Egy évnyi, MI-vel segített kibertámadásra vonatkozó eseményeket feltérképező vizsgálat szerint az automatizált modellek növelik a támadók veszélyességét, és olyan tevékenységeket tesznek elérhetővé kevésbé képzett szereplők számára, amelyeket a meglévő védelmi keretrendszerek, például a MITRE ATT&CK nem teljesen fognak fel. A vizsgálat 832, 2025. március és 2026. március között tiltott fiókot elemezett.
Mit vizsgáltak és mire jutottak
A vizsgálatban szereplő 832 fiók azok közé tartoznak, amelyeket a kutatók eléggé részletesnek ítéltek az elkövetők technikáinak felméréséhez. Ebből a mintából három fő következtetés emelkedett ki:
- Az ellenséges szereplők MI-t használnak olyan módokon, amelyek növelik a veszélyességüket, különösen a támadási életciklus későbbi, összetettebb szakaszaiban.
- A támadások egyre inkább autonómmá válnak: az MI képes több támadási lépést egymásba fűzni, így a régi módszerek — például a technikák számán vagy a használt platformon alapuló kockázat-meghatározás — kevésbé eredményesek.
- A MITRE ATT&CK keretrendszer nem fedi le teljes mértékben azokat az eszközöket és viselkedéseket, amelyek az MI-vel támogatott támadásokat különösen veszélyessé teszik.
Hogyan teszi veszélyesebbé az MI a támadókat
A leggyakoribb MI-vel támogatott tevékenység a felkészülés volt: a 832 fiók közül 560 (67,3%) alkalmazott MI-t rosszindulatú szoftver írásához vagy ehhez kapcsolódó előkészítő munkához. Kevesebb, de stratégiailag jelentősebb esetben használtak MI-t összetettebb, belső hálózaton végrehajtott műveletekhez: 54 fiók (6,5%) esetében találtak olyan bizonyítékot, hogy MI-t vetettek be lateral movement (oldalirányú mozgás) segítésére.
Az elemzés arra utal, hogy az MI alkalmazása növelte az elkövetők által jelentett kockázatot: az első vizsgált félévben az aktorok 33%-át sorolták közepes vagy annál magasabb kockázati kategóriába; a második félévre ez az arány 56%-ra emelkedett — nagyjából 1,7-szeres növekedés.
Időben eltolódás is megfigyelhető: az MI-használat csökkent azoknál a technikáknál, amelyek hozzáférés megszerzésére irányulnak (például MI-vel segített adathalászat 8,6%-kal csökkent), miközben az MI-t a rendszerben való mélyebb mozgáshoz és felfedezéshez kezdték el nagyobb arányban alkalmazni (például fiókfelfedezés 8,9%-kal nőtt). Ez azt jelzi, hogy az MI nem csak az egyszerűbb, belépést segítő feladatokra korlátozódik, hanem egyre inkább a kompromittált rendszeren belüli tevékenységekhez használják.
Különösen fontos megállapítás, hogy korábban csak magas technikai tudással rendelkező szereplők által végrehajtható „post-compromise” műveleteket az MI immár kevésbé képzett szereplők számára is hozzáférhetővé teszi.
Miért nehezebb ma megítélni egy támadó kockázatát
A hagyományos kockázatértékelés gyakran a használt technikák sokféleségén, az alkalmazott eszközökön vagy a felület típusán alapul. Az elemzés azonban azt mutatja, hogy ezek a jelzők ma kevésbé korrelálnak a valós kockázattal. A legalacsonyabb képzettségű aktorok a mintában átlagosan mintegy 16 különálló technikát használtak, a legmagasabb képzettségűek pedig nagyjából 20-at — a különbség így szűk.
Ugyancsak nem mutatott értelmezhető kapcsolatot az, hogy melyik platformot használták (például Claude Code, API vagy chatfelület) és az aktor kockázati besorolása között. Sokkal jobb jelzőnek bizonyult az, hogy az MI-t az attack life cycle melyik pontján alkalmazták: a magasabb kockázatú aktorok inkább az operációsan megterhelő technikákra — például fiókfelfedezésre, oldalirányú mozgásra és jogosultságszint emelésre — koncentrálták az MI-használatot.
