Az Egyesült Államok kormányzati közösségi médiafiókjain pro‑AI mémkampány jelent meg, amely az „effective altruist” (hatékony altruista) megnevezést sértőként használja, miközben a Trump‑kormányzat továbbra is laza szabályozási megközelítést támogat a fejlett mesterséges intelligencia (MI) ügyében.
A kampány részeként olyan képek bukkantak fel, amelyeken például egy örömujjongó Donald Trump látható, illetve a „Americanism, Not Effective Altruism!” felirat; ilyen posztok megjelentek az X‑en a Pentagon fiókjáról. A Federal Communications Commission (FCC) egy, a vadnyugatot idéző grafikát tett közzé „Choose the Frontier — Never Doom.” felirattal. A Centre for Effective Altruism által működtetett fiók egy ilyen posztra reagálva annyit írt: „Thanks for the mention.”
Egy, az MI‑politikában dolgozó, effective altruisthoz kapcsolódó személyként említett forrás a Semafornak úgy nyilatkozott: „Ez az EA‑nak (effective altruism) az egyik legjobb reklámja az elmúlt években.”
Miért fontos ez?
Nem minden MI‑biztonsági szakértő vagy aktivista az effective altruism mozgalomhoz tartozik, és a különböző csoportok céljai, finanszírozása és tagsága jelentősen eltérhetnek. A hétköznapi emberek közül sokan, akik aggodalmat éreznek az MI irányával kapcsolatban, valószínűleg nem is ismerik az effective altruism fogalmát, így a kifejezés sértőként való használata hosszú távon nem biztos, hogy hatékony üzenet a kormányzati kommunikáció számára.
A kampány kontextusát tovább árnyalja, hogy Donald Trump egyre inkább azon az állásponton van, hogy az MI‑cégek maguk képesek lesznek szabályozni tevékenységüket, míg e nézettel egyre kevesebben értenek egyet.
Michael Kleinman, a Future of Life Institute amerikai politikai vezetője (akitől az intézet nem tekinti magát effective altruist szervezetnek) azt mondta: „Hiba lenne skatulyázni az újonnan felbukkanó pro‑ember mozgalmat.” Kleinman szervezete segített lebonyolítani a héten tartott Pro‑Human Summitot, amelyen részt vett többek között Sen. Bernie Sanders, I‑Vt., és a korábbi Trump‑tanácsadó Steve Bannon is. Kleinman szerint „világossá vált, hogy az MI‑kockázatok iránt aggódó koalíció rendkívül széles.”
A történés tehát nem csupán propagandapróba; a felvetett kérdések — kiket céloz meg a kormányzati kommunikáció, milyen üzenetekkel, és mennyire hatékony ez a stratégia hosszú távon — relevánsak azok számára, akik az MI szabályozásának és társadalmi elfogadásának alakulását figyelik.
