A 64. Közgazdász‑vándorgyűlés egészséggazdasági szekciójában az egészségipar digitalizációjának jelenét és jövőjét vitatták meg. A kerekasztal‑beszélgetés résztvevői voltak Péntek Márta, az Óbudai Egyetem egyetemi tanára, az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács elnöke és az Országos Doktori Tanács alelnöke, valamint Kincses Áron, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. A beszélgetést Gulácsi László, az Óbudai Egyetem egyetemi tanára, a szakosztály elnökségi tagja moderálta.
A globális piac mérete és a beszélgetés vezérszáma
A kerekasztal kiindulópontja egy előrejelzés volt: a digitális egészségipar eszközeinek – ideértve az orvostechnikai eszközöket, képalkotó berendezéseket, diagnosztikai eszközöket, laborokat, implantátumokat, valamint a vérnyomásmérőtől az inzulinpumpáig terjedő mindennapi eszközöket – globális bevétele 2035‑re várhatóan 700–800 milliárd dollárra nő. A résztvevők szerint ez a terület várhatóan meghaladja majd az autóipar méretét, és gyorsan bővülő, tartós piaci igényt takar az elöregedő társadalmak és a krónikus betegségek növekvő prevalenciája miatt.
A „medical device lag”, a profit‑ és health‑lag problémája
A panel hangsúlyozta, hogy az egészségügyben a digitalizáció lassabban épül be a gyakorlatba, mint más szektorokban. A kutatástól a piaci bevezetésig tartó hosszú idő, a „medical device lag” nem csak finanszírozási kockázatot jelent a fejlesztők számára, hanem „profit lag”‑ként is mérhető bevételkiesést okoz, továbbá „health lag”‑ként egészségveszteséget és életminőség‑romlást eredményez. E problémák hátterében klasszikus információs aszimmetria áll, amely különösen érvényesül az AI‑vezérelt orvostechnikai eszközök piacán.
Magyarország számai a KSH szerint
Kincses Áron a Központi Statisztikai Hivatal adataira támaszkodva ismertette a hazai helyzetet:
- Magyarországon a teljes egészségügyi kiadás a GDP mintegy 6,5 százalékát teszi ki, míg az uniós átlag meghaladja a 10 százalékot.\
- A kiadások nagyjából háromnegyede államháztartási forrásból származik, a fennmaradó rész a háztartásoké.\
- A tágabb értelemben vett egészségiparban (gyógyszergyártás, elektronikai orvosi berendezések és klasszikus orvosi eszközök együtt) körülbelül 2 200 hazai vállalkozás mintegy 35 000 alkalmazottat foglalkoztat, és összesen körülbelül 2 000 milliárd forintos árbevételt ér el.\
- Az uniós szinten az ágazat évi hozzávetőleg 500 milliárd eurós bevételt termel; a gyógyszeriparban mintegy 4 000, az elektronikai orvosi berendezéseknél 1 800, a klasszikus orvostechnikai eszközöknél pedig 63 000 vállalat működik.\
- A magyar iparágra erős koncentráció jellemző: a top 20 cég adja az árbevétel 87 százalékát.\
- A magyar orvostechnikai gyártás exportorientált: a hazai gyártású eszközök 87 százaléka exportra kerül, és az egészségipar külkereskedelmi többlete a magyar teljes termékkülkereskedelmi többlet mintegy negyedét adja.\
- A gyógyszeripari kutatás‑fejlesztés GDP‑arányosan az EU harmadik legerősebbje.
E számok rávilágítanak arra, hogy bár vannak kiemelkedő pontok (magas exportarány, erős gyógyszeripari K+F), a hazai egészségügyi kiadások aránya elmarad az uniós átlagtól, és az ágazat szerkezete koncentrált.
A társadalmi adaptáció és a digitális egészségműveltség
Péntek Márta bemutatta egy többéves, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap (TKP‑2021‑NKTA‑36) támogatásával lezajlott kutatás eredményeit. A vizsgálat szerint minden késedelem tényleges egészségveszteséggel jár; továbbá rávilágítottak arra, hogy a szabályozás – különösen az uniós Medical Device Regulation 2017‑ben megjelent, 2021‑től hatályos szabályozása – csak viszonylag későn kezdte meg a szükséges klinikai vizsgálati, adatgyűjtési és kiberbiztonsági rendszerek kiépítését, miközben a lakosság korábban többet feltételezett ezek meglétéről.
