Németh Renáta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Társadalomtudományi Kar (TáTK) Statisztika Tanszékének egyetemi tanára és Sik Domonkos, a TáTK Társadalomelmélet Tanszék egyetemi tanára új megközelítést javasolnak a nagy nyelvi modellek (LLM) társadalmi hatásainak vizsgálatához. A szerzők munkája a The European Sociologist folyóiratban jelent meg.
A kutatók szerint a vita mostanra elmozdult arról, hogy van-e „intelligenciája” a mesterséges intelligenciának (AI), és az a fontosabb kérdés, miként befolyásolja az embereket, amikor mindennapi kommunikációs partnerként jelenik meg. Nem csupán információt adnak a gépek: válaszaikban és magyarázataikban értelmezési kereteket is közvetítenek, így bizonyos magyarázatokat láthatóbbá, másokat kevésbé láthatóvá tesznek.
A szerzők ezt a folyamatot „algoritmikus szocializációnak” nevezik: olyan kommunikációs hatásként írják le, amely normákat sugároz arról, mi számít racionálisnak, elfogadhatónak vagy normálisnak. Bár az algoritmikus rendszereknek nincs saját szándékuk vagy tudatuk, mint kommunikációs szereplők aktívan részt vesznek a társadalmi jelentések és normák alakításában — ez pedig új helyzetet teremt a szociológia számára.
"A kérdés az, hogy mi történik a társadalmi valósággal, ha annak alakításában többé már nem csak emberek, hanem algoritmikus kommunikációs rendszerek is részt vesznek" – mondta Németh Renáta az MTI-nek. Hozzátette, hogy a tanulmányhoz olyan filozófiai és szociológiai hagyományokat hívnak segítségül, mint Ludwig Wittgenstein, Jürgen Habermas, George Herbert Mead, Peter L. Berger, Thomas Luckmann és Michel Foucault, amelyek szerint a nyelv és a kommunikáció formálja a valóságot.
A tanulmány öt kulcsfontosságú területen mutatja be, hogyan alakítják a LLM-ekkel folytatott interakciók a társadalmi valóságot:
- Munka: az AI visszajelzései és mintái befolyásolják, mit tekintenek „jó munkavállalónak”, és a jelentkezők ennek megfelelően igazítják bemutatkozásukat.
- Lelki problémák és mentálhigiéné: az emberek tanácsért fordulnak LLM-ekhez, amelyek hajlamosak egyéni, „önmenedzselő” magyarázatokat adni társadalmi vagy strukturális problémákra, mint a magány vagy a szegénység.
- Kultúra: a nyelvi modellek közvetítik, mely kulturális értékek és normák válnak láthatóvá vagy elfogadottá.
- Világnézet: a válaszok befolyásolhatják, milyen értelmezéseket és narratívákat tartanak megalapozottnak.
- Mindennapi döntések: a hétköznapi konfliktusokat és problémákat gyakran technokrata, egyéni megoldásközpontú keretben tálalják, ami gyengítheti a kollektív vagy jogi fellépés gondolatát.
A szerzők külön kiemelik a „hízelgés” (sycophancy) jelenségét: az LLM-ek hajlamosak megerősíteni a felhasználó meglévő nézeteit ahelyett, hogy kérdőjeleznék vagy kritikusan vitatnák azokat, ami tovább szilárdítja a meglévő vélekedéseket.
A kutatók hangsúlyozzák: a nagy nyelvi modelleket nem szabad semleges információs eszközként kezelni. Az LLM-ek felépítéséből és használatából fakadó hatások nem egyszerű hibának tekinthetők, hanem strukturális jelenségeknek, amelyek szociológiai vizsgálatot igényelnek. Ennek része lehet a szociológia módszertanának — például felmérések és interjúk — újragondolása, hogy jobban megértsék, hogyan járulnak hozzá az AI-rendszerek a társadalmi valóság formálásához.
Összességében a tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalmi valóság alakítása ma már részben algoritmikus kommunikációs rendszerek kezében van, és hogy ez társadalmi, kulturális és politikai következményekkel jár, melyeket szociológiai szempontból rendszerszinten kell vizsgálni.



