Lovászy László "A humanizmus megújításáról – fejlesztett emberek és humanoid robotok egy szuperöreg társadalomban" című kötete azt állítja, hogy a robotika, a biotechnológia, a mesterséges intelligencia és a demográfiai elöregedés folyamatainak kölcsönhatása már elindult, és 2030–2050 között alapvetően átformálhatja a társadalmak felépítését és működését. A szerző szerint nem érdemes ezeket a jelenségeket külön-külön vizsgálni: az automatizáció, az AI, a géntechnológia és a népességi trendek egymással összefüggve fejtenek ki hatást.
A szerző gondolatmenetének előtörténete
Lovászy demográfiai, technológiai és társadalompolitikai összefüggésekről alkotott gondolatai nem most születtek: 2016-ban a Portfolio.hu-n megjelent első, átfogó írása már jelölte azt a szemléletet, hogy a technológiai fejlődést és a népességváltozást együtt kell értelmezni. Az azóta következő több tucat elemzésében rendszeresen visszatérő tézis, hogy a robotizáció, az AI és a biotechnológia együttesen határozzák meg Európa jövőjét, és például a robotizáció vagy a migráció közül hosszabb távon egyik sem válaszolhat izoláltan a munkaerőpiaci kihívásokra.
A szerző 2012 körüli technológiai gyorsulásra hivatkozva 2017-ben már felvetette a "Homo sapiens conrectus", vagyis a technológiailag fejlesztett ember lehetőségét, valamint azt, hogy az automatizált gazdaság új típusú munkavállalókat, úgynevezett "poszt-reneszánsz polihisztorokat" igényel majd: olyanokat, akik több tudásterületet képesek összekapcsolni.
Szuperöreg társadalom: mit jelent és miért fontos
A demográfiai szakirodalom szerint szuperöreg (super-aged) társadalomnak az számít, amelyben a 65 éves és idősebb népesség aránya eléri vagy meghaladja a 20–21%-ot. Lovászy rámutat, hogy a nyugdíjkorhatár emelése önmagában statisztikai módosítást eredményezhet, de nem oldja meg azt a strukturális problémát, hogy az idősek abszolút száma és gazdasági súlya a fiatalabb korosztályokét meghaladja. Ez a helyzet többek között azt eredményezheti, hogy a gazdaság stabilitását alapvetően olyan társadalmi csoportok munkaképességére kell építeni, amelyek korábban inaktívnak számítottak, és hogy több generáció fog együtt élni, mint a korábbi emberi történelem során bármikor.
A tendencia visszafordíthatatlannak látszik, és a Bain szakértői szerint a világgazdaság kettős nyomás alá kerül. Különösen a korábban erős gazdasági növekedést biztosító országok néznek szembe komoly demográfiai kihívásokkal.
Nemzetközi példák és stratégiai irányok
Japán példáját Lovászy kiemeli: a japán stratégia — a robotika, az AI és a biotechnológia együttes alkalmazásával — azt a célt tűzte ki, hogy a szuperöreg társadalmat versenyképesen tartsa, és 2050-es céldátummal Moonshot Projekt-szerű ambíciókat fogalmazott meg. A 2019-ben a Világgazdasági Fórumon ismertetett Society 5.0 (Társadalom 5.0) koncepció is az emberi életminőséget és az ember–gép kollaborációt helyezi középpontba, meghaladva az ipar 4.0 kereteit.
Kína esetében Lovászy megjegyzi, hogy a mesterséges intelligenciát és robotikát nemcsak a gyorsan elöregedő társadalom strukturális problémáinak kezelése miatt támogatják, hanem stratégiai ipari pozíciójuk fenntartása és erősítése érdekében is — különösen az akkumulátortechnológia területén, amely a hordozható energiaigényű humanoid robotok működését is meghatározza.
A Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR) 2025-ös adataira hivatkozva a könyv megállapítja, hogy 2024-ben ipari robotok tekintetében Kína vezet, ezt követi Japán és az Egyesült Államok; Európában pedig Németország áll az élen. Ugyanakkor az új ipari robotok telepítése 2024-ben jellemzően csökkent az előző időszakhoz képest, Kína kivételével.
Gazdasági és társadalmi következmények, politikai kérdések
Lovászy jelentős közgazdasági kérdésekkel is foglalkozik: idézi Geoffrey Hintont, aki arra a kérdésre, hogy milyen gazdaságpolitika szükséges ahhoz, hogy az AI mindenki javát szolgálja, egyszerűen ezt mondta: "szocializmus". A kötet további gondolatokat tartalmaz olyan szerzőktől, mint John Maynard Keynes, Ray Kurzweil, Yuval Harari, Steven Pinker és Francis Fukuyama.
A könyv fontos kérdése, hogy milyen árat hajlandó a társadalom fizetni a technológiai előrehaladásért, és mit adhat cserébe: mennyiben tartható fenn az ember központi szerepe egy olyan korban, amikor az ember, a munkatevékenység és az ember–gép viszony fogalmai is átalakulnak.
Új fogalmak a kötetben
Lovászy több új kifejezést vezet be és magyaráz meg, többek között:
- Homo sapiens conrectus (fejlesztett ember): biotechnológiai és AI-eszközökkel javított képességű emberi „lépcsőfok”.
- Techno-ortodox humanizmus: a klasszikus humanizmus technológiai realitásokkal ötvözött, új filozófiai irányzata.
- Biotech-szociális forradalom: a biotechnológia és informatika szimbiózisából fakadó társadalmi átalakulás.
- Lilagalléros munkaerő: a kék, fehér és rózsaszín galléros munkák jellemzőit ötvöző, kreatív, AI-val együttműködő új réteg.
- Demográfforradalmárok: aktív idősek, akik politikai és gazdasági erejükkel alakítják a szuperöreg társadalmakat.
- Aszimmetrikus szingularitás: a technológiai fejlődés előnyeinek erősen egyenlőtlen térbeli és társadalmi megoszlása.
Következtetések
Lovászy László kötete sok forrásra támaszkodva alapműként jelöli meg magát azoknak, akik meg akarják érteni, hogyan lehet megőrizni az emberi értékeket és emberközpontúságot egy egyre automatizáltabb világban. A szerző által javasolt "techno-ortodox humanizmus" egyensúlyt keres: nyitottságot a mesterséges intelligencia, a robotika és a biotechnológia lehetőségeire és egyben ragaszkodást az emberi méltóság, autonómia és jogi státusz elsődlegességéhez. Lovászy hangsúlyozza, hogy a technológia célja az ember kiteljesedésének szolgálata legyen, nem pedig az ember meghaladása.
A könyv így egyszerre tudományos elemzés és gyakorlatias gondolatébresztő a társadalompolitikai döntéshozók, kutatók és szélesebb közvélemény számára, akiknek hamarosan döntéseket kell hozniuk arról, hogyan kívánják alakítani a jövő szuperöreg társadalmait.
