Szentgáli‑Tóth Boldizsár, a K‑Monitor jogásza a szervezet hat pontból álló javaslatcsomagját ismerteti, amelynek célja, hogy növelje a közszféra által használt mesterségesintelligencia‑rendszerek átláthatóságát és elszámoltathatóságát. A cikk rámutat: bár az átláthatóság az utóbbi hónapok közéleti vitáinak központi témája volt — például az Országgyűlés 2026 júniusában elfogadott, a korrupció elleni csomagja nyomán —, kevesebb figyelem irányult arra, hogyan működnek a közigazgatásban alkalmazott algoritmusok és mesterségesintelligencia‑eszközök.
Mi áll a probléma mögött?
A közérdekű adatok és a közbeszerzési dokumentumok részben megmutatják, mennyi közpénz fordult különböző fejlesztésekre, de általában nem árulják el, hogy egy szerződés mögött milyen algoritmus, milyen adatok és milyen elvek alapján hoz vagy segít elő döntéseket. Eközben az állami szervek egyre gyakrabban alkalmaznak olyan rendszereket, amelyek például ügyek előzetes szűrésében, ellenőrzési célpontok kiválasztásában vagy tömeges kamerahálózatok elemzésében vesznek részt.
A cikk kiemeli a gyakorlati példákat: a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal (NAV) évekre visszamenően gépi tanuláson alapuló modelleket használ számla‑, pénztárgép‑ és tranzakciós adatok, valamint közösségi médiás tartalmak elemzésére az ellenőrzések célba juttatásához. A rendőrség Szitakötő nevű rendszere több tízezer kamerát kapcsol össze, és képes arcfelismerésre. Ezeknél nincs nyilvános, részletes leírás arról, milyen adatokkal, milyen logika alapján és milyen emberi kontroll mellett működnek.
A K‑Monitor alapelve: ami nem látható, azon nem lehet számonkérni; ami nem számonkérhető, az előbb‑utóbb visszaélésekhez vezethet. Mivel az uniós mesterségesintelligencia‑rendelet (AI Act) 2024‑es elfogadása után az úgynevezett Omnibusz‑csomag a legkockázatosabb rendszerek uniós adatbázisának bevezetését 2028‑ra tolta, a szervezet szerint Magyarországon nem érdemes várni a nemzeti szabályozás későbbre halasztásával.
A K‑Monitor hat javaslata
-
Egy nyilvános, kereshető regiszter: minden minisztériumnak és háttérintézménynek 90 napon belül be kellene jelenteni, milyen döntést hozó vagy döntést segítő mesterségesintelligencia‑rendszert üzemeltet vagy tervez. A regiszter rendszerenként mutatná meg, ki használja, mire, kiket érint, milyen adatokból dolgozik és hová lehet panasszal fordulni. Az adatközlést egy erre alkalmas hatóság — például a Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság vagy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) — ellenőrizné és bírságolhatna elmulasztás esetén. (A modellre vannak külföldi példák: országos regiszter Hollandiában, városi regiszter Helsinkiben, Észtországban pedig sok állami fejlesztés nyílt forráskódú.)
-
Jog az emberi felülvizsgálathoz: ha mesterségesintelligencia befolyásolta a döntést, a közigazgatási eljárásról szóló törvényt (Ákr.) úgy kellene módosítani, hogy a hatóság írásban közölje: mesterségesintelligenciát használt, ismertesse a döntés főbb szempontjait és azt, hogyan kérhető emberi újraellenőrzés. A javaslat kiterjeszti az ügyfelek jogait és létrehozná egy egyablakos panaszfórumot, valamint javasolja az alapvető jogok biztosának külön felhatalmazását a mesterségesintelligencia‑visszásságok vizsgálatára.
-
Nyilvános működés a mesterségesintelligencia‑szakpolitikát alakító testületnél: a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács — amelyet 2025‑ben hoztak létre — működéséről jelenleg kevés publikus információ áll rendelkezésre (például az alakuló ülésről rövid közlemény jelent meg, a 2026. márciusi ülést egy Facebook‑bejegyzés megemlítette, az ügyrend pedig nem nyilvános). A K‑Monitor szerint törvény kötelezze a tanácsot az ügyrend, naprakész tagság és üléseinek összefoglalói közzétételére, valamint biztosítson rendszeres civil véleményezési lehetőséget.