De ez a megkülönböztető jel is gyengülni látszik, mivel az átlagos szereplők is egyre inkább ezeken a későbbi, operatív szakaszokon kezdik alkalmazni az MI-t. A tartósabb különbséget az jelenti, hogy a magasabb kockázatú szereplők milyen „scaffoldingot”, azaz milyen architektúrát építenek a modell köré: ők olyan rendszereket terveznek, amelyek képesek több, egymást követő támadási lépést összehangolni és minimális emberi beavatkozással végrehajtani.
A MITRE ATT&CK keretrendszer hiányosságai
Sok olyan viselkedés, amely a legveszélyesebb szereplőket jellemzi — például az MI használata az egymást követő támadási lépések automatizálására, valós idejű döntések meghozatalára és emberi beavatkozás nélkül történő végrehajtásra — jelenleg nincs külön technikaként rögzítve a MITRE ATT&CK rendszerben.
A tanulmány egyik illusztratív esete egy, 2025. novemberében megzavart államilag támogatott kémművelet volt. Ebben az esetben a támadó Claude Code-ot manipulálta, hogy emberi beavatkozás nélkül próbáljon meg célpontokat feltörni szerte a világon. Ha ezt az esetet MITRE ATT&CK-re leképezték, az aktor 30 technikát használt 13 taktikában, ami számok alapján sok közepes kockázatú szereplővel összehasonlítható. Ugyanakkor a belső kockázat-értékelés a támadást a maximális, 100 pontos kockázati skálára helyezte, mivel a modell autonóm ügynökként működött: parancsokat hajtott végre, sebezhetőségeket használt ki, hitelesítő adatokat gyűjtött és taktikai döntéseket hozott, emberi beavatkozásra pedig csak néhány kulcsponton volt szükség.
Ezt a típusú, „ügynök-szerű” összehangolt működést jelenleg nincs külön ATT&CK azonosítója.
Mit tesznek a kutatók és a modellfejlesztők
A vizsgálat eredményei befolyásolták a modellekbe épített védelmi intézkedéseket: a legképességesebb modelleken kiberbiztonsági védelmeket fejlesztettek és telepítettek, hogy észleljék és blokkolják például rosszindulatú szoftver fejlesztésére irányuló kéréseket vagy tömeges adattaszítási kísérleteket. A szerzők a Verizon 2026-os Data Breach Investigations Reportjában (DBIR) is publikáltak egy részét az eredményeknek, és folynak tárgyalások a MITRE-rel arról, hogyan lehetne az ATT&CK keretrendszert kiterjeszteni az általuk megfigyelt MI-vel támogatott viselkedésekkel.
A Frontier Red Team és a kapcsolódó Project Glasswing keretében gyűjtött adatok és elemzések célja, hogy a védelmi oldalt előre segítse: a kutatók interaktív vizualizációt is közzétettek, amely bemutatja az aktorok által alkalmazott technikákat, és segíthet a védekezőknek felkészülni az MI-vel támogatott fenyegetésekre.
Következtetések
Az MI gyors fejlődése megváltoztatja a támadók és a védekezők eszköztárát egyaránt. A vizsgálat rávilágít, hogy az MI alkalmazása egyre inkább a kompromittált rendszeren belüli, operatív műveletekre terjed ki, és ezzel aláássa a hagyományos kockázat-meghatározás alapjait. A védelemhez ezért nem csak technikai védőintézkedéseket kell továbbfejleszteni, hanem a meglévő keretrendszereket is frissíteni kell, hogy az autonóm, ügynökszerű viselkedést és az MI-vezérelt láncolást is kezelni tudják.
Források és további olvasnivaló
- Frontier Red Team blogbejegyzése és a Project Glasswing beszámolói (részletes elemzések és interaktív vizualizációk).
- Verizon 2026 Data Breach Investigations Report (részben felhasznált eredmények).
