inflációért (augusztusban 3,4%) a Közel-Keleti háború hatására megemelkedett olajár és mennyire a gazdaságon átívelő felforrósodó kereslet. A szeptemberi inflációs adat a cikk idején a közeljövőben várható.
Goolsbee hangsúlyozta: ha az infláció tartós marad, a Fednek világos feladata van — szükség esetén kamatemelésekkel kell visszafognia a keresletet. Ugyanakkor rávilágított arra is, hogy a legjobb eszköz, a kamatemelés, korlátozottan hatásos lehet az AI-befektetéseket végző „hyperscaler” (nagy adatközpont-üzemeltető) cégeknél, amelyek nem érzékenyek annyira a hitelköltség növekedésére: ezek a vállalatok gyakran erős bevételi lábbal rendelkeznek (például reklámbevételből), és stratégiai okokból hajlandóak magasabb adósságköltséget vállalni.
A kockázat: relatív árazásból általános infláció
Goolsbee elmagyarázta, hogy a jelenlegi helyzet részben a forrásokért — munkaerőért, villamos komponensekért, szakemberekért — folyó versenynek köszönhető: például az építőipari költségek emelkedtek, mert sokszor nincs elérhető villanyszerelő, az alkatrészekre várakozási lista alakult ki, és ezt hajtják az adatközponti beruházások. Ha azonban ez a nyomás nem marad a relatív árrendeződés szintjén, hanem egyre több szolgáltatásra és beruházásra kiterjed, akkor az aggregált túlhevülést jelenthet — ez pedig sokkal nehezebben szüntethető meg, mint egy átmeneti kínálati sokk.
Mi a teendő a Fed részéről?
Goolsbee óvatos volt a korai kommunikációs kötelezettségek („forward guidance”) túlzott használatával szemben, és a Fed „demisztifikálásán” dolgozik, hogy a közvélemény jobban megértse a jegybank feladatát. Kifejtette továbbá, hogy bár a kamatemelés marad a fő eszköz, a transzmisszió hatékonysága megváltozott: ma a jelzálogok nagy része fix 30 éves kölcsön, így a jegybanki alapkamat-emelés kevésbé csapódik le gyorsan a háztartási hitelekre, mint korábban.
Goolsbee szerint ha az infláció tartós lesz, a Fednek határozottan kell cselekednie, de azt is elismerte, hogy a kamatemelés „rántása” a gazdaság többi szereplője számára komoly mellékhatással járhat. Emlékeztetett, hogy a monetáris politika feladata a stabil árak és a maximális foglalkoztatás elérése — nem a tőzsde vagy az állampapír-piacok kedvének szolgálata.
Tágabb vita: technológiai változás, munka és átmeneti költségek
Az interjú során Goolsbee reflektált a szélesebb kérdésre is, hogy az AI milyen hatással lehet a munkaerőpiac szerkezetére. Bár elismerte, hogy az AI felgyorsítja egyes beruházásokat és megváltoztat munkahelyeket, hangsúlyozta a „lump of labor fallacy” (a munka mennyiségének merev állapota) figyelembevételét, és rámutatott: a technológiai változások történelmi tapasztalata szerint a munkaerőpiac alkalmazkodik, bár az átmenet költséges lehet egyes csoportok számára.
Goolsbee arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkapiaci dinamika — például a „low hire, low fire” jelenség — a bizonytalanság jele lehet, és ha tartós lesz, újragondolásra szorul a magyarázat. Ugyancsak megjegyezte: a hypotetikus AI-eltolódás esetén a politikai válaszok, mint az oktatás, átképzés és azok társadalmi költségeinek mérséklése, kulcsfontosságúak.
Összegzés
Austan Goolsbee figyelmeztetése szerint az AI-bumm által táplált kereslet kezd átterjedni a gazdaság tágabb részeire, és ha ez aggregált túlhevüléssé válik, a Fed-nek lépnie kell. Ugyanakkor belátja a monetáris politika határait is, különösen akkor, ha a nagy technológiai cégek kevésbé reagálnak a kamatemelésekre. A döntéshozók továbbra is vitatják, mennyi a szerepe az AI-nak, illetve mennyi a kínálati sokkoknak (például olajár-növekedésnek) a jelenlegi, tartósabb infláció mögött; szeptemberi adatok tovább árnyalhatják a képet.
(Összegzés: interjú- és felszólalásrészletek alapján, Goolsbee, Lisa Cook megjegyzéseivel és a piaci kontextussal.)