-
Átláthatóság a beszállítók és szerződések terén: a közbeszerzési adatbázisok jelenleg nem teszik láthatóvá, hogy egy szerződés mesterségesintelligencia‑fejlesztésre vonatkozik‑e. A közbeszerzési törvény módosításával nyilvánossá kellene tenni, ha AI áll a háttérben, és besorolni a rendszert az uniós AI‑rendelet szerinti kockázati szint alapján. A fejlesztésben részt vevők nyilatkozzanak érdekeltségeikről, egyedi fejlesztés esetén a vállalkozó adja át a forráskódot és a teljes műszaki dokumentációt az államnak, vállalva azok nyilvánossá tételét, hogy a közpénzből létrejött rendszerek közvagyonként kezelhetők legyenek.
-
Az információszabadság kiterjesztése az algoritmusokra: az információszabadságról szóló törvény (Infotv.) elve szerint közérdekű adat minden, ami a közfeladatot ellátó szerv tevékenységére vonatkozik, ezért elméletben az AI‑rendszerekre vonatkozó adatok is nyilvánosak lehetnek. A gyakorlatban azonban az Infotv. nem nevezi meg kifejezetten a mesterségesintelligenciát, és sok hivatal nem rögzíti vagy nem ismeri el az alkalmazott rendszereket, így nincs mit kiadni. A javaslat szerint a törvény nevesítse a mesterségesintelligenciát és írja elő, hogy az AI‑val hozott vagy előkészített döntés dokumentációja a hagyományos közigazgatási eljárásokhoz hasonlóan nyilvános legyen, a legfontosabb adatok pedig automatikusan kerüljenek közzétételre.
-
Belső szabályok az „árnyék‑mesterségesintelligencia” kezelésére: sok köztisztviselő már ma is külső, gyakran ingyenes csetbotokat vagy más online AI‑eszközöket használ munkavégzése során a munkáltató tudta nélkül. Ez kockázatot jelenthet személyes adatok, üzleti titkok vagy más érzékeny információk kiszivárgása miatt. A K‑Monitor ezért javasolja, hogy minden közigazgatási szerv fogadjon el belső mesterségesintelligencia‑szabályzatot, amely meghatározza az engedélyezett eszközöket, tiltja bizonyos adatok külső rendszerekbe vitelét, és kötelezővé teszi, hogy minden döntésért egy azonosítható köztisztviselő vállalja a felelősséget és ellenőrizze az algoritmus által készített anyagokat.
Mit lehet tenni most?
A szerző hangsúlyozza, hogy nem kell megvárni a törvénymódosításokat ahhoz, hogy információt kérjünk: ha egy hatóság döntése számunkra nem világos, indokolt rákérdezni, milyen szempontok és eszközök alapján született. Közérdekű adatigényléssel is érdeklődhetünk arról, használ‑e egy szerv mesterségesintelligencia‑rendszert; ebben segítség a KiMitTud oldal, ahol a kérdések és a hatóságok válaszai is nyilvánosak. Adatkezelési jogsérelmek esetén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz lehet fordulni.
Összefoglalás
A hat javaslat egymásra épül: egy regiszter feltárná, hol használ az állam mesterségesintelligenciát; a jogorvoslat és az emberi felülvizsgálat eszközt adna a polgár kezébe; a tanácsok nyilvánossága és a közbeszerzések átláthatósága felfedné, kik alakítják az eszközöket; az Infotv. alkalmazása pedig lehetővé tenné, hogy a gyakorlatban is megismerhetők legyenek ezek az információk, míg a belső szabályzatok a hivatali gyakorlat rejtett részét hoznák felszínre. A K‑Monitor szerint elsőként a regiszter és az emberi felülvizsgálathoz való jog bevezetése lenne a legsürgetőbb, mert az állam már ma is alkalmaz AI‑alapú eszközöket jogi keretek nélkül. A javaslatok célja nem az innováció gátlása, hanem az, hogy a polgár tudja: ki és milyen alapon dönt az ügyeiről, és hogy a mesterséges intelligencia csak akkor szolgálhatja a tisztességes, gyors és átlátható államot, ha működése látható és ellenőrizhető.
