Az MIT Technology Review a Times of San Diego-lal közös "Dying on Camera" vizsgálatban mutatta be, hogyan haltak meg emberek az Egyesült Államok–Mexikó határán felállított, megfigyelő tornyokkal lefedett területek közelében. A cikk szerint több olyan eset is feltárható volt, amikor emberek átsétáltak a mesterséges intelligencia által segített tornyok által felügyelt zónákon, majd a közelben haltak meg, testüket pedig hetekig vagy hónapokig nem vették észre.
A riport által feltárt esetek mögött rendszerhibák állnak: elromlott tornyok, embereket nem észlelő algoritmusok és riasztásokra nem reagáló ügynökök.
Ez a vizsgálat rávilágít egy olyan problémára, amelynek jelentős politikai és költségvetési következményei is vannak: a védelmi cég Anduril által épített, legújabb tornyok környékén is találtak haláleseteket, miközben az Egyesült Államok kormány 1 milliárd dollárt fordít arra, hogy 2034-ig háromszorosára növelje a "virtuális fal" méretét.
A vizsgálat részletei
- A riport készítői csaknem 600 tornyot elemeztek műholdfelvételek és nonprofit szervezetek térképezése alapján; ez azonban kevesebb annál az 800 tornynál, amelyről a kormány azt állítja, hogy ma működik. Ez arra utal, hogy a szerzők számítása, több mint 1 050 haláleset a tornyok közelében, valószínűleg alulbecslés.
- Egyes képviselők reakciója: New Mexico állam képviselője, Sarah Silva szerint egy szövetségi audit indokoltnak tűnik, miután a vizsgálat megmutatta, hogy 2024-ben egyetlen kis sivatagos szakaszon belül több mint 18 ember hunyt el a megfigyelő tornyok közelében.
- A jelentés szerint a Belbiztonsági Határőrség (U.S. Customs and Border Protection, CBP) nem tett közzé átfogó térképet a virtuális fallal lefedett területekről; a külső kutatók és újságírók így csak részleges adatokra támaszkodhatnak.
Mit kellene tennie a CBP-nek? Négy javaslat a riportból
1) Átfogó audit készítése a tornyok közelében történt halálesetekről
A vizsgálat szerint csak egy belső, részletes audit adna pontos képet arról, hogy hány torony működik, mikor állították fel őket, mennyire voltak üzemképesek, és hány haláleset történt a közelükben. Elméletileg a CBP nyomon követi a tornyok telepítésének és működésének adatait, és 2015 óta rendelkezik azzal a képességgel, hogy hatékonyságukat auditálja. Források szerint azonban soha nem hajtottak végre ilyen átfogó vizsgálatot.
2) Javítani kell a migránsok halálának és maradványainak nyomon követését
A jelenlegi rendszer töredezett: nincs olyan nemzeti ügynökség, amely összegyűjtené és közzétenné az összes migránshalálesetre vonatkozó rekordot. A szerzők Texas államból több tucat ügynökség több ezer oldalnyi dokumentumát dolgozták fel, de a kép így is hiányos a közös protokoll hiánya miatt.
- A Border Patrol 2007 óta használja a Border Safety Initiative Tracking System (BSITS) nevű belső rendszert, de csak 2021-ben vezettek be nemzeti szabályokat az adatok bevitelére vonatkozóan. A Government Accountability Office (GAO) 2022-ben és 2023-ban is azt találta, hogy továbbra is hiányos a nyomonkövetés, különösen azoknál az eseteknél, amelyeket nem maga a Border Patrol fedezett fel.
- A CBP 2017 óta működtet egy Missing Migrant Program nevű kezdeményezést a halálesetek megelőzésére; egy április 2025-ös GAO-elemzés szerint a program javította az adatok gyűjtését és követését (pl. 911-hívások, mentések), de nincs stratégia arra, hogyan használják fel ezeket az adatokat a mentések számának növelésére vagy a halálozás csökkentésére. A GAO két javaslatot tett, amelyeket még nem hajtottak végre.
3) Rögzíteni kell, amikor a megfigyelő technológia letartóztatáshoz vezet
A GAO már 2014-ben javasolta, hogy a Border Patrol ügynökei jegyezzék fel, ha egy technológia segítette a fogást; ezt követően a CBP kötelezte az ügynököket ilyen adatok rögzítésére. Azonban a GAO 2017-ben megállapította, hogy a begyűjtött adatok pontatlanok és megbízhatatlanok voltak (például Texasban olyan ügynököket találtak, akik egyes, valójában nem is létező tornyokat százszor megjelöltek).
A CBP azt ígérte, javítja a gyakorlatot, de a riport szerint a gyakorlatban sok ügynök továbbra sem tekinti prioritásnak az ilyen adatrögzítést. Bár a CBP 2022-ben elkészített egy elemzést a tornyok hatékonyságáról, ez nem nyilvános, és korábban, 2021 augusztusában még nem készült ilyen elemzés.
4) Halálesetek vizsgálata mint lehetséges megfigyelési hibák
A riport megállapítja, hogy ha egy ügynök egy határátlépés közben elhunyt személyt talál, nincs követelmény arra, hogy ellenőrizzék: történt-e a haláleset egy torony vagy más megfigyelő eszköz látókörében. Ez azt jelenti, hogy értékes bizonyítékok maradhatnak feltáratlanul, és a migránshalálesetek ritkán kerülnek a virtuális fal potenciális hibájaként kezelésre.
A javaslat szerint a CBP-nek automatikusan ellenőriznie kellene minden migránshalálesetet a saját tornyok adatbázisával szemben, és vizsgálatot indítani azokon az eseteken, amelyek a megfigyelési hatósugárban történtek, hogy kiderüljön, mit észlelt a rendszer, és reagáltak-e rá ügynökök. Jelenleg a tornyok felvételeit rendszerint 30 nap után törlik, hacsak belső vizsgálatot nem indítanak (ami többnyire csak fogvatartás közben történt haláleseteknél történik). A gyors ellenőrzés segíthetne megőrizni a felvételeket és lehetőséget adna a családoknak, kutatóknak és nyomozóknak a vizsgálatra.
Esettanulmányok és következmények
A riport egyik vizsgált helyszíne Új-Mexikóban található, ahol néhány hónapon belül, egymáshoz száz métereken belül több ember halt meg annak ellenére, hogy egy fejlett, AI-t használó torony szemmel láthatóan a közelben volt. Az ilyen ügyek kivizsgálása feltárhatná, hogy a kamera ismétlődően nem érzékelt-e embereket egy adott területen, vagy hogy a riasztásokat ugyan megkapták-e, de az ügynökök miért nem reagáltak.
A riport szerzői szerint csak a posztmortem vizsgálatok adhatnak választ a leggyakrabban feltett kérdésre: a kamerák látták-e az elhunytakat és senki nem jött, vagy egyszerűen senki sem vette észre őket a rendszerben.
Következtetés
Az MIT Technology Review és a Times of San Diego közös vizsgálata olyan strukturális hiányosságokra hívja fel a figyelmet, amelyek a határbiztonsági technológiák gyakorlatában és felügyeletében rejlenek. A szerzők négy konkrét lépést javasolnak a CBP számára: egy átfogó audit, jobb adat- és haláleset-nyilvántartás, a technológiai "asszisztek" rögzítése és a halálesetek automatikus összevetése a megfigyelési infrastruktúrával. Ezek hiányában a virtuális fal gyors bővítése mellett is korlátozott a tudás arról, hogy a rendszer valójában mennyire képes megakadályozni tragédiákat.
