Az OpenAI kedden bejelentette, hogy egy belső fejlesztésű mesterséges intelligencia-modell bizonyítást állított elő arra vonatkozóan, hogy a háromdimenziós Navier–Stokes-egyenletek véges idő alatt szingularitást hozhatnak létre. A cég szerint a munkát egy új, „lényegesen képességesebb, mint a GPT‑6 Astra” modellt használva végezték el.
A kezdeményezés szeptember 1-jén indult, miután az OpenAI kutatói olyan pletykákról értesültek, mely szerint két Millennium-díjas problémára megoldás született, ezért belső modelljüket a még megoldatlan problémák felé irányították. A vállalat azt állítja, hogy a Navier–Stokes-probléma megoldásán egyszerre nagyjából 10 000 párhuzamos ügynök dolgozott, és az áttörés körülbelül 88 óra alatt született meg.
Az OpenAI vezetői újságírói tájékoztatón elmondták: a számítási erőforrások hatalmas volument képviseltek, és a probléma megoldásának költségét „több millió dollárra” tették.
Vita az eredetiség körül
A bejelentést azonnal vita követte a kutatói közösség egy részében. Tristan Buckmaster, a New York University matematikusa, valamint Levent Alpöge, az Anthropic kutatója olyan, folyadékdinamikához kapcsolódó munkán dolgoztak, amely közeli témaválasztásnak tűnik. Buckmaster nyilvánosan megkérdőjelezte, hogy az OpenAI nem a tőlük vagy a hozzájuk köthető forrásokból származó információk alapján indult-e el ezen az irányon.
Specifikusan felmerült az aggodalom, hogy az OpenAI belső kutatói vagy a cég autonóm ágensei hozzáférhettek-e olyan, még publikálatlan anyagokhoz — például privát Codex-adatokhoz —, amelyek befolyásolhatták a kutatási irányt. OpenAI viszont határozottan tagadta ezeket az állításokat, és azt közölte, hogy se a kutatói, se az ügynökeik nem látták Buckmaster és Alpöge munkáját a pár nyilvánosságra hozatala előtt.
Mit mond az OpenAI vezetése?
Mark Chen, az OpenAI kutatási vezetője a tájékoztatón azt mondta: „Sem emberek, sem AI‑rendszerek nem kutattak fel felhasználói adatokat ennek a problémának a megoldásához.” Hozzátette: „Kicsit csalódott vagyok a vádakkal kapcsolatban.”
A cég emellett közölte, hogy nem tervezi a 1 millió dolláros Millennium-díj igénylését; inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy az eset a határvonalon működő modellek gyors fejlődését mutatja.
Miért számít ez?
A vita az AI és a tudományos kutatás kapcsolatának egyik alapvető bizalmi kérdését érinti: mennyire megbízhatóak és etikusak a frontier laborok eszközeinek és ügynökeinek használata olyan problémák esetén, ahol külső kutatók még nem publikáltak eredményeket. A történet rávilágít arra is, hogy a nagy számítási kapacitású intézmények gyorsan képesek előállni látszólag áttörő eredményekkel, ami új kérdéseket vet fel az eredetiség, a reprodukálhatóság és a kutatási források átláthatósága terén.
Ez a hír folyamatban van; további információk nyilvánosságra kerülésével frissítések várhatók.