A kutatás feltárta azt is, hogy a beültetett eszközzel élő páciensek jellemzően keveset vagy semmit sem kaptak tájékoztatásként az eszköz használatáról, kontrollokról vagy veszélyjelekről, és mivel sok implantátumnál nincs rendszeres orvosi kontroll olyan szinten, mint egy gyógyszernél, problémák csak évtizedek múltán derülhetnek ki.
Egy, az Óbudai Egyetem és a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájával közösen végzett felmérés 150 cukorbeteg gyermek és családja bevonásával azt igazolta, hogy a digitális egészségműveltség (digital health literacy) és a szülők technológiai nyitottsága növeli az inzulinpumpa és vércukorszenzor használatát, még akkor is, ha ezek társadalombiztosítási finanszírozása adott. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) esetében pedig a társadalmi adaptáció gyorsulását mutatják a számok: 2019‑ben a lakosság 76 százaléka nem hallott róla, 2024‑re viszont 60 százalék már valaha használta, és 49 százalék használta az elmúlt 12 hónapban.
Technológia „kiszabadulása”, sztenderdek hiánya
A résztvevők szerint az orvostechnikai eszközök immár nem csak az intézmények falain belül működnek: hordozható eszközök otthon, munkahelyen vagy játszótéren is használatosak, miközben a gyártók egyre inkább integrált adat‑ökoszisztémákat és szolgáltatásokat kínálnak a szimpla készülékek helyett. Ez az ipar 4.0‑ról az ipar 5.0 felé tartó átmenettel párhuzamos folyamat a Healthcare 5.0 irányába.
Kincses Áron felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi osztályozási rendszerek (amelyekre a hazai TEÁOR is épül) nehezen követik az olyan új területeket, mint a bionika vagy a genomika, ami megnehezíti ezek statisztikai mérését. Kérdésként merült fel, hogy van‑e Magyarországnak ma elfogadott, naprakész jövőképe vagy stratégiai dokumentuma az egészségiparról; a beszélgetés során elhangzott, hogy ilyen dokumentum talán 2004‑ben létezett utoljára.
Mire van szükség a fejlődéshez: interdiszciplinaritás és állami koordináció
A panel egyetértett abban, hogy a siker kulcsa az interdiszciplináris együttműködés: mérnökök, statisztikusok, AI‑szakemberek, klinikusok, egészségügyi közgazdászok és pszichológusok korai fázisban történő közös munkája szükséges, kiegészítve egyértelmű állami vízióval, stratégiai iránnyal és finanszírozási keretekkel. A hangsúly nem pusztán a nagyszámú adaton volt, hanem az elegendő, megfelelő minőségű adaton egy integrált adat‑ökoszisztéma kiépítéséhez, amely a Healthcare 5.0 működését támogatja.
Péntek Márta rámutatott, hogy a felelősség bizonyos része az innovátorokra hárul, mivel a radikálisan új technológiák esetén gyakran nincs bevált értékelési módszertan: a fejlesztőknek kell módszertant kialakítaniuk és validálniuk szakértők bevonásával, megfelelő adatokat gyűjteniük és bizonyítaniuk a termék hasznosságát a döntéshozók és a társadalom felé.
A résztvevők szerint a klinikai területek közül azok járnak majd élen, amelyek legkorábban nyitnak a mérnökökkel, AI‑szakemberekkel és egészség‑gazdaságtani szakértőkkel való együttműködésre: ők előnyhöz jutnak a piacra lépésben és a társadalombiztosítási befogadásban.
Záró gondolatok
A kerekasztal résztvevői hangsúlyozták, hogy Magyarország csak akkor tud nagyobb szeletet hasítani a globális, több százmilliárd dolláros digitális egészségügyi piacból, ha a felsőoktatás, a Központi Statisztikai Hivatal és a különböző szakmák tartós, működő hálózatokban működnek együtt egy egyértelmű állami vízió és finanszírozás mellett. A beszélgetés rávilágított azokra a strukturális, szabályozási és társadalmi kihívásokra, amelyek megoldása nélkül a Healthcare 5.0 előnyei nehezen hasznosíthatók teljes mértékben Magyarországon.
